l. Imaszíjak.
kőzet, melynek lényeges elegyrészei plagioklasz, nefelin-leucit, amelyekhez gyakran még csatlakoznak: augit, amfibol, csillám, szanidin, haüyn, olivin, apatit, titanit, magnetit és titánvas. Többnyire fekete vagy feketés-szürke szinü és egész szerkezetében a bazalthoz hasonló. Kétféle T.-et szokás megkülönböztetni: nefelin-T.-et és leucit-T.-et. Az olivint tartalmazó T.-nek, mely különösen Afrikából (Kilimandsaro) ismeretes, basanit a neve. Nagyobb amfibolokat és csillámokat tartalmazó nefelin-T. a buchonit.
(arab) a. m. magyarázat, de különösen a Korán exegezise, melynek az iszlámban nagyon terjedelmes irodalma van. Az e körbe tartozó művek részint filologiai, részint dogmatikai, részint teozofiai vagy végül a tradició szempontjából tárgyalják az iszlám szent könyvét. Az utóbbiak közül a leghiresebb és legterjedelmesebb a Tabarí (l. o.) T.-je, mely azonban nem igen terjedt el. Nagyobb szerencséje volt a mohammedánok között Al Zamakhsari (1075-1143) Al-Kassáf címü, dogmatikai tekintetben igen fontos T. munkájának (kiadva Kalkutta 1856 és többször Kairóban), s Al-Baidháví (megh. 1292.) legelőször Fleischertől (2 köt., Lipcse 1844-48) kiadott munkájának, mely Keleten közönségesen T. alkádhi (a kádi T.-je) névven ismeretes. Nagyon népszerü a T. Dselálein (azaz a két Dselál) név alatt közkézen forgó és Keleten sokszor kiadott Korán-magyarázat. Dselál al-dín al-Mahalli (megh. 1460.) kezdte, befejezését azonban Dselál al-dín al-Szujutîtól (megh. 1505.) nyerte (legjobb kiadása: Bulak 1293, hidsra). Nagyon terjedelmes és a Koránhoz kapcsolható összes vonatkozásokat felölei Fakhr al-dín al-Rázî (megh. 1209.) A titkok kulcsai (Mafâtîh al-ghaib) címü nagy exegetikus munkája (több keleti kiadásban, 8 kötet), melyet az iszlám teologiai enciklopédiájának nevezhetünk. A miszticizmus szempontján indul Muhjí al-dín ibn al-'Arabî, hires mohammedán teozofus (megh. 1240.) T.-ja (Bulak 1283, 2 köt.). Az exegetikus tudományhoz Itkán címen nagy fontosságu bevezetést irt a fent említett Szujúti. Ugyanő a T.-munkák irodalomtörténeti kimutatását is összeállította; kiadta Meursinge (Sojutii liber de interpretibus Korani, Lejda 1839).
(Tagal), németalföldi residentie Jáva sziget É-i partjának közepén, 3782 km2 ter., (1890) 107,725, egy km2-re 292 lak., akik közt 828 európai és 7869 khinai. Földje D-i hegyes részét kivéve nagyon termékeny és igen jól van megmívelve. Főhelye T., 30,000 lak.
ókori görög tájék Arkádiának keleti részében. Az egész tájnak és politikai kerületnek központja Tegea, Arkádiának is jóformán egyik legnevezetesebb városa, mely tulajdonképen kilenc nyilt telep lakóinak együvé való költözködése által támadt. A fellegvárban volt Zeus Klarios, alant Athena Alea temploma, mely utóbbit Skopas művei tették hiressé. Az említett szentélyeken kivül az ásatások feltárták egy régi szinház helyét, mely fölött most egy bizánci korból származó rom (Paléo-Episzkopi) emelkedik. Némiképen Tegea városához tartozott a T. tartományban fekvő Pallantion város és határerősség, melyet a hagyomány ugy tekintett mint a Latiumba vándorló Euandros őshazáját és melyet a Palatiummal való névrokonság kedvéért a római császárok (különösen Antoninus Pius) mesterségesen akartak felvirágoztatni.
falu Potsdam porosz kerületben, 13 km.-nyire Berlintől, a róla elnevezett tó és vasút mellett, 2800 lak., kastéllyal, amelyben műkincsek és a Humboldt testvérek síremléke láthatók; gőzmalommal, hajó- és gépgyárral.
a könyvnyomtatásban a kisebb nyomtatványok előállításánál használt sajtók elülső fele (berakó lapja). - T. az agyagiparban, l. Olvasztó tégely.
kisebb nyomtatványok előállítására való könyvnyomdai gép. Ilyen az amerikai sajtó is.
Walck. (állat), a csőszövő pókok alrendjének egyik neme az Agalenidae-családból. Szemeinek első sora majdnem egyenes, a hátulsó hátrafelé hajlott; valamennyi szeme majdnem egyforma nagy. Egyik faja a házi pók (T. domestica Cl., képét l. a Pókfélék mellékletén), mellső középszemének felső szegélye elülről nézve sokkal magasabb a mellékszeménél; mellrészei feketések, közepükön világos foltosak, oldalaikon három kerek folttal; potroha fölül vörös-barna középszalaggal, két oldalán fehér és fekete foltokkal.
kisközség Ung vármegye kaposi j.-ban, (1891) 272 tót, magyar és német lakossal, fatenyésztési vándortanító széke.