Teanói herceg

l. Daun.

Tearózsa

(növ.), l. Rózsa.

 

 

XV. KÖTET vége

 

 

˙

 

A PALLAS NAGY LEXIKONA

 

XVI. KÖTET

 

Téba - Zsuzsok

 

 

 

 

Téba

(Thebai, Thebe), hires ókori város Felső-Egyiptomban. Nevének jelentése mindeddig megfejtetlen; régi egyiptomi neve ugyanis Uészet, templomvárosa pedig (a mostani Karnak, l. o.) Opet. Egyiptom történetében a XI. dinasztia óta kezd szerepelni (körülbelül Kr. e. 2300.), mely Tébából vette eredetét, szerepének tetőpontjára pedig a hikszószok elűzetésekor emelkedett (Kr. e. 1500 körül, l. Egyiptom történetét). Igy lett Egyiptomnak fővárosa, s ekkor épültek benne a hires sírok és templomok, melyek maig bámulat tárgyai. Maga a város a Nilus folyó keleti partján feküdt, a mai Karnak helyén; sok templommal, melyek közül legkiválóbb volt az Ammon istené. Egy félórányira délnek, már a folyó mentén, ugyancsak egy nagy Ammon-szentéllyel volt a kikötőváros; ez idő szerint Lukszor (l. o.). A nyugati parton voltak a temetők, melyek a királyok emlékének voltak szentelve. Ezt a városrészt a görögök Memnonionnak nevezték; a mai neve Gurnah. A gazdag régészeti irodalomból kiemelendők: Jollois és Devilliers, Description générale de Thebes (Páris 1813); Rhind, Theba, its tombs and their tenants (London 1252); Greene, Fouilles exécutées a Thebes dans l'année 1855 (Páris 1855); Lefevbre, Les hypogées royaux de Thebes (u. o. 1889); Dümichen, Grabpalast des Patuamenap in der thebanischen Necropolis (Lipcse 1884-85).

Téba

nevezetes ókori város Beociában. Valószinü, hogy feniciai semiták alapították, akikhez később Tesszáliából beözönlő eol törzsü beótok csatlakoztak. Lassankint Téba ragadta magához a vezérszerepet a beociai városok szövetségében, hatalmát azonban első sorban a gyengébbek elnyomására használta. A demokráciát üldözte, saját alkotmánya szigoruan arisztokratikus, külpolitikája a legnagyobb mértékben önző volt. Plateánál a persák oldalán harcolt Athén és Spára ellen, a persa háboruk után pedig a nemzeti eszmét egy teljes századon által feláldozta az Athén elleni vak gyülöletnek. A peloponnezusi háboru után elszakadt Spártától és hévvel vett részt az utóbbi elleni szövetségben. A leuktrai csatában (371) nemcsak hogy felülkerekedett, de egyúttal az egész Görögország fölött való hegemoniát is kezeibe ragadta és Epaminondas haláláig (l. o. és Görögország történetét) meg is tartotta. Fókisz elleni vak gyűlöletében lobbantotta lángra az egész Hellasz végromlására vezető fókiszi v. szent háborut (356-346), mi több, beavatkozásra szólította fel II. Fülöpöt, ki 355. kemény ostrom után csaknem teljesen lerombolván, oly csapást mért a városra, melyet Téba kiheverni többé sohasem tudott. Mikor pedig Sulla Kr. e. 86-ban elragadta Tébától régi területének felét, annyira megfogyott, hogy lassankint már csak a Kadmoszról elnevezett régi fellegvárnak helye volt beépítve. Ugyanitt fekszik a mostani Thiva nevü városka, mely bár püspöki székhely és közigazgatási központ, a gyakori földrengések következtében csak tengődik és nem tud erőre kapni. A Tébára vonatkozó irodalomból kiemelendők: Unger, Thebana paradoxa (2. köt., Halle 1839); Forchhammer, Topographia Thebarum heptapylarum (Kiel 1854); Fabricius, Thebe (Freiburg 1890).

Teba

Guzman Eugénia Mária, Teba grófnő, III. Napoleon francia császár neje. L. Eugénia.

Tébai légió

(lat. Legio Thebaica), hires mártir-legenda tárgya, mely szerint Diocletianus uralkodó társának, Maximianus Herculiusnak, midőn ez 285. a mai Wallisban a bagaudok ellen hadat viselt, avagy midőn 303-ban ott időzött, egy légió tébai küldetett a Keletről megerősítésül. Midőn a vezér katonáit a keresztények üldözésére vezényelte, ez a légió, mely egészen keresztényekből állott, megtagadta az engedelmességet. Kétszeri megtizedelés után, miközben vezetőjük Mauritius a hithez való hűségre figyelmeztette őket, még 6600 embert mészároltak volna le. Ezen tett helyén emeltetett aztán, mint ezen mártirok fő kultuszhelye, a Szt.-Móric-templom és kolostor. Innen terjedt el a légió tisztelete, különösen a Rajna vidékére. Az újabb kritika (Rettberg, Kirchengeschichte Deutschlands, 1 köt., Göttinga 1845, továbbá Gieseler, Lehrbuch der Kirchengeschichte, 1 köt., 1 rész Bonn 18835) kétségbe vonja a legenda történeti hűségét és lehetőségét. V. ö. Berg, Der heilige Mauritius und die thebäische Legion (Halle 1895); Ducis, St.-Maurice et le martyre de la Lég. Théb. (Annecy 1888); Allard, La persécution de Dioclétien et le triomphe de l'église (Páris 1890).

Tebain

(thebain, C₁₉H₂₃NO₃). Az alkaloidák csoportjába tartozó szénvegyület, mely az opiumban található és abból előállítható. Ezüstfényü táblákból álló kristályos test; op. 193°. Koncentrált sósavval melegítve a morfinnal izomer morfotebain képződik belőle, amely 180°-on olvad meg.

Tebáisz

(Thebais), Téba környéke, továbbá Felső-Egyiptom elnevezése. A név már Herodotosnál előfordul.

Tebbesz

kerületi székhely Khorasszán persa tartományban, az Irak-Adsmi felőli határ közelében, több karavánút találkozásánál, jól öntözött vidéken, 10,000 lak., a körfalakat helyettesítő földhányással és erősséggel.

Tebelesz

Konstantinos Porphyrogennetos szerint Árpád legidősebb fiának, Tarkatzesznek fia volt. Már nem élt, midőn 949 táján fia, Termaszus, Bulccsal együtt Konstantinápolyban járt. Szabó Károly szerint T. nevét Tevel-nek kell olvasni (Vezérek kora 228).

˙