l. Essay.
természethű mása az emberi főnek s az arcképtől abban különbözik, hogy nélkülözi a jelentősebb művészi fölfogást. Régi mesterek rajzai közt azonban gyakran találunk T.-ket, melyek vázlatos kivitelük mellett is kitünően vannak jellemezve s igy nagy művészi beccsel birnak. Szintén becsesek az egy fej után készült, de többféle fölfogást feltüntető T.-k, melyekkel némely mesterek gyakorlat okáért foglalkoznak. Régebben teljesen kidolgozott ideális női fejeket neveztek T.-knek, újabban karakterisztikus vonásokban bővelkedő, tipikus fejek élet után készült másai szerepelnek e néven a műtárlatokon.
1782. keletkezett a volt jezsuita-rend összes ingó s ingatlan birtokaiból, a nagyszombati társháznak kivételével, mely a magyar egyetemnek jutott; 1784. és 1791. még más testvérületek és szerzetek vagyonát is kapta.
olyan rovatozott, naplószerüen készített könyv, amelyben a tanár vagy tanító óráról órára pontosan bejegyzi a tanításaiban befejezett tananyagot.
a rendes mindennapi iskolákba járó gyermek és ifju, aki az iskolai idő alatt az iskola rendtartási, tanulmányi és fegyelmi hatósága alatt áll. L. még Magántanuló.
az önképző-körök, segélyző-egyesületek, gyorsiró-körök, zene- és énekkarok, korcsolyázó-, úszó-, vívó-egyesületek stb., amelyeket a tanulók a maguk iskolai társaságában tanítóik s tanáraik vezetése mellett szerveznek. Gyakorlati céljaikon kívűl nagy pedagogiai hasznuk van abban, hogy a tanulók közszellemét, egymással való érintkezéseit és szórakozásait finomabbá s nemesebbé teszik. Igen érdekesek azok az egész életre kiható tanuló-szövetségek, amelyeket különösen az iskolát végző tanulók szoktak elválásuk alkalmával kötni. A T. általában igen demokratikus hatásu intézmények, s a bennük együtt munkálkodó tanulókra nagyon kedvező hatással vannak már azért is, hogy a különböző társadalmi osztályok ellentéteit csökkentik.
l. Ifjusági csapatok.
l. Tanuk.
a közművelődési statisztika egyik ága. Köréhez tartozik az oktatásügy minden alakjában, tehát a magántanítás is, de a dolog természeténél fogva a T. leginkább a közoktatási intézetekkel, vagyis az iskolák legkülönbözőbb nemeivel foglalkozik s a magántanulás elterjedtségére csak a magántanítók száma (mit a foglalkozási statisztika derít ki) vet némi világot; az intézeteken kivüli nyilvános oktatás, tudományos, ismeretterjesztő felolvasások, bemutatások statisztikája szintén hiányos, bár a közoktatás ezen ága egyre terjedőben van. Az iskolák különböző nemei szerint a T. részben az általános művelődés, részben a szakoktatás statisztikájává lesz; az előbbi körben, sőt bizonyos fokig az utóbbiban is, az elemi v. népoktatás, a közép és felső oktatás statisztikája válik szét. A T. főleg az állami iskolák terjeszkedésével indul fejlődésnek s mint ilyen, első sorban az állami igazgatás egyik ágának statisztikája, melynek művelése a közoktatásügyi minisztérium ügykörébe tartozik. Egyes államokban önálló szervezetek is jöttek létre a T. céljaira, igy Franciaországban az 1876. alkotott Commission de statistique de l'enseignement primaire (elemi oktatásügyi statisztikai bizottság), mely tanférfiakból, hivatalnokokból és tudósokból összetéve, az elemi oktatás állapotára vonatkozó adatgyüjtést vezeti és öt évenkint nagy jelentést tesz közzé. Hazánkban a hatvanas években a magyar tudományos akadémia statisztikai bizottságának egyik tagja, Barsi József dolgozta fel a közoktatásügyi statisztikai anyagot. Az alkotmány helyreállítása után a statisztikai tanács által felállított keretben eleinte az országos statisztikai hivatal, később a vallás- és közoktatásügyi minisztérium dolgozta fel a T.-t. A minisztérium évi jelentései, egyes részeiben ötéves időközönkint terjedelmesebben tartalmazzák a hazai iskolák majd minden ágának statisztikáját; a XXV. jelentés, mely az ezredéves ünnepek évében jelent meg, nagy érdekü visszapillantásokat nyújt közoktatásügyünk legtöbb ágára.
A nemzetközi T. nagy nehézségekkel kénytelen küzdeni, minthogy az iskolák berendezése, elnevezése, osztályozása országról-országra más s az iskolákra vonatkozó statisztikai adatok nagyon különböző rendszer szerint gyüjtenek össze és állíttatnak egybe. Egységes adatgyüjtési elvek felállításán a nemzetközi statisztikai kongresszusok s legújabban az Institut international de statistique 1891-iki bécsi ülése fáradoztak. Nemzetközi összehasonlító munkálatokat az elemi oktatásügyre vonatkozólag legújabban a most említett társaság hozott létre. Az 1889-iki párisi ülésen kiküldött elemi oktatásügyi bizottság fáradhatatlan előadója, Levasseur, már az 1891-iki bécsi ülésen bemutatta a 12 államra kiterjeszkedő első, történeti jellegü jelentését az elemi oktatás fejlődéséről, majd az 1893-iki chicagói ülésen a jelen századra vonatkozó, mintegy 30 államra kiterjedő nagy szabásu összehasonlító munkát, mely az egyes államok szakembereinek közreműködésével létrehozva, nagyon tanulságos áttekintését nyujtja a népoktatás intenzivitásának az öt világrészben. Hazai T. röviden összefoglalva legújabban az országos magyar királyi statisztikai hivatal által kiadott Magyar Statisztikai Évkönyvben is feltalálható. (A főbb adatokat l. a Magyarországról s az egyes államokról szóló cikkekben.)
eredetileg a kóbor életet folytatott emberek, u. m. vadászok, halászok és pásztorok ideiglenes letelepedési helye, melyen sátort ütnek, kinyhót galyabítanak. Később s különösen az Alföldön kisebb major, melyből a tanyás gazda a T.-hoz tartozó földeket kezeli. Jelenleg pedig T. tulajdonképen oly gazdasági épületekkel ellátott földbirtokot jelent, mely valamely község határában a községhez tartozó földekből alakíttatott s ebben rejlik a T. és puszta (l. o.) közt fenforgó különbség, mert utóbbinak rendszerint nagyobb területe nem valamely község határából lett kihasítva, hanem önálló terület. A tanyás gazda rendszerint a községben lakik s csak nyáron át tartózkodik a T.-n, onnét kezelvén a T.-i birtokot. A birtokkezelésnek ezt a módját T.-gazdálkodásnak vagy T.-rendszernek nevezik, mely az alföldi gazdálkodásnak sajátos neme s melynek jelentősége abban rejlik, hogy a községtől távol eső földeknek okszerübb s belterjesebb kezelését teszi lehetővé. - T., a halászatban a viznek egy olyan része, mely húzóhálóval egy vetésre meghalászható. Minden ily részt vagy T.-t külön névvel jelöli meg a halász, minélfogva ez a felosztás a halas vizeknél gazdasági természetü s azonos a földbirtoknál a dülő fogalmával.