1. tartomány Spanyolország ÉK-i részében, a Földközi-tenger, Castellon de la Plana, Teruel, zaragoza, Lerida és Barcelona közt, 6490 km2 területtel, (1887) 348,579 lak., egy km2-re 54 lak. Az Ebro torkolatán és néhány kisebb síkságon (campos) kívűl mindenfelé középmagasságu hegyek takarják, amelyek közül a Monte Caro (1413 m.), a Tosal del Rey, Montagut (1071 m.) a legmagasabbak. Az Ebrón kívűl, amelynek deltatorkolata e tartományba esik, csak apró parti folyók öntözik, amelyeknek vizét öntözésre használják. Éghajlata meleg és száraz. Földje termékeny; rajta főképen szőllőt (legjobb bort terem Expluga de Froncoli és Priorato), déli gyümölcsöket és olajfát termelnek. Az egész területéből 429,447 ha. termőföld, és ebből 12,483 öntözött. Az állattenyésztés jelentéktelen, ellenben az ipar a szomszédos Barcelona példájára gyorsan fejlődik: selyem-, pamut-, gyapjuszövés, kötél-, papiros-, bőr-, ecetgyártás a fő ágai; a legiparosabb városok: Reus, Valls, Vendrell, Riba. 8 járásra van felosztva. - 2. T., az ugyanily tartomány fővárosa, érseki székhely és tengeri kikötő, a kis Francoli torkolata fölötti magaslaton, vasút mellett, (1887) 27,225 lak., selyemszövéssel, pamutfonással, papiros- és ecetgyártással; bor- (1894. 6,8 millió márka értékben), mogyoró-, spiritusz- és mandulaexporttal; gabona-, dohány-, hal-, hordó- és petroleumimporttal. A felső, rendetlenül épült várost erődítmények, az alsó új várost két kis vár védi. Ez utóbbiban van egy római cirkusz helyén az Alkotmány-tér. Kiválóbb épületei az 1120-ban alapított székesegyház üvegfestményekkel, néhány királyi szarkofággal és szép toronnyal és a római időkből való épületmaradványok: az Augustus palotájából egy torony, Pontius Pilatus palotájának, a Scipiók tornyának romjai és egy diadalkapu (Arco de Suro) a Barcelonába vezető úton. A különböző közép- és alsófoku iskolákon kivül a kulturális intézetek: a művészakadémia, a régiségtár a városházán, a szinház és a nyilvános könyvtár. T.-t Tarrakon néven massziliai görögök alapították; a Scipiók a karthagóiak ellen fő védelmi hellyé tették. Későbben egy ideig Augustus székhelye volt és mint római gyarmat Colonia Victrix Tagota és Colonia Julia Victrix Tarraconensis nevet viselt. Mint Hispania Tarraconensis fővárosa a római birodalom egyik legnagyobb városává lett, állítólag 11/2 millió lakossal. 156-ban a frankok, 475-ben a nyugati gótok pusztították el. 713-ban az arabok uralma alá került és egy ideig ismét virágzó város volt. Az arabok kiűzése után 1118-ban érseki székhellyé lett. 1811 jun. 28. Suchet francia generális foglalta el, amiért marsallá lett.
sziget, l. Szakhalin.
nagyközség Torontál vármegye törökbecsei j.-ban, (1891) 1513 szerb lak.
az ugyanily nevü járás székhelye Barcelona (ettől 24 km.-nyire) spanyol tartományban, vasút mellett, (1887) 11,195 lak., vászonszövéssel; román ízlésü templommal.
(növ.), l. Kolokázia.
(növ.), l. Gymnosporangium.
l. Közgazdaságtan.
a szó tágabb értelmében a társadalom életével foglalkozó statisztikának valamennyi ága, tehát p. a demográfia épp ugy, mint a bűnügyi statisztika, vagy a közgazdasági statisztika általában, a közoktatásügyi statisztika stb. Újabban azonban a T. (Socialstatistik, statistique sociale) mindinkább oly szűkebb értelmet vett fel, melynél fogva az a társadalmi osztályok s különösen a munkásosztály viszonyait feltüntető statisztikát jelenti és a társadalmi politikának mintegy statisztikai alapját, a megismerés eszközét van hivatva nyujtani (l. Munkás-statisztika). Kétségtelen, hogy a T. napjainkban égető szükséget elégít ki, rendkivül gyors fejlődésben van s hivatása egyfelől a legfontosabb társadalmi kérdések megoldására alapot szolgáltatni, másfelől a szociologiának egy egészen új ágát megteremteni. A T. irodalma a statisztika (l. o.) újabb általános irodalmán kivül a statisztikai, főleg a munkásstatisztikai hivatalok kiadványaiban bir igen bő forrással.
l. Politikai szabadság.
(contrat social), l. Rousseau.