persa város, l. Tebriz.
kelta törzs Pannoniában, l. Kelták és Noricum.
(Tauragei), falu Kovno orosz kormányzóságban, a Jura mellet, 6 km.-nyire a porosz határtól (1894) 5916 lak. Vele szemben a folyó tulsó partján kötötte meg 1812 dec. 30-án York porosz generális Diebics orosz vezérrel a T.-i szerződést, amely szerint a porosz hadak semlegeseknek nyilváníttattak.
(taurocholsav), C26H45NSO7. Széntartalmu sav, amelynek nátriumsója az epében található. A T. finom tűkből álló kristályos test, amely bizben és alkoholban könnyen oldódik; vizzel főzve taurinra és kolsavra szétbomlik.
l. Taormina.
a mai Zimony (l. o.).
(lat.) a. m. bika.
tágabb értelemben Kis-Ázsia Ny-i végétől az Elburzig nyuló hegyek, szűkebb értelemben a kisázsiai fensík D-i szegélye, amely az Egei-tengertől mint megszakítatlan hegylánc az Eurátig húzódik; D. felé a lejtője meredek, amely nagyobbára a tengerig nyulik és csak egyes helyeken mint Tarszusznál és Adaliánál ereszkedik le a keskeny parti lapályra; ellenben É-nak, a belső fensík felé szeliden ereszkedik le. Legnagyobb magasságát a régi Ciliciában éri el; itt van a Bulgard-dogban a legmagasabb csúcsa a Metdeszisz (3477 m.), amelynek É.-i oldalán az örökös hó határa 2925, D-i oldalán pedig 3250 m.-nyi magasságban van. A T. nehezezn járható; valamivel kényelmesebb hágói géyrek. Több folyó áttöri; ilyenek: a Szeihan (Sarus), a Dsihan (Pyramus) a Tarszusz-csaj (Kydnosz), a Gök-szu (Kalykadnosz). É.-i lábánál több sós tó terül el. A T.-ból ágazik ki azon hatalmas mellékág, amelyet az ókoriak Antitaurusz néven ismertek és amely eleinte É-nak vonul, eleinte a Kizil-Irmak felé közeledik, majd ÉK-nek az Eufrát felé vonul és e két folyó közti vizválasztóul szolgál és beleolvad az Örmény-hegységbe.
(Domazlice), az ugyanily nevü cseh kerületi kapitányság székhelye, 45 km.-nyire Pilsentől vasút mellett, (1890) 7703 cseh lak., szalagszövéssel, harisnyakötéssel, gép-, gyufa- és sörgyártással, cukorfinomítóval és agyagárukészítéssel: gabonakereskedéssel, régi Mindszentek-templomával; városházzal, amelyben a huszita időkből való értékes kéziratokat őriznek. T. mellett 1431 aug. 14. a husziták legyőzték az I. Frigyes brandenburgi választó vezérlete alatt álló keresztes hadat.
S. Koszta, szerb államférfiu és iró, szül. Alexinácban 1853. Tanult Prágában, Hohenheimban és Heidelbergában, részt vett az 1877-78-iki szerb-török háboruban, azután pedig tanár lett a belgrádi képezdében és szerkesztette a Tezak (Földmíves) címü szaklapot. Mint heves radikálispárti képviselő részt vett a zajcsári felkelésben és ezért 10 évi fogságra itélték. A fogságból az 1885-iki általános amnesztia alkalmával kiszabadult és a szkupstinában 1886. ismét Alexinácot képviselte, hol 70-ed magával keresztülvitte a radiális és liberális párt fuzióját, mely Risztics kormányra jutását és Garasanin bukását idézte elő; a Tisztics-minisztériumban mint a közmunkák minisztere vett részt. Nagy érdemei vannak a szerb alkotmány reviziója körül és mint a szupstina elnöke tapintatosan megfékezte a radikálisok túlkapásait. Ő alapította a belgrádi Zadruga elszámítoló bankot, mely Szerbia egyik legjelentékenyebb pénzintézete. Ma is kiváló szerepet játszik a szerb poltikában.