érzéki észrevevésen vagy közvetetlen belső érzésen alapuló tudás; mindn ilyen tudás konkrét, meghatározott esetekre vonatkozik s azért minden T. valójában egyes, egyedi; de T.-on összes ezen az alapon szerzett tudásunkat is értik. Hogy van-e tudásunk, mely nem a T.-on alapszik, vitás kérdés; az nem vitás, hogy a T. mindenesetre egyik fő forrása az emberi tudásnak. Akik minden tudást a T.-ból származtatnak, a filozofiában empiristáknak (empiria a. m. T.) neveztetnek, ezek tipusa az ókorban Demokritos, az újkorban Locke; akik még tovább mennek és magát a T.-ot is csak a külső érzékek működéséből magyarázzák szenzualisták. Az empiristákkal szemben állnak a racionalisták, kik a tiszta észnek is fontos szerepet tulajdonítanak az ismeretek szerzésében v. alkotásában. A T. mivolta azzal, hogy érzéki észrevevésen vagy közvetetlen belső érzésen alapuló tudásnak definiáljuk, nincsen megmagyarázva. Kant volt az első, ki bebizonyította, hogy maga a T. fogalma is problematikus, hogy az érzéki észrevevés csak az érzékek és az értelem együttműködéséből származik. Meg kell továbbá különböztetni a naturalisztikus és a tudományos T.-ot. Mindnyájan szerzünk folyton T.-okat, azaz érzékeink működnek és tudósítanak bennünket sok mindenféléről; de az érzéki észrevevések egybekapcsolása, logikai formálása, elemzése, értelmezése stb. a tanulatlan, kritikátlan ember előtt szintén a T.-hoz tartozónak, azaz közvetlenül adottnak tetszik, holott ez maga nem T. a szó szoros értelmében, hanem a T. adatainak feldolgozása, aminek helyes véghezviteléhez nagy gyakorlat, óvatosság, iskolázottság és tudás szükséges. Igazán helyesen tapasztalni azért csak az tud, ki ezekkel a szükséges föltételekkel rendelkezik. T.-ok szerzéséhez épp oly fontos a kellő alkalom, mint a gondos előkészület. Csak azt látjuk, vesszük észre helyesen, amit látni, észrevenni megtanultunk.
l. Tápláló cső.
(ang., ejtsd: tép), keskeny papirosszalagok; ezenkivül távirói nyomó-készülék (Hughes rendszere), mely üzleti irodákban talál alkalmazást s az értéktőzsde (Stock Exchange) táviróhivatalával van összekötve. Ezen T. nyomja az egész börzeidő alatt az árfolyamokat önműködőleg keskeny fehér papirosszalagokra.
nagyközség Csongrád vármegye tiszáninneni j.-ban, (1891) 2884 magyar lak.
A takarmány pénzértéke fehérje-, zsír- és szénhidráttartalmától függ. E tápanyagok nem egyenértéküek, hanem a fehérjét becsüljük legtöbbre, utána következik a zsír és utolsónak marad a szénhidrát. Az értékviszony e három tápanyag között körülbelül a következő 5:2,5:1. Ezért a takarmányban minden szénhidrátszázalék egy T.-et, minden zsírszázalék 1,5 T.-et képvisel.
(a lat. tapetum szótól) a. m. kárpit (l. o.), eredetileg hosszu szőrü pamutszövet, mostanság leginkább festett, nyomtatott papiros, ritkábban bőr, mellyel a falakat díszítés céljából bevonják (l. Bőrkárpit, Papiroskárpit). A fa-T. a lakóhelyiségek belső falainak olyképeni burkolására szolgál, hogy az a régen nagyon használt faburkolatot látszatra helyettesítse. Készítik rendesen hámozott funérból, amelyek vastagsága csak 0,2-0,3 mm. és az ebből származó törékenysége miatt rögtön hámozás után automatikusan dolgozó géppel közvetlenül erős, szivós papirosra vagy olcsó, finom vászonra ragasztják föl. A kárpitos egészen ugy kezeli, mint a papiroskárpitot, azzal a különbséggel, hogy a fa szerkezeteit is utánozza vele. Díszesebb fa-T.-nál a mezőkbe tömbmozaikot v. intarziát is raknak be. Az ilyeneket aztán hasítás révén gyártják. Angiában nagy szerepük van.
l. Kárpitozott ajtó.
A tapétáknak való papirost nyomás előtt alapozzák (alapvetés). Ez az alapvetés csak olcsóbb fajta tapétáknál marad el, amelyek már eredetileg festett papirosanyagból készülnek. Ha az alapvetés u. n. borító, azaz átlátszatlan festékkel történik, mint aminők p. az ólomfehér, a krtéta, az okra, a krómfestékek, az ultramarin, a berlini-két, lakkok stb. semmi előkészület nem kell.; ha ellenben áttetsző, oldott festékeket használnak, akkor a papirost előlegesen langyosmeleg enyvvizzel kenik be. Ezeket a műveleteket vagy kézzel, vagy gépekkel végzik. Az alapozott papirost megszárítják és hogy fényt kapjon, amely a falra ragasztásakor is megmaradjon, simítják (lásd az ábrát). A papirost az a hengerre felgönyölik, innen c felé veszi az útját, ahol rendkivül finomra zúzott spanyol krétával (Talk) behintik; amint már most a papiros a 11 förgőn végig halad, hatszor érintkezik a rendszer közepén forgó kefével, mely a post a papirosba bedorgöli. Az alakzatok nyomását kézzel, lemeznyomással és géppel eszközölik; a használt szerszámok és gépek, valamint a műveletek nagyban hasonlítanak azokhoz, melyek a szinnyomásnál is előfordulnak, csakhogy a nyomás annyiban sokkal egyszerübb, mert kész sűrített festékeket nyomnak a papirosra, ugy hogy ebben az esetben, mivel semminemü kémiai átalakulás szóba nem jön, az eljárás összehasonlíthatatlanul egyszerübb. A legfinomabb tapétákat kézzel nyomják; a gépnyomás ugyanis csak az olyan tapétáknál használható, amelyeknél a szinek nem kerülnek egymás fölé; az alakzatok szabatos összeillesztését t. i. a papiros ama sajátsága akadályozza meg, hogy minden megnedvesítés után összehúzódik.
[ÁBRA] Simítógép.
Azon olcsófajta tapétákat, melyek mintázata a tapéták hosszában menő sávokból és vonalakból áll, nem nyomják. Ezeket a vonalakat és sávokat ugyanis egy festékvályuból, mely olyan széles mint a tapéta s mely annyi rekeszre van osztva, ahály szint alkalmaznak, rá csurgatják. Az aranyozásnál ugy járnak el, hogy az aranyozandó mintát sűrü lenolajfirnásszal előnyomják, az aranyfüstöt ráteszik s pamut- vagy lenpamaccsal rányomják. Az estampé-nek nevezett aranyozott tapétáknál az aranyozott mintát vésett lemezekkel vagy hengerekkel préselik a papirosba. A ripsz-tapétákat ugy készítik, hogy az alapozott, szatinirozott és nyomtatott tapétákat alkalmas módon vésett, belül üres és gőzzel fűtött sárgarézhengereken átvezetik. A bársonyos vagy gyapjas tapéták (frappé, Veloutirtapete) előállítása már több fáradságot okoz. A gyapjas tapéták készítésének az az elve, hogy a tapétán firnásszal megfestetett gyapjuport (amelyet a posztó nyirásánál hulladékul nyernek) erősítenek meg. Ezen művelet a következő. egy szekrény feneke kifeszített borjubőrből vagy pergamentból áll; igen közel ehhez a fenékhez elvezetik a tapétát; melyet szintén kifeszítenek; a tapétának lenolaj-firnásszal nyomtatott oldala a szekrény feneke felé van, amelyre a posztóport ráhintik. Az eljárás most az, hogy a szekrény fedelét lecsapják és a bőrfeneket botokkal dobszerüen verik. A felkavart por a firnászos helyekre tapad. A megszáradt tapétára még más szinü alakzatokat is lehet reányomni, mi által igen szép hatásokat tudnak elérni (moiré). Igen értékes a gobelin-papirostapéta; ez a valódi XIV. Lajos korabeli gobelin-szövettapétáknak utánzata. A bőrtapéta (reponsé) a már a XVII. sz.-ban alkalmazott igazi bőrtapétának imitációja; nem más, mint firnásszal bevont és nyomtatott papirostapéta. Ilyen még a feburkolatot utánzó fatapéta, a gránittapéta, a fayence-tapéta, a mindenféle szint játszó irisztapéta, az olajnyomásu tapéta stb.
l. Érzékszervek, Tapintő érzések és Tapintó szervek.
l. Sejtelem.