köralaku céltábla vagy lemez; a vasutak egyik jelzőeszköze (l. Jelzés); igy hivják továbbá a paizsok egyik nemét is (l. Paizs). - T. kerék, l. Kerékpár.
(ném. Stagsegel; ol. vele di straglio; ang. staysail), háromszögletü, az élvitorlákhoz hasonló kisebb felületü vitorlák, melyek a hajó hossztengelyének irányában, a tarcskötelekre fűzve feszíttetnek ki. Keresztvitorlafákkal felszerelt hajókon csak ritkán használtatnak és álló vitorlafelszerelést nem képezvén, csak szükség esetén fűzetnek a tarcsöketelekre. L. Tarcs.
v. Tarkövi, egyike, volt Sáros vármegye legrégibb családainak. Ősük, Rüdiger lovag, a XIII. sz. első éveiben költözött be Tirolból öccsével Adolffal, Merani Gertrud, a későbbi királyné kiséretében. Adolf, Gertrud tanítója, később szepesi prépost volt. Rüdiger ivadékai a XIII. század vége felé annyira elszaporodtak, hogy birtokosztozásra kellett gondolniok. Ez osztáyl 1306. vált véglegessé. Két ágra oszoltak; az egyik a Berzeviczyek ma is virágzó családja lett, az ifjabbik ág Tarkő váráról Tarkövinek v. T.-nak nevezte magát s 1560 körül halt ki. Közvetetlen őse: Rikolf a rozgonyi csatában, továbbá Szerpesvár és Esztergom megvívásánál tüntette ki magát mint Károly király hive. Részt vett Sáros vára ostromában is. 1320. már mint önálló sereg vezére szerzett Lengyelországban a magyar névnek dicsőséget. 1325. a király saját biráskodása alá helyezte s vele együtt maradékainak is pallosjogot adományozott. Henrik 1314. sárosi főispán volt, de e méltóságától a király hűtlensége miatt megfosztotta. Rikolf fiai: Péter aradi prépost, Pál esztergomi főesperes és kanonok, Miklós Orbász főispánja és horvátországi birtokos lett. Fogas János fia László pártos szellemü, erőszakos férfiu volt, 1435-ben Liptó-Újvár kapitánya, de 1437-ben hűtlenségbe esett. Az Albert halálával bekövetkezett trónörökösödési harcban Ulászló mellé állott, s ettől Liptó főispánságát nyerte. Váraiból hatalmasan szorongatta alattvalóit, mignem 1447-ben fogságba esett, de Hunyadi János, miután javulást igért, szabadon bocsátotta. Péter fia Tamás ősi javait atyafiainak elzálogosította s oda hagyta otthonát, Mátyás király környezetéhez csatlakozott. Itt csakhamar sokra haladt s a német háborukban mint jeles hadvezér sokszor kitünt. 1474. a lengyelországi pusztító hadjáratra küldte őt a király. Zmigrod várát éjjeli ostrommal hatalmába kerítette, s közel kétszáz falu pusztulása, s nagy számu fogoly hirdette győzelmét. 1475-ben árvai várkapitány. Mátyást minden hadjáratába követte: Ausztriába, Karintiába, 1480. bevette Radkersburgot, megostromolta Grazot. 1493. halt meg; a héthársi egyházban temették el; művészi sírköve ma is látható. E jeles hadvezér fia Miklós már az ország bárói sorában foglal helyet; II. Ulászló főkamarása és sárosi főispán volt, s 1526. zászlósai és kamarásai élén hősi halállal esett el Mohácsnál. Egyetlen fia, a kalandos életü György, az árvaságnál rosszabb mostohák közé jutott. Felnőtt korában Izabella pártján vitézkedett a felvidék hődításánál s Nagy-Szőllős ostrománál, hogy 1557-ben halálát lelte. I. Ferdinán hűtlenség és magszakadás címén Dessewffy Jánosnak adományozta birtokait. Ennek utódai, s nevezetesen az örökbe fogadó Szirmay István után Szirmay nevet fölvevő Szirmay (Dessewffy) grófok birták a tárcai várkastélyt 1813-ig, mikor az óriási esőzésektől megáradt Tárca és mellékvizei a várdombot alámosták s a reá épült középkori erősséget romba döntötték.
Lajos, iró és természettudós, szül. Hetényen (Komárom) 1807 dec. 6-án, megh. Pápán 1881 máj. 20. Jómódu szülők gyermeke volt. Középiskolai tanulmányait a révkomáromi gimnáziumban végezte, onnan a pápai főiskolára ment, azután pedig az 1829-30-iki és 1830-31-iki tanévben mint végzett tanuló a matematika tanításával bizatott meg, s ez idő alatt a kollégium könyvtárnoka is volt. 1831-32. Bécsben, 1833-1834. Berlinben folytatta tanulmányait; 1835-ben mint rendes tanár tért vissza Pápára. A filozofiai tanszéken a hegelizmusnak volt nálunk elős merész hirdetője, amiért az iskola elüljárósága megrótta s végleg a fizika és matematika tanításával bizta meg. Az akadémia 1858. választotta meg rendes tagjává. Művei: Természettan (2 köt., Pápa 1838, 2. kiadás 1843, 3. kiadás 1872); Népszerü égrajz (u. o. 1838); Elemi ösmeretek a természettudományból (u. o. 1839); Elemi számtudomány (u. o. 1839); Tiszta mértan elemei (u. o. 1841); Népszerü természettan (u. o. 1843); Természettan elemei (u. o. 1844); A dráma hatása s irodalmunk dráma-szegénysége (a Kisfaludy-társaság által jutalmazott pályamű az 1837. kitűzött következő kérdésre: Mi befolyása van a drámai literaturának a nemzet erkölcsi életére? Miért nálunk magyaroknál oly kevés eddig az eredeti drámai munka?). Azonkivül számos folyóirati cikket irt.
T. a pápai főiskolának egyik elsőrangu, Marton Istvánt követő vezércsillaga, mondhatni újjá teremtője és alapítója volt. Szorosan vett tanári teendőin kívűl élete feladatául tűzte ki az elődei által még csak szerény mérvben létrehozott tanintézetet mind szellemi, mind anyagi tekintetben gyarapítani s a legjobban felszerelt és berendezett iskolák sorába emelni. Élénk s megragadó előadásai által csakhamar országos hirü tanárrá lett s tekintélye és befolyása az egyházkerületi gyüléseken is meg lett alapítva. Külföldi tapasztalásai nyomán első gondja volt életbe léptetni a rendszeres gimnasztikát; a tanuló ifjuság körében önképző társaságot alakított, s azt éveken át mint buzgó elnök vezérelte, melynek kebeléből azután oly kitünő férfiak s irók léptek a közpályára, mint Jókai, Kerkápolyi, Ballagi, Kozma Sándor, Molnár Aladár stb. Buzgósága termtette meg 1838. a nagy hiányt pótló főiskolai nyomdát, s az új iskolaépületet, mely 1856 adatott át rendeltetéséének. Az egyház s hálás tanítványai 1880. jubileumi ünnepélyt rendeztek tiszteletére, mely alkalommal kir. tanácsossá is neveztetett. Az akadémiában Török József rendes tag tartott fölötte emlékbeszédet 1885 febr. 27., V. ö. Újabbkori Ismeretek Tára (19985, VI., 312. old.); Vasárnapi Újság (1869, 47. sz.) és Emlékbeszédek az akadémia elhunyt tagjairól (III. köt. 1885).
nagyközség Borsod vármegye egri j.-ban (1891) 1959 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Barnaszénbányája jelenleg nincs művelés alatt.
v. tardato v. tardo (ol.) zeneelőadási műszó, a. m. késleltetve, fokozatosan lasszubb időmozamban.
(ejtsd: tardjő), francia rézmetsző-család. Miklós Henrik, szül. Párisban 1674 jan. 18., megh. 1749 jan. 27., a Cabinet Crozat, a Galerie de Versailles, a Sacre de Louis XV. és más díszművek számára dolgozott. - Jakab Miklós, mellékneve Cochin, az előbbinek fia, szül. Párisban 1716 szept. 2., megh. 1791 jul. 9.; a kölni választó-fejedelem rézmetszője volt. - János Károly, az előbbinek fia, festő, szül. Párisban 1765 szept. 3., megh. 1830 ápr. 3., Regnault tanítványa, több történelmi képet festett: Correggio halála; a porosz királyné fogadtatása Napoleon által stb. - Kereszt. János Péter, Miklós Henrik unokaöccse, szül. Párisban 1746., megh. 1816 szept. 18., geográfiai rézmetsző (kartográfiai rézmetsző), Mária Terézia és XVI. Lajos számára mappákat metszett. - Öccse Péter Sándor, szül. Párisban 1756 máj. 2., megh. 1844 aug. 3.; 1791. a rézmetszés nagy díját nyerte. - Ennek öccse Antal Ferenc, kitünő kartográfiai rézmetsző, szül. Párisban 1757 febr. 17., megh. 1822 jan. 14.; az Atlas du commerce-hez készítette a tengeri mappákat, továbbá az európai Oroszország nagy mappáját és a mappát Péron Voyage de découvertes aux terres australes (Páris 1807-1810, 2. kiad. 1824-25) c. művéhez, stb. - Ambrus, előbbinek fia, szül. Párisban 1788 márc. 2., megh. 1841 jan. 17.; mappákat, arcképeket és építményrajzokat metszett, u. m.: Atlas de géographie ancienne (1818); Iconographie universelle stb. (1820-28); Atlas universelle de géographie ancienne et moderne (1820-28); Victoires, conquętes, désastres des Français de 1792 á 1815 (27 köt., Páris 1816-1821); Colonne de la Grande Armée (u. o. 1827) stb.
(állat), l. Medveállatkák.
kisközség Komárom vármegye tatai j.-ban, (1891) 1496 tót és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
nagyközség Nyira vármegye érsekújvári j.-ban, (1891) 4577 magyar és tót lak., vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.