az ugyanily nevü badeni járás székhelye a Tauber és vasút mellett, (1890) 3321 lak., az 1866 jul. 24. a T. mellett elesett württembergiek emlékével. V. ö. Berberich, Gesch. der Stadt T. (1895).
Vilmos, német zenész, szül. Berlinben 1811 márc. 23., megh. u. o. 1891 jan. 7. Zongorajátékban Berger Lajos művelte ki, zeneszerzésben Klein Bernát. Egyetemi tanulmányait elvégezvén, 1831. az udvari hangversenyek, 1842-ben az opera és a szinfóniai hangversenyek karnagya lett, 1869. első karnagy, 1875. a kir. művészeti akadémia tanácsának zenei szakosztályi elnöke. Értékes szerzeményei minden szakban vannak: szinfóniák, kamarazene, zongora, karének, hat opera (Joggeli, macbeth stb.), dalok, szinpadi zene Euripides Medeia-jához s Shakespere Vihar-jához.
Károly, ág. hitv. tanár, filozifiai és matematikai iró, szül. Veleghen (Fejér) 1809 okt. 15., halálozási helye és ideje bizonytalan. Középiskolai, bölcsészeti s hittani tanulmányait Sopronban végezte, hol az evang. főiskolában fennálló magyar társaság titkára s úrfiak oktatója volt. A lelkészi vizsgálat letétele után 1834-ig a Dunaszkin és Nikolits óhitü családoknál Pesten s Temesváron nevelősködött. 1837-ig Berlinben hallgatta a bölcsészeti, nyelvészeti, természettani, felsőbb mértani s csillagászati tudományokat s a letett vizsgálatok után elnyerte a bölcsészet és szépművészetek doktorságát s tgja lett a nyelvészeti szemináriumnak. Majd ifjabb Radzinsky gróf mentora lett s ezzel beutazta északi Német-, lengyel-, Orosz-, Svéd-, Bán- s Poroszországot. 1837. a pesti ágost. gimnáziumba hivták meg igazgató-tanárrá, hol a következő évben Mária Dorottya főhercegnőnek, József nádor nejének udvari papja is lett. 1840. Franciaország egy részét s déli Németországot utazta be s ugyanez évben szept. 5-én a magyar akadémia levelező tagjává választatott. Végre 1844-ben evang. tábori pap lett a lombard-velencei királyságban s Milanóban lakott. Több egyházi beszédén s a Tudományos Gyüjteményben, Athenaeumban, Protestáns Lapban stb. megjelent jeles cikkein kívűl nagyobb bölcsészeti munkái: Birálati vizsgálat Hegel bölcselkedése felett (Pest 1838); A lélekeszme bölcsészeti s történetbirálati szempontból, különös tekintettel Hegelre (u. o. 1839); matematikaiak: Archimedes körmérése (u. o. 1840); Tiszta mennyiségtan, melynek első része: Számtan, másik része: Mértan (u. o. 1841). A magyar akadémia által 1840-re kitűzött, az első- és másodrendü görbékre vonatkozó pályakérdésnek ő volt nyertes megfejtője s ezért 100 arannyal díjaztatott. Irt még Rövid leckét az epigrammról (1839); fordította Anakreon dalait, melyeket Vajda Péter adott ki egy toldalékkal s Plutarch Paralelláit Székács dr.-ral együtt, az akadémia által kiadásra elfogadva. Nevezetes értekezései ezeken kivül: Párhuzam Aristoteles és Hegel közt (az Athenaeum 1839-iki folyamában); A fourieri módszer felsőbb foku számegyenletek megoldásában és A kúpszeletekről (a Tudománytárban).
kisközség Arad vármegye ternovai j.-ban, (1891) 2457 oláh lak., gőzmalommal, posta-, táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. A nadrági vasbányatársulatnak itt vasérctelepei vannak.
város Lipcse (ettől 9 km.-nyire) szász kerületi kapitányságban, a Pathe és vasút mellett, (1890) 3175 lak., dohány- és szivargyártással, bőrcserzéssel és szőrmekészítéssel. Egykoron hiresek voltak a vásárai.
német könyvkiadó család. T. Károly Kristóf Traugott, szül. Grossbardauban (Grimma mellett) 1761 okt. 29., megh. lipcsében 1836 jan. 14-én. U. o. nyomdát (1796) és könyvkiadóhivatalt (1798) alapított, amely különösen antik klasszikusok sztereotip kiadásával tünt ki. - Fia Károly Keresztély Fülöp, szül. Lipcsében 1798 márc. 4., megh. u. o. 1884 ápr. 16-án, eladta az üzletet Holtze O.-nak (1865) s 4 1/2 millió márka vagyonát a városra hagyományozta. Keresztély Bernhard báró, T. Károly Kristóf Traugott unokaöccse, szül. Schleinitzben (Naumburg mellett) 1816 aug. 25-én, megh. Trattlauban 1895 aug. 15-én. 1837. T. Bernhard cég alatt Lipcsében könyvkiadóhivatalt alapított nyomdával és sztereotipiával. Ismertté lett a következő kiadványokkal: Collection of British authors (eddig több mint 2800 köt.); Collection of German authors (német irodalmi művek angol fordításban) és Student's T. editions (angol és amerikai művek német bevezetéssel és jegyzetekkel), a két utóbbi 1866 óta. 1860-ban báróságra emelték, 1872 óta nagybritanniai királyi főkonzul; 1877 óta tagja volt a szász első kamarának. 1866 óta tagja volt a szász első kamarának. 1866 óta legidősebb fia Keresztély Károly Bernhard báró, született 1841., vezeti az üzletet.
(Tauentzien) Boguszláv Frigyes Manó, Vittenberga grófja, porosz tábornok, szül. Potsdamban 1760 szept. 15-én, megh. Berlinben 1824 febr. 20-án. 1775 a porosz hadseregbe lépett és kitüntette magát a francia háborukban. 1795. ezredes lett. Jenánál a Hohenlohe-féle hadtest előhadát vezényelte. A tilsiti béke után altábornagy s a brandenburgi csapatok parancsnoka lett és részt vett a hadsereg újjá szervezésében. 1813. Stettint ostromolta, majd Grossbeerennél s Dennewitznél harcolt, okt.-ben pedig Dessaunál hadtestével fedezte az Elbén való átkelést. A lipcsei csta után Torgaut megadásra kényszerítette (dec.) s 1814 jan. 13-14. Vittenbergát rohammal bevette, innen «von Wittenberg» előneve és grófi rangja. A béke után a 3. hadtest főparancsnoka lett.
több (összesen 9) hágó Ausztriában, az ugyanily nevü hegyláncban: 1. Krimmler T. (2635 m.) az Ahren- és Krimml-völgy közt; 2. Felber (Velber) T. (2540 m.) a T. és a Velb-völgy közt; 3. Kalser vagy Stubacher T. (2506 m.) a Kalsi- és Stubach-völgy közt; 4. Rauriser T. v. Hochthor (2572 m.) a felső Möll és a raurisi völgy között; 5. Mallnitzer vagy Nassfelder T. vagy Nieder-T. (2414 m.) Mallnitz és Nassfeld között; 6. Radstädter T. (1738 m.) Mauterndorf és Radstadt között stb. Mindezen hágókon legalább is jó gyalogutak vezetnek át.
(Tauferer Thal v. Ahren-Thal), 46 km. hosszu és átlag 1100 méter magas völgy Bruneck tiroli kerületi kapitányságban, a Zillerthali-Alpok és a Gross-Venediger közt. A T. Brunecktől a pusterthalból É. felé húzódik a Krimmler Tauernig; felső részét Prettaunak (1465 m.) hivják; itt keskeny és glecserektől van körülfogva; alsó részében ellenben szélesebb és kies hegyes vidék. A T. fő helye Sand, amelyet a fölötte emelkedő Taufers várról Taufersnek is hivnak, 800 lak., késői gót templommal; a turisták is sűrün látogatják. V. ö. Daimer, Taufers und Umgebung (Gera 1879).
Vilmos, orvos, a szülészet és nőgyógyászat nyilvános rendes tanára, szül. Kolozsváron 1851. Orvosi tanulmányait részben a pesti, részben a bécsi egyetemen elvégezvén, 1874-ben Budapesten orvosdoktorrá avatták és még ugyanezen évben a szülészeti tanszék mellé gyakornokká nevezték ki. A következő évben egyetemi ösztöndíjjal külföldre utazott s nemsokára a freiburgi egyetem szülészeti klinikáján Hegar mellett tanársegéd lett és ezen minőségében két évig működött. Időközben beutazta Anglia, Franciaország és Svájc nevezetesebb egetemi városait. 1878. a boszniai mozgósítás miatt haza kellett térnie. Az okkupáció után a budapesti egetem szülészeti klinikáján lett első tanársegéd és még ugyanezen évben magántanár. 1881-ben, amikor a második szülészeti és nőgyógyászati tanszéket szervezték, őt nevezték ki ezen tanszék rendes tanárává. Rendkivüli tagja az országos közegészsügyi tanácsnak, elnöke a balneologiai egyesületnek, tagja több német tudós társaságnak, rendes tagja s zékes fővárosi bizottságnak. Nagy szabásu irodalmi munkásságot fejtett ki; dolgozatai nagy részt német nyelvü szaklapokban is megjelentek: A külső nemző részek befolyása a gyermekágyban (Orvosi Hetilap 1876); A terhesség és méhrák szövődményei különös tekintettel a szülésre (u. o. 1876); A szülészet és nőgyógyászat Boroszlóban (u. o.); Korai klimax létrehozatala a petefészek kiirtása által (u. o.); A hüvely és a méhelőesésnek létrejöveteli módja; Prophylaxis és némely a kezelésre vonatkozó megjegyzések (u. o. 1877); A prophylactikus alagcsövezés kérdése a petefészki daganatok kiirtása után (u. o.); A londoni nőgyógyászat (u. o. 1878); A nők castratiója (Budapest 1878); Az osteomaliciáról; Gátképlésről; A hólyag-, hüvely-, méhsipolyról (Orvosi Hetilap 1879); A méhnyak mély repedéseinek kezeléséről (u. o.); Hólyag-, hüvvelysipoly s méhzárlat (u. o. 1880); Húgycső-, hólyag-, hüvelysipoly (u. o. 1881); A méh helyzetváltozása által okozott reflex hányás (u. o.); A méhcsonkításról (u. o.); Haematocele retrouterinum (u. o.); A rákos méh részleges és teljes kiirtása (u. o. 1882); Méhen kivüli terhesség (u. o. 1885); A szülészet ügyének állása hazánkban (Budapest 1891); Pyonephrosis, nephrotomia (Orvosi Hetilap 1893); Az osteomalacia, csontlágyulás (a Belgyógyászat kézikönyve 2-ik kötetében, Budapest 1895).