az elemi népiskola tanítóit és tanítónőit képezik és képesítik. Ilyen iskolákat már régebben is tartottak fenn nálunk az egyes hitfelekezetek és a kormány is a tanulmányi alap költségén (kir. kat. képezdék). Államilag azonban csak a népoktatási törvény létrejötte óta történik a tanítók kiképzéséről gondoskodás, amely törvény 81., illetőleg 106. §-a elrendeli, hogy az állam az ország különböző viékein husz tanítóképző és több helyen tanítónőképző intézetet tartozik felállítani, amelyeknek a tanítójelöltek gyakorlati kiképzésére szolgáló gyakorló iskolákkal kell összekötve lenniök. A felveendő növendékektől a közép- v. polgári iskola négy alsó osztályának a sikeres elvégzését, illetőleg az ennek megfelelő felvételi vizsgálatot követelik. A tanítónőképzőkbe belépni akaróktól a felvételi vizsgálatot föltétlenül megkivánják. Eredetileg három évfolyamban történt a tanítás, azonban a tanítójelöltek csak egy évi gyakorlat kimutatása után tehettek tanítóképesítő vizsgálatot. De már 1879. ez intézeteket megtoldották egy IV. évfolyammal, a gyakorlati évet pedig a jelölteknek elengedték. A szegényebb sorsu növendékek a tanítóképzőben állami ösztöndíjakban v. ingyenes étkezésben, a tanítónőképzőkben pedig állami költségen vagy félfizetés mellett teljes ellátásban részesülnek (internátus). Ez utóbbi intézetekben vannak ezen kívűl az egész tartásdíjat fizető, továbbá csekély számu bejáró növendékek is. A tanítóképző intézetek tantárgyai a következők: hit- és erkölcstan; neveléstani tárgyak (embertan, általános neveléstan, módszertan, gyakorlati tanítás, neveléstörténet); magyar nyelv és irodalom; német nyelv; mennyiségtan (szám- és mértan); történeti tárgyak (földrajz, történelem és hazai alkotmánytan); természettudományi tárgyak (természetrajz, természet- és vegytan, mezei gazdaságtan); művészeti tárgyak (ének és zene, rajzolás és szépirás); testgyakorlás. A tanítónőképzőkben a tantárgyak ugyanazok, avval a különbséggel mégis, hogy a mezei gazdaság helyett a háztartástant tanítják s hogy a női kézimunka is köteles tantárgy. A tanítóképzők számára első ízben 1869. kiadott tanterv már két ízben, u. m. 1877. és 1879. módosult. 1874. Budapesten külön intézeteket állítottak a felső nép- és polgári iskolai tanítók és tanítónők kiképzésére.
A nyilvános népoktatási tanintézetek, a nyilvános árva és szegény gyermekeket nevelő intézetek, szeretetházak és nyilvános kisdedóvó intézetek tanítói és tanítónői, nevelői és nevelőnői számára az 1875. XXXII. t.-c. országos nyugdíj- sé gyámintézetet állított fel, amelyből az arra jogosított tanítóknak rendes nyugdíj, özvegyeiknek és árváiknak pedig rendes segélypénz biztosíttatott. Az 1891. XLIII. t.-c. pedig e nyugdíj-jogosultságot kiterjesztette a gyakorló iskoláknál, emberbaráti intézeteknél, alsó foku kereskedelmi és iparos iskoláknál, valamint minden népoktatási tanintézetnél végleges minőségben alkalmazott tanítóra és tanítónőre. Életük végéig élvezendő rendes nyugdíjjal távozhatnak tanítói állomásukról azok. 1. akik 40 beszámítható éven át szolgáltak; 2. akik legkevesebb 10 beszámítható évig szolgáltak s önhibájukon kivül származott testi v. lelki fogyatkozás miatt tanítói kötelességeik teljesítésére képtelenek, v. 65-ik évüket már betöltötték. Az élethosszig élvezendő nyugdíjra jogosultak nyugdíjának évi összege ugy állapíttatik meg, hogy tiz szolgálati év után a fizetésül, vagy javadalomul húzott rendszeresített illetményeknél 40 %-a, aminden további szolgálati év után pedig ehhez még 2-2 % számítandó, ugy azonban, hogy a 300 frtot elérő, vagy ezt meghaladó fizetés teljes összegénél nagyobb nyugdíj még 40 évnél hosszabb szolgálati idő után sem állapítható meg; viszont pedig a 300 frtnál kisebb fizetések a nyugdíj kiszabásánál mindig 300 frtnak veendők. Végkielégítést nyernek a) azok, akik öt évnél hosszabb, de tiz évnél rövidebb szolgálat után a tanítói hivatal viselésére önhibájukon kivül képtelenekké váltak s ez esetben két éven át kapják a részükre biztosított legnagyobb nyugdíjösszegenk 50 %-át; b) azok, akik öt évnél rövidebb idő alatt váltak ugyancsak önhibájukon kívűl szolgálatra képtelenekké s ez esetben egyszer s mindenkorra kapják legnagyobb nyugdíjösszegük 50 5-át. A nyugdíjra jogosított tanítók özvegyei évenkinti rendes özvegyi segélyt kapnak, ha az elhalt férj legalább tiz beszámítható éven át szolgált s az özvegy legalább egy éven át élt vele házasságban. A tanítók s tanítónők árvái 16 éves korukig, ha szülőiknek nyugdíjra volt jogosultságuk, rendes évi gyámpénzt kapnak. A T.-nek jövedelmei: 1. a jogosítottaknak s az iskolafentartóknak egyszer s mindenkorra teljesített befizetései; 2. a jogosítottaknak és az iskolafentartóknak évi befizetései; 3. az e célra rendelt közalapok jövedelmei; 4. az e célra adományozott s hagyományozott tőkék jövedelmei; 5. az állampénztárból adandó évi pótlék; 6. a T.-nek kötelékébe felvett népoktatási intézetek tanulói által fejenként és évenként fizetendő 15 kr. járulék. V. ö. az idézett 1875. XXXII. és 1891. XLIII. t.-cikkeken kivül a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 37,290/92. sz. rendeletét (megjelent a Rendeletek Tárában 1893. évi 752. sz. alatt).
A T. terhére az 1894. évben kifizettetett: 5960 nyugdíj- és segélyjogosult tagnak összesen 585,237 frt 17 kr. A nyugdíj- és gyámalap tiszta vagyona pedig volt az 1894 végén készített zárszámadás szerint 11.118,349 frt 71 kr.
l. Tanköltemény.
Az autonom felekezetek (ev. ref. és ág. evang.) iskoláinak kivételével az ország összes középiskolái területi alapon szervezett 12 T.-be vannak beosztva. Minden T. élén egy-egy főigazgató (l. o.) áll. E T.-ek a következők: budapesti, pestvidéki, pozsonyi, besztercebányai, kassai, kolozsvári, nagyszebeni, debreceni, nagyváradi, szegedi, székesfejérvári, győri. A budapesti gyakorló főgimnázium és a fiumei főgimnázium közvetlen a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete alatt áll. V. ö. 1883. XXX. t.-c. s a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 17,916/84. sz. rendeletét s a Rend. Tárának 1891. évi 1300.sz.
oly költészeti műfaj, melyben az oktatás, a költészet általános céljai mellett, határozottan előtérbe nyomul. Tárgya az erkölcs, a bölcselem vagy a vallás köréből van merítve, avagy valamely mesterség vagy művészet szabályait foglalja össze. Mivel a száraz okoskodás még magában véve nem költészet, a költő feladata segíteni a tárgy prózaiságán; nem annyira tanrendszert, mint inkább egyéni megfigyeléseket, találó észrevételeket nyújt a költő, tárgyairól vonzó képeket fest, példákkal világosítja, képekkel, hasonlatokkal érteti meg; megszólaltatja a humort s iróniát mint Arany János: Vojtina Ars poeticájában; olykor a levél csevegő stílusához folyamodik, mint Horatius levele a Psókhoz a költészetről (De arte poetica). Legmaradandóbb becsüek a költészet ezen terén Hesiodos, Lucretius és Vrgilius művei. Az újabb világirodalomban különösen Boileau műve volt nagy hatással az irodalomra. Nálunk a mult század vége felé volt divatban; újabb költőink művei között, a már említetten kivül csak elvétve akadunk egy T.-re, ilyen Tóth Kálmáné: A drámai nyelv.
az iskolai tanítások segítségére a tanítványok használatára rendelt kézi könyvek, amelyek a tanítás anyagát összefoglalva tartalmazzák. Hazánkban a T. iskolai használata engedélyezéshez van kötve. L. Országos közoktatási tanács.
Az állam törvényei megállapítják azt, hogy a gyermekek életük bizonyos éveiben (az európai államokban 6-15 éves korukig) kötelesek az elemi népiskolákba járni, amelyekben a műveltség alapjait s a további művelődésre való készültséget szerezhetik meg. Hazánkban az 1868. XXXVIII. t.-c. ugy állapítja meg a T.-et, hogy a fiuk és leányok 6-12 éves korukig a mindennapos elemi népiskolába, 12-15 éves korukig pedig az ismétlőiskolába tartoznak járni. A hanyag iskolábajárásért - amennyiben ennek a szülők vagy gyámok volnának okai - az illetők pénzbüntetéssel sujtandók. (L. még Magyarország, XII. köt. 121-122 old.).
1. Hautevillei T., normann lovag a XI. sz.-ban, kinek tiz fia, köztük a hires Guiscard Róbert és I. Roger, 1038. Alsó-Itáliában vonult, ahol megvetették a normann uralom alapját.
2. T., hires keresztes vitéz, az előbbinek unokája, Emma leányának és Ottó őrgrófnak fia, szül. 1078., megh. 1112 ápr. 21-én. 1096. Tarenti Bohemund nagybátyja oldalán az első keresztes hadjáratba indult s Nicea ostrománál igen kitüntette magát; Tarzoszt is elfoglalta, amelynek birtoklása fölött aztán Balduinnal viszályba keveredett; Antiokiánál újból dicsőséget aratott, honnan Bethlehem felé sietett, melyet szintén elfoglalt és Jeruzsálem ostromlása közben elsőnek tűzte fel zászlóját a vár falára. Az aszkaloni győzelem után is Palesztinában maradt s Tiberiászt kapta hercegségül. Bouillon Gottfied halála után hiába kisérlette meg, hogy a jeruzsálemi királyság Bohemund unokabátyjára ruháztassék. Midőn Bohemund a szaracénok fogságából kiszabadulván, 1103. Európába visszatért, T. kormányozta helyette az antiokiai fejedelemséget és a szaracénok kemény ostromát visszaverte, amint Edesszát is megmentette a szeldsukoktól. Ekkor aztán ezt a fejedelemséget is ő reá bizták mint kormányzóra. Nőül birta I. Fülöp francia király természetes leányát Ceciliát. Hirnevét, melyet a történelem is elismer, nagyban emelte Tasso a Megszabadított Jeruzsálem címü hőskölteményben.
3. T. Lecce, Szicilia királya, Roger apuliai herceg természetes fia és II. Roger sziciliai király unokája. Jószivü Vilmos halála után a sziciliaiak Palermóban királlyá választották. szerencsével védelmezte magát VI. Henrik császár ellen. Halála után (1194 febr. 22.) azonban kiskoru fia, III. Vilmos kénytelen volt a koronáról lemondani és Hohenembs várába vitetett, ahol nemsokára meghalt. L. Henrik (39).
a tanterv által meghatározott tanítási anyag olyan elrendezése, amely azt tünteti fel, hogy az anyag egyes részei a tanításnál mely sorrendben következnek majd egymásután. Az iskola belső, tanulmányi rendjének nagyon fontos része, amennyiben egyedül a helyesen megállapított T. mellett lehet a tanításra jutó időt kellőképen felhasználni. Az idővel való gazdálkodás megmenti a tanulókat az iskolai munkálatok összetorlódásától, maga a részletes T. pedig a tanítás ellenőrzésének egyik igen fontos eszköze. Vannak heti, havi és egész évi T.-ek, amelyeket mindig az illető tanítással foglalkozó egyén, tanár, tanító állapít meg s rendesen a felügyelettel megbizott felettes hatóság elé terjeszt. A T. bármikor összehasonlítható a tanulmányi naplóval (l. o.) s ez összevetésből kitünik, hogy a tanítónak gyorsítania kell e tanítási munkáját v. részletesebben is kiterjeszkedhetik egyik-másik tanítási egységre.
az ipari szakoktatás legalsóbb fokozata, l. Iparoktatás.