l. Antimon szerek és Hánytató borkő.
általában valakinek az élet szükségleteivel való ellátása. T.-t szoktak kikötni maguknak a szülők, ha a vagyont még életökben gyermekeikre átruházzák. A törvéyntelen gyermek természetes apjától T.-t követelhet addig korig, amig alaposan feltehető, hogy eltartásáról maga gondoskodnatik. A T.-i összeget az anya állására s az apa vagyoni viszonyaira való tekintettel állapítják meg. Amig a természetes apa e kötelezettségének meg nem felel, a T. az anyát terheli.
József, olasz hegedüművész és zenetudós, szül. Piranóban 1692 ápr. 12., megh. Padovában 1770 febr. 26. Eredetileg a papi pályára szánták; a padovai egyetemen azonban jogi tanulmányokkal foglalkozott s u. o. meglehetősen könnyelmü életet folytatott; megkedvelte a vívást és vívóiskolát akart állítani. Titokban egy zenetanítónővel jegyezte el magát, kit később el is vett, de csakhamar nagybátyjától Cornaro padovai püspöktől való félelmében elhagyta feleségét és az assisi kolostorba vonult; itt nagyon megszerette a zenét és szorgalmas gyakorlás útján nemsokára annyira vitte, hogy egész Olaszországban hires hegedüművész lett. 1721. a padovai Szt.-Antal-kápolna zenekarában nyert alkalmazást; VI. Károly koronázásakor T. vezette a zenei előadásokat; ezután ismét visszatért Padovába, hol 1728. zeneiskolát nyitott. T. nemcsak művész volt, hanem a zene elméletével is foglalkozott. 1714-ben fedezte fel a kombinációs hangokat, melyeket róla T.-féle hangoknak is szokás nevezni; ezeken azokat a hangokat kell érteni, melyek két hang együtthangzásából erednek és melyeknek rezgési száma vagy a két hang rezgési számának összege, vagy azok különbsége. T. azonban csak az alsó kombinációs hangokat, az u. n. differenciális hangokat fedezte fel és ezekből igyekezett magyarázni ama hangok összhangját, melyek rezgési számai egyszerü viszonyban állanak egymáshoz; sőt T. annyira ment, hogy minden hangot csak kombinációs hangnak kezdett tekinteni. A hangokra vonatkozó nézeteit a következő munkájában adta elő: Trattato di musica, secondo la vera scienza dell' armonia (Padova 1754). Egyéb művei: Dissertazione dei principi dell' armonia musicale contenuita nel diatonico genere (u. o. 1767); L'arte dell arco (2. kiad. Páris 1816). T. a velencei zeneakadémiának tagja volt. 1896. szobrot emeltek neki Piranóban.
kedvelt kártyajáték, melynél nem a szerencse játsza a fő szerepet, mint inkább az ügyesség, illetve emlékező tehetség, midőn a játékosok a már ismertté tett lapokat mind figyelemben tudják tartani. A játszmát ketten játszhatják a közönséges magyar kártyával.
szilárdságtani értelemben bizonyos elemekből (rudak, lemezek, gerendák, kövek, téglák stb.) vagy az elemek rendszeres összetételéből álló minden oly szerkezet, amely bizonyos nyugvó vagy mozgó súlyok, terhelések, szóval külső erők (l. o.) fölvételére sé ezeknek egy más alátámasztó szerkezetre (végső elemzésben a szilárd anyaföldre) való áthárítására képes. A T.-ra működő külső erők azt eredményezik, hogy a T. az alátáamsztásra megfelelő erővel ránehezedik; minthogy pedig ezt helyéből (a szerkezetek helyességét föltételezve) el nem mozdíthatja, ebből az következik, hogy amilyen erővel nyomja, illetőleg megterheli a T. az alátámasztást, ugyanolyan erővel hat vissza az alátámasztó építmény a T.-ra, vagyis minden támaszkodás helyénél két, egymással teljes egyensúlyban levő erő működik. Az alátámasztás ilyetén visszahatását reakciónak nevezik (l. o.). Működjék p. az 1. ábrán l támaszközü T.-ra az egyik alátámasztást m, a másiktól n távolságra egy E nagyságu függélyes külső erő: ezt az erőt a T. az A1 és A2 alátámasztásokra bizonyos törvényszerüséggel átadja és pedig a közelebbi alátámasztásra aránylagosan nagyobb részt. Igy az adott esetben a T. A1 alátámsztásra N1=En/1, A2 alátámasztásra pedig N2=Em/1 nagyságu nyomást gyakorol, az alátámasztás evvel szemben pedig R1 és R2 reakciókkal hat a T.-ra, amelyek N1-gyel, illetőleg N2-vel egyensúlyban vannak, vagyis R1 az N1-gyel, R2 pedig N2-vel ugyanabban az irányvonalban működik, vele egyenlő nagyságu, de ellenkező értelmü (az egyik fel-, a másik lefelé ható) erő. Ezek közül az erők közül a T.-ra ható külső erők alatt R1, E és R2 értendők; N1 és N2 már nem az általunk vizsgált T.-ra, hanem az A1 és A2 alátámasztásokra nézve tekintendők külső erőknek; ezek az alátámasztások ismét mind külön T.-k foghatók fel és tárgyalhatók.
[ÁBRA] 1. ábra.
Bármely T.-ra ható külső erők összességének jellemző tulajdonságai a következők: 1. Együttvéve egymással egyensúlyban vannak. 2. A T.-nak bármely helyén keresztül fektetett keresztmetszet egyik oldalára eső külső erők együttesen egyensúlyban vannak a keresztmetszet másik oldalára eső külső erőkkel. Példánkban az a-a metszet bal oldalára eső R1 külső erővel a jobb oldalra eső E és R2 külső erők együttesen egyensúlyt tartanak s viszont a b-b metszetből kiindulva, az ennek bal oldalán levő R1 és E erők összetételéből egy oly erőt (N2) kapunk, amely egyensúlyban van a metszet jobb oldalán levő R2 külső erővel. 3. A T. bármely helyén keresztül fektetett keresztmetszet egyik oldalára eső külső erők eredóje egyenlő ugyanazon keresztmetszet ugyanazon oldalán működő külső erők eredőjével. Ezek a törvények teszik valamely T. méretezésének alapját, amennyiben a T. bizonyos keresztmetszetének olyan méretekkel kell birnia, amely a reá működő belső erőkkel arányban áll; ezeket a külső erőket pedig a fent említett s különösen a 3. alatti törvény alapján lehet az ismert külső erőkból meghatározni. Igy az alátámasztás mikéntjéhez s az ennek megfelelőleg keletkező reakció irányvonalához képest megkülönböztetünk gerenda-, ív- és függő T.-kat.
Gerenda-T. az, amely a támaszkodásnál csak függélyes reakciókat okoz (1. ábra). Ez bekövetkezik, ha a T.-nak legalább egyik vége a vizszintes irányban szabadon végezheti a rugalmasság, hőváltozás stb. által előidézett mozgásokat (lásd Daru). Ha ebben a vizszintes mozgásban mindkét T.-vég akadályozva van, akkor az alátámasztásra gyakorolt nyomásnak vizszintes komponense is lesz (H), vagyis e nyomás s az általa előidézett reakció már nem függélyes, hanem ferde irányu. Az ilyen T.-kat nevezik ív-T.-nak (ezek közé tartoznak a boltozatok is, l. a 2. ábrát). Az, hogy valamely T. erőtani szempontból az ív- vagy a gerenda-T.-k közé tartozik-e, az egyáltalán nem függ a T. alakjától, hanem a föntiek szerint csupán az alátámasztás módjától. Igy lehet ívalaku T. is erőtani szempontból gerenda-T., és viszont. Abban az esetben, ha a T. az alátámasztásra ferde erőt gyakorol ugyan, de nyomás helyett húzást, akkor a T.-t függő T.-nak nevezik. Az ív- és függő T.-k alátámasztásuk, illetve felfüggesztésük (esetleg tagozásuk) módja szerint lehetnek még csuklósak (két- v. háromcsuklósak) vagy csuklótalanok (íveknél lapokra támaszkodók).
[ÁBRA] 2. ábra.
Az említett felosztáson kívűl megkülönböztetünk még egyszerü és összetett T.-kat. Az összetett T.-k egyik legfontosabb alakja a Rácsos T. (l. o.). A fent elősorolt T.-nemek mindegyike alapkítható egyszerü (tömör) vagy rácsos T. gyanánt. Igy van tömör gerenda-, tömör ív-, tömör függő, vagy pedig rácsos gerenca-, rácsos ív és rácsos függő T. A T.-k egy további osztályozása a szerint történik, amint valamely egy egészet képező T. két v. több helyen van alátámasztva; e szerint megkülönböztetünk két vagy több alátámasztásu T.-t. Ez az osztályozás szintén komibálható az előbbiekkel (p. kéttámaszu rácsos ív-T., vagy többtámaszu tömör gerenda-T. stb.).
Osztályozhatók még a T.-k erőtanilag határozott és erőtanilag határozatlan T.-k csoportjára. Az előbbi csoportba tartoznak azok, amelyeknél a reakciókat a többi külső erőből egyszerü nyomatéki egyenletek alapján, vagy grafikus úton teljes pontossággal meg lehet határozni, s amelyeknél ennél fogva a keletkező belső erők nagysága is biztosan meghatározható; azok a T.-k ellenben, amelyeknél a reakciók s igy a belső erők is, csak közelítő föltevések (a rugalmassági elmélet) segítségével határozhatók meg: erőtanilag határozatlan T.-k. Ilyen határozatlan T.-k: a többtámaszu T.-k, a lapokra támaszkodó és kétcsuklós ív.-T, boltozatok, a kéttámaszu rácsos gerenda-T.-k közül a többszörös rácsozásuak stb. Az újabb vashídszerkesztők az ilyen erőtanilag határozatlan T.-k alkalmazását leehtőleg mellőzik. Osztályozhatni végül a T.-kat a szerkezetben vitt szerepükhöz képest mint fő- és mellék- (kereszt-, hossz-stb.) T.-kat, vagy még alakjuk szerint (trapez-T., parabola-T.) és első alkalmazóik nevei után (Gerber-, Paoli-, Polonceau-, Schwedler- stb. T.-k). L. még Fahíd és Hídszerkezet.
a. m. mestergerenda (l. o.).
kisközség Szatmár vármegye szinyérváraljai j.-ban, (1891) 1566 oláh lak.
némelyek egyértelmünek veszik a kerülettel vagy a mi megyénkkel. A szó tulajdonképeni értelmében azonban T. alatt valamely államnak ugyan kiegészítő részét képező, de azzal az idők folyamában kapcsolatba jutott s történelmi s nemzetiségi tekintetben bizonyos sajátszerüséget és önálló jellemet tanusító országrészt kell érteni. Az egyes T.-oknak szűkebb-szélesebb alapokon nyugvó önkormányzatuk (autonomiájuk) lehet, amit mindenkor az illető orzságnak alkotmánya határoz meg. L. még Provincia.
l. Provincialis.
az államban esetleg létező tartományok önkormányzati jogon alapuló képviselete. Igy hazánkban Horvátországnak nemzeti képviselete, minthogy Horvátország a magyar állam területéhez tartozik s önálló államisággal nem bir, a helyes államjogi terminologia szerint nem országgyülés, hanem T. Az 1868. XXX. t.-c. azonban országgyülésnek nevezi.