-család, l. Tárczay.
l. Pamutszövetek.
tájkiejtéssel talló v. tarró, learatott gabonának vagy lekaszált más növénynek a földben visszamaradt csonka szára, általában a learatott v. lekaszált gabonaföld.
v. turóci répa (növ.), l. Kerekrépa.
(herpes tonsurans), gombás bőrbetegség, mely a test szőrtelen részein, ritkábban a hajzatos fejbőrön fordul elő. A fejbőrön (herpes tonsurans capillitii) a bántalom krajcár egész tallérnyi telepek (plaques) alakjában jelentkezik; a hajak fénytelenek, törékenyek és könnyen kihúzhatók. A betegség az egyes telepek széle felé terjed s igy a szomszédos plaqueok összefolyása által 3-4 év alatt ellepi néha az egész hajzatos fejbőrt is. A test szőrtelen részein két alakját különböztetjük meg.. A ritkábban előforduló hólyagos (vesiculosus) alak az egyik, a foltos és pikkelyes (maculosus et squamosus) alak a másik. Ez utóbbi különálló krajcárnyi nagyságu, közepén halvány, a szélek felé piros és pikkelyedző, leginkább a tarkó s mellkas bőrén előforduló korongalaku elváltozásból áll. A gombák által előidézett bőrbaj okozója a Malmstein által felfedezett trichophiton tonsurans. Leggyakrabban az angoloknál fordul elő, kik common ringwormnak nevezik. Tudományos neve nem felel meg a bántalom lényegének s gyakran ad alkalmat annak téves megbirálására, ugy hogy Schwimmer ajánlatára (1871) némelyek inkább a tinea tonsurans megnevezést használják. A gyógyeljárás a gombák elpusztítására szorítkozik. Ezek szerint a hajzatos fejbőr megbetegedésénél először a pikkelyeket választják le olaj, szappanmosások segítségével, majd a beteg hajakat húzzák ki (epilatio), végül pedig antiparazitikus folyadékkal (karbol, szalicilsav, szublimát, kén alkoholikus oldata, főleg kátrány) ecseteljük be a bántalmazott területet. A szőrtelen testrészek megbetegedésénél pedig a köztakarónak gombát tartalmazó rétegét direkt tönkre tehetjük kisfoku exszudáció s ennek következtében beálló lehámlás által. Kitünőnek bizonyult erre a Schwimmer-féle naftinkátrányszappan használata kapcsolatban szublimát- (1:1000) mosásokkal. - T. mint állatbetegség, l. Herpes tonsurans.
l. Szántás.
valamely főtermény után annak leszántott tarlójába vetett növények. Igy szokás p. korán letakarított takarmány (zöld rozs, biborhere stb.) vagy gabonafélék után kölest, pohánkát, tavaszi repcét, tarlórépát, mohart, csalamádét, csibehúrt stb. vetni, esetleg dohányt, répát ültetni. T. útján egy évben tehát két termés nyerhető, mely okból a T. rendszeres alkalmazása az intenziv földhasználatnak nagyon ajánlatos neme, mely különösen szelid éghajlat alatt s jó erőben álló földeknél van helyén. Hazánkban különösen annak dunántúli rézében alkalmazzák a t.-et s vannak kisebb gazdaságok, ahol a búza után rendesen csalamádét, az árpa után tarlórépát sé a zab után mohart vetnek. Az ilyen termelés feltételezi, hogy a szántóföld kellően megtrágyáztassék, de hogyha a T. főképen takarmánynyerésre szolgálnak, módot nyujtanak egyúttal a tárgyatermelés fokozására. V. ö. Milhoffer Sándor, A kettős termelésről (Kecskemét 1896).
(növ., Stachys annua L.), egynyáréltü, alacsony, ajakas fű virága, halavány-sárga, csaknem fehér. Levele nyeles, hosszas, csipkés, a virágörvek alatt levő épszélü. Mezőn, vetésben nő, de kaszálás után a tarlóban töméntelen s a méh szivesen látogatja. A méhes gazda kedveli, de a magyar gazdák a St. annuát a hegyvidéki St. rectával gyakran összetévesztik.
a learatott gabona után visszamaradt kalászok összegyüjtése. Átvitt értelemben az ismeretek mezején egyes adatok vagy részletek összeszedése.
1. folyó déi Franciaországban, Loze, Aveyron, T., Haute-Garonne, Tarn-et-Garonne départementokban. A Lozere-hegy déli lejtőjén, Villeforttól 8 km.-nyire ered, fölveszi balról a Tarmont és az ispagnaci híd alatt belép arosieri hídig nyuló 53 km. hosszu T.-canonba, amelyet a Méjan és Causse (l. o.) de Sauveterre szegélyeznek és amely néhol nem szélesebb 1000 m.-nél, falai pedig 4-600 m. magasak. Aveyron határán beletorkollik a Jonte, amely a Causse és Méjant, meg Noiret elválasztó hasonló canonon folyik keresztül, alantabb fölveszi még a Dourbiet, azután a Dourdout és Ranceot, Albinál hajózhatóvá lesz, beletorkollik még az Agout (Thoré, Sor és Dadouval), azután a Texcou és a hajózható Aveyron, mire a 147 km. hosszu folyó Moissac alatt torkollik. V. ö. Malafasse, Les gorges du T. (Toulouse 1889). - 2. T., francia département Tarn-et-Garonne, Aveyron, Hérault, Aude és Haute-Garonne közt, 5780 km2 területtel, (1896) 339,827 lak.; D-i és K-i részét hegyek takarják, É-i és középső része dombos, a Ny-i ellenben sík. Hegyei: a Lacaunei hegyek (legmagasabb a Pic de Mantelet, 1266 m.), a Sidobrei fensík és a Montagne Noire, amelynek legmagasabb csúcsa a Pic de Nore (1210 m.) már Audeban van. Legnagyobb része a T. vizkörnyékéhez tartozik, amely itt veszi fel az Aveyront a Viaurral és Cerouval, a Tescout, a Ranceot és Agout-t a Thoréval, Sorral és Dadouval. A mérsékelt éghajlatu, jól öntözött département földje sok helyen igen termékeny; termesztenek benne főképen búzát (1893-ban 1.448,538 hl.), rozsot (279,773 hl.), árpát (10,829 q), zabot (215,937 q), továbbá kukoricát, hüvelyeseket, burgonyát, kendert, lent, ánist, sáfránt, végül szőllőt, különösen Gaillac körül (10 évi átlagban évenkint 321,468 hl. bort). A hegyes vidéken levő jó legelők az állattenyésztést is virágzóvá teszik (1887. volt 123,308 db. szarvasmarha, 92,500 sertés, 348,473 juh). A bányászati termékek közül a legfontosabb a szén Carmaux körül (ahol évenként mintegy 380,000 t. szenet termelnek), kevésbé fontos a mangánérc (Alban és Réalmont körül), a timsó (Alban mellett). A legfontosabb ásványvizforrások Lacabarede, Lacaune, Trébas, Méout, Bareges mellett vannak. A legfontosabb iparágak a gyapjuszövés, különösen Mazamet és Castresban, a vászonszövés, üveg-, papirosgyártás, vas- és rézöntés, acélgyártás stb. Járásai: Albi, Castres, Gaillac, Lavaur. Székhelye Albi. T. 1790. Languedoc azon részeiből alakítottatott, amelyek Albi, Castres és Lavaur püspökségeket képezték. V. ö. Joanne, Géogr. du T. (Páris); Bestié, Descr. du dép. du T. (Albi 1875); Crozes, Répertoire arch. du dép. du T. (u. o. 1875).