az ugyanily nevü galiciai kerületi kapitányság székhelye, a Szereth alkotta tó és vasút mellett, (1890) 27,405 lak., viasz- és mézfőzőkkel, gőzmalommal; jelentékeny ló-, spiritusz- és gabonakereskedéssel; különféle közép- és népiskolákkal; régi kastélya most kaszárnya, új kastélya pedig iskola.
az ugyanily nevü galiciai kerületi kapitányság és katolikus püspökség székhelye, a Biala és Dunajec közelében, vasút mellett, (1890) 27,574 lak., gazdasági gép-, üveg-, cikóriagyártással, gőzmalommal, gőzfürésszel; gabona-, bőr-, fa- és vászonkereskedéssel; Tarnow-Tarnowski grófnak és Ostrog Janusz hercegnek márványszobrával, székesegyházzal és többféle iskolával.
az ugyanily nevü járás székhelye Oppeln porosz kerületben, 8 km.-nyire az orosz határtól, vasút mellett, (1890) 9982 lak., jelentékeny vasércbányászattal, vaskohókkal, gőzfürésszel, sörgyártással; Stein, János oppelni herceg, Brandenburgi György és György Frigyes emlékszobraival, különböző iskolákkal.
(ásv.), l. Aragonit.
Szaniszló gróf, lengyel irodalomtörténetiró, szül. Dzikowóban (Galicia) 1837 nov. 7. Tanulmányai befejezése után 1863-65. két évet politikai agitáció miatt fogságban töltött. 1867. tartománygyülési és birodalmi gyülési képviselő lett; 1871 óta a krakói egyetem nyilvános rendes tanára; 1890. a krakói császári tudományos akadémia elnöke lett. 1896 ápr. 8. kapta a «pro litteris et artibus» érdemjelet. Szerkeszti a Przeglad polski c. politikai és irodalmi közlönyt. Fő műve: Pizarce polityczni XVI. wíeku (a XVI. sz. lengyel politikai irói, Krakó 1886, 2 köt.). Irta ezenfelül lengyel nyelven a következő műveket: A XIX. sz.-beli lengyel regényről; A lengyel irodalom hanyatlása a XVIII. sz.-ban; Shakespere Lengyelországban; Tanulmányok a lengyel irodalom történetéhez (4. köt., Krakó 1886-92); Monográfia Schiller drámáiról stb. Politikai tekintetben T. a konzervativ-ultramontán nemes-pártnak, az u. n. Stanczyk-pártnak egyik fő képviselője.
vagy tárna (bánya), kivülről a hegybe behatoló szintes vagy kevéssé emelkedő vágat, mely szállításra, bejárásra, vizelvezetésre vagy szellőztetésre használtatik.
(bánya). Ha valamely bányavállalat a szomszédos vállalat táróját kivánja szállításra v. vizelvezetésre használni, azért T.-t tartozik fizetni, melyet a bányahatóság állapít meg, ha a vállalkozók nem tudnak egymásközt megegyezni.
régi magyar fúvóhangszer, melynek az elmult századokban többféle faja fordult elő nagyság, hosszuság és hangöblösség tekintetében. Fából készült, lyukakkal ellátva, melyből a hangot nádfúvóka segítségével hozták ki. Általában tábori, harci célokra szolgált, mint jelző riasztó és különféle hadi evoluciókat irányító hangzó eszköz; már a legrégibb csatáknál, amelyeket a magyar sereget vívtak nyomát leljük s a történelmi és mondai adatok szerint már az augsburgi csatánál Lehel kürtje mellett s Zrinyi Miklós szigetvári kirohanásánál is szerepelt. Leginkább divatozott a magyar szabadságharcok idejében, különösen pedig a II. Rákóczi Ferenc korában. Voltak szakasz-, század- és ezred-T.-k különféle nagyság, vastagság és öblösségben, a szerint, amint kisebb vagy nagyobb tömegek irányítására szolgáltak. A fúvóhangszerek fokozatos fejlődésével azonban lassankint kimentek a használatból s e század elején már csak mint történelmi ritkaságok fordultak elő s használati módjuk is jóformán feledésbe ment. Alakja leginkább hasonlított a mai oboa és kalirnéthoz, de mint önálló hangversenyi vagy zenekari hangszer ugy szólván semmi szerepet sem játszott egészen a 60-as évek elejéig, mikor Szuk Endre, a nemzeti szinház akkori oboistája ismét fölelevenítette és divatba hozni igyekezett mint solo-hangszert, Scripsky akkori budai hangszerkészítő által eszközölt javított alakban, de több fogyatékosságánál fogva nem tudott magának utat törni; nehézkes volt a befúvása nádszipka segítségével, a kromatikus skála kihozatalára pedig éppenséggel nem volt alkalmas, miért is terjedelmesebb dallamok kihozatalát sem lehetett rajta eszközölni. E bajon segítendő, legújabb időben Schunda V. József udvari hangszergyáros egy olyan elmésen és célszerüen megalkotott T.-t konstruált, amely hivatva van nemcsak a régi magyar T.-t új életre kelteni, hanem azt mint sajátlagos szinezetü zenekari hangszert általános használatuvá is tenni, különösen a katonai zenekarokban, hol a mostanság széltében használni szokott szárnytrombita-solo szerepét lesz hivatva átvenni. E modern T. reformja abban áll, hogy a régi T. jellege megtartásával az oboa, klarinét és fagot szinvegyületét is egyesíti magában s a régebben használt nádszipka helyett klarinétszerü fúvókával van ellátva több billentyüvel, mi által a kromatikus hangok is kényelmesen kihozhatók rajta. E reformált t.-hangszert a mult évben Káldy Gyula mutatta be a magyar tudományos akadémiában rendezett történelmi hangversenyében, hol általános feltünést keltett Hickisch Henrik magyar királyi operaházi magán klarinétos és nemzeti zenedei tanár kezelése s bemutatása mellett. Az érdemes reformátor Schunda V. J. legújabban rendszeres elméleti s gyakorlati T.-iskola kiadásával is gazdagította a magyar zeneirodalmat, mely e nemben unikumnak mondható s melynek szerzője szintén Hickisch Henrik.
egy még a XV. sz.-ig visszavezethető nagyon ismert és szeretett társas kártyajáték. Első hazája Olaszország, majd később Franciaországban lett kedveltté. A játszma speciálisan összeállított kártyával történik. Magyarországon csak két nemét játszák, nevezetesen a hármas T.-ot és a négyes Paskievics-T.-ot. Felette sok variációja és szabályainak leirása idegen nyelven egész könyveket foglal el, nálunk a Parlagi Kálmán-féle Kártyajátékok könyve foglalkozik ezzel bővebben.
a voguloknál az eget (mennyet), az időt és az időjárást, sőt személyesítve magát az istent jelentette. Az osztjákoknál Torem az isten, Turum az ég, de a két szó voltakép ugyanegy lehetett. Megfelel nekik a magyar terem. Hunfalvi Pál szerint a terem, természet, teremtő szóban a régi magyar mitologiának első maradványát találjuk (Ethnogr. 248.).