a Zagyva baloldali mellékfolyója, ered Heves vármegye É-i szélén, Istenmezejétől Ny-ra, és DDK-i irányban Pétervásár és Verpelét érintésével (a Mátra-hegységet K. felől határolva) Kaál felé folyik, ahol, immár a nagy Alföldön, irányát DNy-ira változtatja, Jász-Dósánál Jász-Nagykun-Szolnok vármegyébe lép át és Jákóhalmán alul a Zagyvába ömlik. Hossza 110 km. Főbb mellékvizei jobb felől a Torma (Siroknál) és Gyöngyös (Jász-Dósánál).
(Nagy-), kisközség Ugocsa vármegye tiszántúli j.-ban, (1891) 1453 magyar és oláh lak., kis fürdővel, melynek vize vasas savanyuviz. Van postahivatala és postatakarékpénztára.
a. m. táró (l. o.).
János, jogtudós, született Gyöngyösön (Heves) 1843 szept. 21. Gimnáziumi tanulmányait Pesten, az egyetemet u. o. és Lipcsében végezte. 1867. jogdoktor, 1870. ügyvéd lett. 1891-ben a budapesti királyi tábla birájává neveztetett ki s mint ilyen 1897 óta a Kuriához van beosztva. 1887-88. tagja volt a bűnvádi perrendtartást előkészítő bizottságnak, mely a harmadik (u. n. Fabiny-féle) javaslatot dolgozta ki. 1880-tól 1893-ig szerkesztette a Magyar Igazságügy címü jogtudományi folyóiratot s irodalmi dolgozatai legnagyobb része ott jelent meg. Fordította Beccaria, Bűntett és büntetés (Budapest 1887) címü művét. Irta Huszonkét levél az 1842-től 1854-ig terjedő időszakból (u. o. 1885).
község, l. Méra (2).
község, l. Örs (4).
község, l. Szent-Miklós (9).
Pál, Madarassy Pál (l. o.) irói álneve.
département Franciaország D-i részében, Gers, Lot-et-Garonne, Lot, Aveyron, Tarn és Haute-Garonne közt, 3730 km2 területtel, (1896) 200,390 lak. ÉK-i nagyobb része emelkedettebb; kisebb része alacsonyabb; a legmagasabb pontja 498 m., legösszefüggőbb fensíkja az Aveyrontól É-ra fekvő Causse de Saint-Antonin. Legnagyobb része 100-200 m. magas. Folyói mind a Garonne vizkörnyékéhez tartoznak; ezek az Aveyron a Lererel, a Tarn a Lemboulas és Tescouval, míg a Barguelonne, Séoune, Gimone és Arras gyenesen a Garonneba torkollnak. Az éghajlat enyhe; csak nyáron, midőn a DK-i autan nevü szél fú, lesz forróvá és zivatarossá. Az évi esőmennyiség 70-77 cm. Földje mindenütt termékeny. 1893. termett 1.158,331 hl. búzát, 33,909 hl. rozsot, 14,224 q árpát, 152,760 q zabot, erős borokat (1892-ban 566,350, 10 évi átlagban 28,433 ha.-on 301,580 hl.), továbbá kukoricát, kendert, lent, spárgát, sok zöldséget, dinnyét, kitünő gyümölcsöt (mandula, gesztenye, füge, birsalma) hüvelyeseket és szarvasgombát. Bányászata nagyon csekély; kapnak foszfátot, litográfiai követ, palákat és anyagot. Az állattenyésztés nem jelentékeny. Az ipar fontosabb ágai a fa-, a ruházati, építő- és malomipar, a szövőipar csak kisebb telepekkel rendelkezik Montaubanban, Montricouxban, Beaumontban és Saint-Antoninban; a bőr-, kémiai és papirosipar szolgálatában szintén van néhány telep. Járásai: Castel-Sarrasin, Moissac és Montauban; székhelye Montauban. T.-t csak 1808. alkották a szomszédos départementok részeiből. 1790 előtt a helyén Guyenne és Gascogne, Quercy, Rouergue és Agenais nevü részei voltak. V. ö. Joanne, Géogr. de T. (1878); Pottier, Monuments historiques de T. (Montauban 1877).
a bizánci Theophylaktos szerint egy az avarokkal (várkhurokkal) rokon törzsnek volt a neve (Lib. VII. 8.), mely eleinte meghódolt az altáji turkoknak, 597 körül azonban a rokon kotzagęrokkal (kocsagirokkal) egyesülve, mintegy tizezeren az avarokhoz Magyarországba költöztek. De nem mindnyájan, mert a X. sz. közepe táján élt József kazar khágán Khaszdai ibn Sapruthoz irt zsidó nyelvü levelében a Tarnát, mint a Togarmától származott 10 rokon nép (kazar, bolgár, szavit, avar stb.) egyikét említi. Rendesen a magyar «tarján» törzsnévvel szokták a T.-okat kapcsolatba hozni.