Béla (családi néven Viperina József), kanonok, egyházi iró és költő, szül. Miskolcon 1821 jan. 2., megh. Egerben 1886 febr. 16. Tanulmányait szülővárosában és Lőcsén végezte; 1836. az egri papnevelő intézetbe lépett. 1840. lépett fel az irodalomban; ekkor nyujtotta be Honáldozat c. balladáját mint pályamunkát a Kisfaludy-társasághoz T. néven. Műve dicséretet nyert s ezután számos apróbb költeménye jelent meg a szépirodalmi lapokban. 1841. Az indítványok c. szatirája ismét dicséretet aratott. Még ez évben fordított két töredéket Klopstock Messiásából, melyek 1842. a Religio és Nevelésben jelentek meg; mire Toldy Ferenc az egész Messiás lefordítására kérte fel. Tanulmányai befejeztével 1843. az érseki kancelláriában nyert alkalmazást, majd 1844 jul. 15-én pappá szenteltetvén, felsőbb engedélyt nyert a T. név felvételére. 1844-ben Szt.-Erzsébet palóc községbe neveztetett ki lelkésszé. Itt figyelmét az egyházi énekek ragadták meg s megkezdte az énekreformot, melyet pályája egyik fő feladatává tett. E mellett szabad idejét a Messiás fordítására szentelte. 1846 jul. 22. Pyrker egri érsek mellé szertartóvá neveztetett ki. Ez állást Bartakovics egri érsek, Pyrker utódja alatt is megtartotta. Később Egyekre (Szabolcs) lelkésszé nevezték ki, mely állásáról aztán kanonokká s borsmonostori apáttá lépett elő. T. e mellett a Szt.-István-társulat aligazgatója s 1858 dec. 15-ike óta a magyar tud. akadémia levelező tagja volt. Kötelményei mellett számos nagy gonddal összeállított s igen elterjedt ima- és énekkönyv jelent meg tőle (1847-49.). Megjelent továbbá tőle: Jézus szent szivének imádása (Eger 1853); Áhítatosság liliomai (u. o. 1856); Katholikus keresztény hittan (u. o. 1856); Vezércsillag az üdv elnyerésére (Pest 1860, 2. kiad. 1865); Hajadonok őrangyala (u. o. 1863); Ártatlanok öröme (u. o. 1864); Ifjuság kalauza az örök életre (u. o. 1864 és 1867); Új rózsakert (u. o. 1865 és 1867); Lelki manna (Eger 1868); Katholikus egyházi Énektár (u. o. 1855). Kiadta Toldy Ferenc irodalmi arcképei és újabb beszédei c. munkát (Pest 1856). T. költeményeit toldy Ferenc összegyüjtvén, a Szt.-István-társulat Költemények cím alatt kiadta (Pest 1857). Bartakovics érsek megbizásából még 1852. megkezdte Káldy György jezsuita fordítása alapján a magyar biblia átdolgozását s erre vonatkozólag egy értekezése jelent meg A legújabb magyar szentirásról (Pest 1869). E nagy munka felét Egerben, felét egyeki magányában végezte. Ennek első mutatványa Zsoltárok könyve címen jelent meg a Vulgata szerint Káldy fordítása nyomán (Eger 1860); egészen pedig Az ó- és új-szövetségi szentirás (u. o. 1862-65) c.; ismét Az új-szövetség könyvei a Vulgata szerint (u. o. 1865); továbbá Szentirási szakaszok (u. o. 1868) s ugyanezek népiskolák számára (u. o. 1870). A Kisfaludy-társaság 1867. választá tagjává s itt Klopstock Messiásáról értekezve mutatta be magát, melyből I-X. ének megjelent (Pest 1872). A pápa a szentirás fordításáért kamarásává nevezte ki őt, a király pedig 1868. egri főegyházi kanonokká. A Szt.-István-társulat alelnökké választotta.
(ásv.), l. Piromorfit.
(ásv.), l. Bornit.
(Tarkatzesz), Konstantinos Porphyrogennetos szerint Árpád elsőszülött fia, Tebelesz apja és Termaszus nagyapja volt, de két testvérével (Jelebbel és Jutotzásszal együtt) még atyja életében meghalván, a vezérséget legkisebbik öccse, Zsolt nyerte.
az állat fejének az a része, mely a fejél s a felső nykél kezdete között van, s oldalt a fülekig terjed. T. az embernél, l. Nyakszirt.
(növ.), Baumgarten szerint a morzsika, l. o. és Tárkonyüröm.
(növ., anyafű Csapónál, dragon vagy esztragon, Artemisia dracunculus L.), fészkesvirágu kerti fű. Levele zöld, kopasz, szálas-lándsás, szára 1-11/4 m. magas; apró virágfészke csaknem gömbölyded. Szibériából ered. Kellemes csapősízü konyhai fűszer (esztragonecet, esztragon-mustár), de levest is főznek vele, salátának is elkészítik. Plinius szerint a kigyómarástól óv.
József, államtitkár, szül. Újbányán (Bars) 1841 szept. 27. Ugy atyja, mint nagyatyja városi tisztviselők voltak; előbbi Újbánya szabad királyi város birája és egy ízben országgyülési követe, utóbbi pedig Esztergom főbirája és országgyülési követe volt. A gimnáziumot 1850-1858. Selmecen az ottani kat. gimnáziumban, jogi tanulmányait pedig 1858-62. a pesti egyetemen végezte s 1864 elején megszerezvén a köz- ésváltóügyvédi diplomát, ügyvédi praxisra lépett, melyet azonban 1865., midőn a kiegyezést előkészítő országgyülés egybehivatott és gyorsirókra volt szükség, abbanhagyott s országgyülési gyorsiró lett. 1867 jul. Lónyay pénzügyminiszter kinevezvén őt miniszteri fogalmazóvá a pénzügyminisztériumba, állami szolgálatba lépett, hol nagyon rövid idő alatt a hivatalnoki pálya legmagasabb fokát érte el. Ugyanis már 1868. kineveztetett miniszteri titkárrá, 1870. pedig Bécsben a közös pénzügyminisztériumban osztálytanácsossá. Midőn 1871 végén Lónyay gróf magyar miniszterelnöknek kineveztetett, T. is visszatért Magyarországba s osztálytanácsosi minőségben a miniszterelnökséghez neveztetett ki. 1873 közepe óta állandóan jegyzője a minisztertanácsnak s 1875 óta, amikor miniszteri tanácsossá kineveztetett, egyúttal főnöke a miniszterelnöki hivatalnak. 1878. kapta a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1886 végén az államtitkári címet és jelleget s 1889. a Szt.-István-rend kiskeresztjével tüntette ki. 1892. kineveztetett valóságos államtitkárrá, nem érezvén azonban hajlamot a politikai pálya iránt, országgyülési képviselői mandátumot nem vállalt. 1897. belső titkos tanácsosi rangra emeltetett és ez alkalomból ovációkban részesült.
szokták a vadászok a megsebzett szarvast, őzet, dámvadat, mikor a hegyes, kétélü tarkókéssel a koponya és első nyakcsigolya közé szúrnak, hogy a vad rögtöni kimulását eszközöljék.
(Tarkeő, Kamenyica), kisközség Sáros vármegye felső-tárcai j.-ban, (1891) 914 tót lak., a Tárczay-család várának romjaival.