(ném. Quarterdeck; ol. cassero; ang. quarterdeck), a hajó felső fedélzetének a főárboctól hátul fekvő része. hadi hajókon a T.-en szolgálaton kívűl csak a hajótörzshöz tartozó személyeknek szabad tartózkodni; személyszállító hajókon ezen hely rendesen az I. osztályu utasok részére van fentartva.
(ném. Achterquartier; ol. quartiere di poppa; ang. after side, after sails), a hajónak a ahjó kereszttengelyétől számítva hátulsó felerésze. Ezen elnevezés különösen az árbocozatra nézve (T.-árbocozat) használatos.
az apologeták egyike, Szíriából származik, mint rétor élt Rómában. Miután Justinus vértanu Kr. u. 150. a kereszténységre térítette, a görögökhöz intézett szónoklatát, egyik fontos apologiáját irta és Diatessaron címen a legrégibb evangéliumi harmoniát. Jóllehet a katolikus egyházzal a közösséget meg nem szakította, mindazonáltal gnosztikus tanok felé hajlott és szigoru aszkezisben élt.
(ejtsd: tatiu), Mache francia départementhoz tartozó kicsiny, megerősített sziget Cherbourgtól K-re, amely a St. Waast kikötőt védi.
Szántóhoz tartozó hegy Zala vármegyében; kitünő bort termel. Magas bazaltkúpon épült régi várának romjai, melyet Kisfaludy Sándor oly szépen megénekelt, maig is láthatók. E vár, melyet a monda szerint Tádika még a tatárjárás előtt épített, nagyobb hegyi váraink közé tartozott; bár a kuruc harcokban nem szerepelt, mégis Csobánccal és Sümeggel együtt 1713. leromboltatott. A várat eredetileg a Tátika-család birta; ennek kihaltával Zsigmond király 1400. Gersei Pethő Jánosnak adományozta, kinek ivadékai 1760-ig birták; ekkor a keszthelyi Festetics-család birtokába ment át.
v. tátogató (növ.), az Antirrhinum maius népies neve a Dunán túl; l. Medveszája.
Vaszilij Nikitics, orosz történetiró, szül. 1686., megh. 1750. A katonai mérnöki pályára lépett és mint bányaigazgató működött. Később Asztrakán kormányzója lett és a történetirásra adta magát. Orosz története (Pogodin folytatásával 5 köt.) utoljára Moszkvában jelent meg (1848). 1739. megirt Végrendelete is említendő. V. ö. Brückner cikkét a Russische Revue-ben (9 köt.).
Titus, az ősrómai monda szerint a szabinok királya, aki népének élén boszuló hadjáratra jött a rómaiak ellen, megszállotta a Quirinalis hegyet, Tarpeja (l. o.) árulása által a kapitoliumnak is birtokába jutván, arra kényszerítette Romulust, hogy vele az uralmon megosztozzék. Állítólag róla nevezték el a Róma ősnépébe olvadt szabinok tribuszát Titiesnek. A rája vonatkozó hagyománynak Róma helyrajzában és vallási életében is sok nyoma maradt. Mutatták háza helyét a Capitolinus hegyen (ahol később Juno Monetának temploma állott), síremlékét az Aventinuson, ahol a róla elnevezett Sodales Titii papi kollégiuma áldozott neki. Mindebből a történeti kritika azt következteti, hogy a szabinok legrégibb tómai telepe tényleg a Quirinalis hegyen volt.
(növ.), Diószegiék eleinte igy nevezték a Lamiumot, l. Holtcsalán, később kanafájnak mondották.
(növ., a csukottajkuak, Scrofulariceae, Scrofulariaceae, angiospermia Linnénél, tákajakfélék, alakosak, personatae), kétszikü, forrtszrimu családja az ajakos viráguaknak. Többnyire füvek vagy félcserjék. Száruk hengerdek vagy 4-szögletü, levelük váltakozó, átellenes vagy örves, hasítatlan vagy szárnyasan szabdalt, melléklevél nélkül. Virágjuk tökéletes, többnyire arcforma vagyis zygomorf, a levél tövéből nő, gyakran fürtté csoportosodik. A magnak húsos vagy porcogós magfehérje van, csirája egyenes vagy görbe, szikje apró, tompa. Mintegy 1900 faja az egész földön terem, legtöbb a meleg tartományokban, kivált az északi földgömbön, a hideg övön kevés. A gyűszüvirág, istenkegy stb. mérges, sok szép kerti virágunk is e családbeli (medveszája, papucsvirág, Salpiglossis, Mimulus). A T.-hoz sorozzák vagy alcsaládként alárendelik a kakascímerféléket. Porfejtőjük tövén szálkaféle toldaléka van, ezenkivül gyökéren élősködnek (zöld v. félélősködők: csormolya, kakastaréj, szemvidító stb.). Az ökörfarkkóró meg a Scrofularina Heer néhány faja a geologia harmadkorából ismeretes. L. Ajak.