l. Tibbu.
(ejtsd: teddingtn), város Middlesex angol grófságban, 11 km.-nyire Londontól, a Temze bal partján, a Bushy Park É-i szélén, vasút mellett, (1891) 10,025 lak.
(ol.) a. m. német.
(lat.) a. m. téged Isten dicsérünk, kezdete a kat. egyházban a körmenetek végén, hálaadó istenitiszteletek alkalmával és a breviariumban használatos dicsőítő énekek, melyet a hagyomány szt. Ágostonnak és szt. Ambrusnak tulajdonít, bár ma alig van tudós, ki e véleményt osztaná. L. Ambrus himnusza.
a Bab-el-Mandeb szorosnál fekvő öböl Tedsura helységgel, amelyet ugy mint Obokot (l. o.) a franciák szállottak meg.
(ejtsd: tisz), 120 km. hosszu, kanyargós folyó Anglia É-i részében. A Cambrian-hegyekben a Cross Fallon (892 m.) ered, Barnard Castlenál kiér a síkságra, fölveszi a Huttont, a Skernet Yarmnál, a Levert, Stocktonnál a 8 km. hosszu Tees-bay-jé szélesül és az Északi-tengerbe ömlik. A tengeráradat Yarmig hatol föl.
község, l. Tés.
(ang.-lat., ejtsd: títotalizmusz), tulajdonképen teaivási rendszer, amit az angol mértékletességi egyletek tagjai követnek, a szeszes italoktól magukat teljesen visszatartván. A rendszert Livesay J. Prestonban alapította 1832.
(növ.), l. Keselyfű.
(családi nevén Lapiński Teofil), 1848-49-iki honvéd-őrnagy s felkelővezér, szül. Lengyelországban, tanult a bécsi Teréz-akadémiában, majd egy osztrák dragonyos-ezred tisztje. Utóbb Nagy Sándor s Klapka oldalán harcolt Kápolna, Bicske, Vác és Győr stb. mellett. Miután Klapka Komáromot feladta, T. Hamburgba menekült, hol mint német iró kereste kenyerét; 1855. Bécsben tartózkodott, majd kiment Konstantinápolyba, hogy az oroszok ellen egy lengyel csapatot szervezzen s a Kaukázusban élő abkházokat felkelésre birja az orosz nagyhatalom ellen. A Karsz melletti döntő ütközet után a T. nevet letette s hazájába ment, ahol a lengyel felkelésig tartózkodott, majd Kopenhágában, majd Párisban találjuk, mig végre egészen elhallgatott. Művei: Feldzug der ungarischen Hauptarmee im Jahre 1849 (Hamburg 1850); Die Bergvölker des Kaukasus und ihr Freiheitskampf gegen die Russen (2 köt., u. o. 1863). V. ö. Kurzbach, Biogr. Lexikon (Bécs 1865).