(ejtsd: tal'ran-périgór) Károly Móric, T. s Benevent hercege, hires diplomata, szül. Párisban 1754 febr. 13., megh. Valencayban 1838 máj. 17. Bár elsőszülött fiu volt, lábbénulása miatt a papi pályára szánták. Teologiai tanulmányainak elvégzése után 1780. a francia klérus főügyvivőjévé, 1788. pedig autuni püspökké neveztetett ki. A forradalom kitörésekor, mint a nemzetgyülés papi rendjének tagja, e rend szabadelvü hivei közé tartozott s keresztül vitte, hogy a papság 1789 jun. 19. a harmadik rendhez csatlakozott. 1790. az ő indítványára mondotta ki a nemzetgyülés az egyházi birtokok lefoglalását, a papi tized eltörlését, a papság állami fizetését s ő készítette az új szabadelvü közoktatásügyi tervezetet. Az 1790 jul. 14-iki nagy nemzeti ünnepélyen nagy szerepet játszott, ő mondotta a misét a haza oltárán, megesküdött az alkotmányra és felszentelte az alkotmányt elfogadó papokat. Ez által azonban összeütközésbe jutott a szentszékkel; s midőn VI. Pius 1791. kiátkozta, lemondott a püspökségről s megvált papi pályától. A királyság bukása után, mivel royalistának tartották, menekült Franciaországból (1792) s É.-Amerikába ment, honnan csak 1795., a rémuralom bukása után tért vissza. 1797. a fructidor 18-iki államcsiny után külügyminiszter lett, majd Bonapartehoz csatlakozott, aki őt az 1799 brumaire 18-iki államcsiny után újra külügyminiszterré tette. Ez időtől fogva ő volt Bonaparte legbefolyásosabb és legravaszabb diplomáciai tanácsadója; ő vezette a lunevillei, amiensi, pozsonyi és tilsiti béketárgyalásokat s fő része volt az 1802. a pápával létrehozott konkordátumban. A császárság felállítása után Napoleon Franciaország főkamarásává, 1806. pedig Benevent szuverén fejedelmévé nevezte ki. 1806 után azonban megszakadt a jó egyetértés T. és Napoleon között. T. nem helyeselte a császárnak mind újabb hódításokra törekvő politikáját s bár még részt vett a bayonnei és erfurti tárgyalásokban, 1808. elvesztette Napoleon bizalmát s lemondva a miniszteri tárcáról, Valençayba vonult vissza. Az orosz hadjárat után előre sejtve Napoleon bukását, összeköttetésbe lépett a Bourbonokkal és midőn a szövetségesek hadai Franciaországba léptek, egész befolyását latba vetette a Bourbonok restaurációja érdekében. Jutalmul XVIII. Lajos az első párisi béke után herceggé, pairré, főkamarássá és külügyminiszterré nevezte ki. A ébcsi kongresszuson mint Franciaország képviselője bámulatos ügyességgel védte meg hazája érdekeit. Hogy Oroszországnak, de kiválóan Poroszországnak Franciaország hatalmi állására veszélyes kárpótlási igényeit meghiusítsa, fölvetette a legitimitás eszméjét s Ausztriával és Angliával titkos szövetséget hozott létre Oroszország és Poroszország ellen. Napoleon visszatérése Elba szigetéről véget vetett e diplomáciai cselszövényeknek. T. visszautasította Napoleon felhivását, hogy hozzá csatlakozzék, mire Napoleon őt Franciaországból száműzte. A waterlooi ütközet után ismét átvette a külügyminiszteri tárcát és a minisztérium vezetését, de mivel a túlzó reakcionárius udvari párt benne is csak a forradalmárt látta, kénytelen volt még a második párisi béke megkötése előtt visszalépni. A nápolyi király 1816. a dinói hercegséggel ajándékozta meg, de erről unokaöccse javára lemondott. X. Károly trónralépése után (1824) teljesen visszavonult az udvartól s a pairek kamarájában az ellenzékhez csatlakozott. A juliusi forradalom kitörésekor ő ajánlotta Lajos Fülöpnek, hogy a hatalmat kezébe vegye; hálából ez őt londoni nagykövetté nevezte ki, mely állásban T.-nak jelentékeny része volt a belga és a görög kérdés elintézésében. Utolsó diplomáciai műve a négyes szövetség létrehozása volt az alkotmányosság elvének védelmére Nyugat-Európában. 1834. visszavonult valençayi birtokára s ott meg is halt. Mint szellemes és ravasz diplomata páratlanul állott kortársai között s ha nem volt is fő része kora nagy eseményeinek előidézésében, kétségtelen, hogy ritka éles szemmel itélte meg a viszonyokat s bámulatos biztossággal látta előre a bekövetkezendő eseményeket. Jelleme nem ment rikító foltoktól, hallatlan önzése és kapzsisága lerontották erkölcsi értékét, de nem lehet tagadni, hogy hazájának és az alkotmányosság elvének nagy szolgálatokat tett. Emlékirataiból már 1838. jelent meg kivonat (Extraits des mémoires du prince T., Páris 1838, 2 köt.), teljesen kiadta Broglie herceg 1891. 5 kötetben. Levelezését XVIII. Lajossal a bécsi kongresszus alatt kiadta Pallain (Páris 1881, 2 köt.). További kiadások diplomáciai levelezéseiből: Lettres inédites de T. á Napoleon 1800-1809, Bertrandtól (u. o. 1889); Correspondance diplomatique de T. La mission de T. á Londres en 1792, Pallaintől (u. o. 1889); Le ministere de T. sous le directoire (u. o. 1890) és Ambassade de T. á Londres 1830-34 (1891) ugyancsak Pallaintől.
Béla, országgyülési képviselő, szül. Szabáson (Somogy) 1851. Jogi tanulmányokat végzett, azután vármegyei szolgálatba lépett, míg 1880. torontálvármegyei főjegyzőhelyettes s ugyanazon évben alispán lett. 1886-ban Somogy, 1892. pedig békés- és csongrádvármegyei főispánná és ugyanakkor az agrárszocializmus bajainak orvoslására Békés területére kormánybiztossá nevezték ki, mely állásától, valamint Csongrád vármegye főispáni állásától 1894. mentetett fel és ez alkalommal a Szt.-István-rend kiskeresztjét nyerte; megmaradt azonban Békés vármegye főispánjának. 1896. a törökkanizsai kerület szabadelvü programmal országgyülési képviselővé választotta.
(ejtsd: taljen) János Lambert, francia forradalmár, szül. Párisban 1769., megh. u. o. 1820 nov. 20. A forradalom kitörésekor irnok volt s 1792 aug. 10. az újonnan alakult forradalmi községtanács főtitkárává neveztetett ki. Ugyanazon év vége felé a kovnentbe beválasztatván, a hegypárthoz csatlakozott és azok közt volt, akik föltétlenül a királyi kivégeztetését sürgették. XVI. Lajos kivégeztetése napján a konvent elnökévé választá. 1793 tavaszán mint a konvent képviselője a fellázadt Vendéeba ment, hol sok száz embert megöletett. Mint a girondiak ellensége, siettette azok bukását. A konvent azután Bordeauxba küldé, hogy az oda menekült gyanusakat kinyomozza s biráiknak kiszolgáltassa. Itt ismerkedett meg a börtönben a szép Fontenay asszony újolag bebörtönöztette, T. Danton párthiveivel Robespierre bukására szövetkezett, mi thermidor 9. (1794) sikerült is. 1798. Napoleonnal Egyiptomba ment, hol az állami jószágok igazgatóságánál nyert alkalmazást és Décade Égyptienne címen lapot adott ki. Mihelyt Napoleon Európába visszatért, Menou tábornok T.-t Franciaországba küldte vissza, de T. útközben az angolok fogságába esvén, Londonba vitetett. Kiszabadulván fogságából, Napoleon ajánlatára francia konzullá neveztetett ki Alicanteban. Később mind inkább háttérbe szorult és Párisban félszemén megvakultan szerény körülmények közt éldegélt azon nyugdíjból, melyet számára Napoleon engedélyezett.
Neje Cabarrus Johanna Mária Ignazia Terézia grófnő, Cabarrus Ferenc gróf spanyol pénzügyminiszter leánya, szül. Zaragozában 1775., kiváló nevelésben részesült s Páris előkelő társaságát elragadta szépségének és szellemességének varázsa által. Mint 15 éves leány az agg Fontenay mar quis nejévé lőn, kivel a forradalom idején Spanyolországba akart menekülni, de Bordeausban elfogatván, börtönbe vettetett, melyből T. kiszabadítá, kinek kedvesévé lőn, miután első házassága felbontatott. A direktórium idejében szalonja a leglátogatottabb volt, melyben azon mozgalmas napok legkiválóbbjai megfordultak. Midőn T. tekintélye és befolyása mind inkább alászállott, a feltünni és szerepelni vágyó nő elvált férjétől és 1805. Caraman gróf, a későbbi Chimay herceg nejévé lett. Megh. 1835 jan. 15. Ménars kastélyban, Blois szomszédságában.
(thallin), a tetrahidro-parakinanizolnak (C9H10O.CH3)N. kénsavas vagy borkősavas sója, amelyet lázellenes szerül használnak.
(thallium), fémes elem, amely vegyületeiben mint egy- v. háromvegyértékü pozitiv gyök szerepel, kémiai jele Tl, atomsúlya 203,7. Az elemet Crookes fedezte fel 1861. a spektrálanalizis segélyével a tilkerodei kénsavgyár kamaraiszapjában. A természetben tiszta állapotban nem fordul elő, de vegyületei meglehetősen el vannak terjedve, de mindenütt csak csekély mértékben találhatók némely kovandokban, legnagyobb mennyiségben egyedül a crookesitben (16,27-18,55 %). Előállítása ugy is történik, hogy a kénsavgyárak pörkölőkemencéiben lerakodó finom port (természetesen akkor, ha a gyár T.-tartalmu kovandot dolgozott fel) higított kénsavval több ízben kifőzik és az összeöntött oldatokat besűrítik és ebből a T.-ot cinkfémmel leválasztják. A tiszta T. kékesfehér szinü, fénylő, nagyon lágy fém; fs. 11,85; op. 285°. A levegőn igen gyorsan vékony oxidréteg képződik a felületén; vörös izzáson a vizet elbontja és higított kénsavban hidrogénfejlődés közben feloldódik. Az oxigénnel, klórral, brómmal, jóddal, kénnel stb. igen könnyen egyesül. Vegyületeit Tallo-illetve talli-vegyületeknek hivják, amazokban a T. egy, az utóbbiakban pedig három vegyértékü. Fontosabb vegyületei: a tallooxid Tl2O, fekete por, mely a levegőn álló fém felületén képződik; viztől vizben oldható tallohidrooxiddá ThOH alakul át, mely azontúl megbarnul, mivel ekkor tallihidroxid TlO(OH) képződik belőle; e sajátsága miatt a tallohidroxidot az ozon felismerésére használják. A tallioxid Tl2O3 képződik akkor, ha T.-ot oxigénben elégetünk, mely barna vizben nem oldható test és sósavval melegítve klórt fejleszt. A talloklorid TlCl mint fehér csapadék válik le, ha a talloszulfát tömény oldatát sósavval elegyítjük. A talliklorid TlCl3 pedig képződik akkor, ha az előbbeni vegyület víz alatt klórgázzal érintkezik. Vizben könnyen oldható, szintelen, a levegőn könnyen szétfolyó apró tűkből álló test. A talloszulfát Tl2SO4 rendszerint ugy készül, hogy a T.-ot forró kénsavban oldják. Szép, rombos kristályokból áll, amelyek a káliumszulfáttal izomorfok és vizben oldhatók; aluminiumszulfáttal a timsóval izomorf kettős sót alkot. A T.-vegyületek rendszerint a talloszulfátból készíttetnek. A T.-vegyületek a szintelen lángot igen szép zöld szinre festik, a miről könnyen felismerhetők.
l. Tarló.
l. Thallóczy.
nagyközség Pozsony vármegye galántai j.-ban, (1891) 1613 magyar lak., postahivatallal és postakarékpénztárral.
nagyközség Zemplén vármegye szerencsi j.-ban, (1891) 3497 magyar lak., posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Egyike volt a Hegyalja legkitünőbb bortermő helyinek. Vára 1403. játszott egy kis szerepet. Ekkor Debrey Istváné, Zsigmond király volt kincstartójáé vala. A Zsigmond király ellen indított fölkelés idején Debrey ide hozta családját, maga pedig harcolni ment, utóbb Erdélybe menekjült. T. várát már most Zsigmond hivei hadi gépekkel ostrom alá vették, elfoglalták s Debrey családját fogságba ejtették. Debrey ennek hallatára búbánatában meghalt Erdélyben. V. ö. Katholikus Szemle, 1896. évf. 567-605. old.; Fejér, Cod. dipl., X. 5, 166. old.
Ferenc József, francia szinész, szül. Párisban 1763 jan. 15., megh. u. o. 1826 okt. 19. Ifjuságát Angolországban töltötte; mint szinész először Párisban 1786. lépett fel, majd a Théâtre Françaisban, Voltaire Mahometjának Seide szerepében. Szorgalma, tehetsége lassankint kiváló tragikai szinésszé tették. Főleg a kosztümöt reformálta. Fő szerepei voltak: Hamlet, IX. Károly, Orestes, Regulus, Side, Sulla stb. A forradalom alatt ő vette át a Théâtre Françaisnak a Richelieu-utcában játszó osztálya igazgatását. T.-t Napoleon nagyon szerette s több ízben kitüntette. Egy munkát is irt: Réflexions sur Lecain et sur l'art théâtral (Páris 1815); Mémoires-jait Moreau (u. o. 1826) és Dumas (u. o. 1849-50, 4 köt.) adták ki. - T. neje Vanhove Sarolta, szül. Hágában 1771 szept. 10., megh. Párisban 1864 ápr. 11. Korának egyik leghiresebb szinésznője volt. Irt egy könyvet is: Études sur l'art théâtral (Páris 1835); V. ö. Copin, T. et la révolution (Páris 1886); u. a., T. et l'empire (u. o. 1887).