1. falu a bajorországi felső bajor kerületben, 11 km.-nyire Miesbachtól, a T. K-i partján, 1359 lak., szép kertek közt fekvő kastéllyal amaz apátság helyén, amelyet 736. alapítottak és 1804. I. Miksa megvásárolt; templommal, amelyet szép üvegfestmények díszítenek; Károly Tivadar bajor herceg szemészeti klinikájával; sörgyártással. 980-tól a XII. sz.-ig itt volt Németország egyik leghiresebb üvegfestő-intézete. - 2. T., tó az ugyanily nevü falu mellett, 732 m.-nyi magasban, 11 km2 ter., 96 méternyi legnagyobb mélységgel. A Weissach, Rottach, Stollbach folyik belé; lefolyása a Mangfall. Szép hegyek és számos villa fogja körül. V. ö. Krempelhuber, Der T. u. seine Umgebung (München 1862).
Vilmos, osztrák-magyar altengernagy, a «lissai hős», szül. Marburgban (Stíria) 1827 dec. 23., megh. Bécsben 1871 ápr. 7. Iskolai tanulmányainak befejeztével a velencei tengerészeti kollégiumba lépett, honnan 1845. mint tengerészeti hadapród avattatott fel a hadi tengerészet szolgálatába. 1848. Velence ostromában tiszti rangban vett részt, 1852. pedig sorhajóhadnagy lett, mint ilyen 1854-55. a szulinai Duna-torkolatnál egy hadi hajót vezényelt, hogy ott az orientális zavarok közepett a rendet fentartsa. 1857. a Vörös-tenger és az Adeni-öböl partjaira küldetett, hogy a szuezi csatorna kiépítésére való tekintettel, az ottani helyi viszonyokról információkat szerezzen. Visszatérve korvetta-kapitánnyá neveztetett ki, mely minőségben a Frigyes főherceg korvettának parancsnoka volt, és azzal a Közép-tengeren, valamint a marokkói partok mentén hajózott. A következő évben a tengerészeti főparancsnokságnál osztályfőnök és egyúttal Ferdinánd Miksa főherceg szárnysegéde lett, kivel még ugyanazon évben tudományos tengeri utazásra Braziliába indult. 1860-ban fregatta-, 1861-ben sorhajókapitánnyá neveztetvén ki, mint hajóparancsnok alkalmaztatott. 1864. a schleswig-holsteini háboru kitörésekor mint hajórajparancsnok az Északi-tengerre rendeltetvén, az Elbe és Weser folyók torkolatait elzáró dán hajórajjal máj. 9. Helgolandnál megütközött, s dacára égő hajójának (Schwarzenberg fregatta), a dánokat az ostromzár abbahagyására kényszerítette. T. ezen első fényes fegyverténye által szerezte meg az ellentengernagyi rangot és a Mária-Terézia-rend lovagkeresztjét. A háboru után a hadi tengerészet szervezésében működött közre, mig 1866. az osztrák-porosz-olasz háboru kitörésekor az osztrák hajóhad parancsnokságával bizatott meg. T. a vezénylete alatt álló hajóhaddal Pola külső kikötőjében a fasanai öbölben horgonyzott, amidőn értésére esett, hogy az olasz flotta Lissa szigetét ostromolja. T. e hirre rögtön Lissa alá sietett, s ott jul. 20. hét páncél- és több kisebb-nagyobb fahajóból álló hadával az aránylag sokkal erősebb olasz flottát egy órai heves csata után teljesen megverte. A lissai győzelem után az uralkodó T.-ot altengernaggyá nevezte ki, később pedig a Mária-Terézia-rend középkeresztjével tüntette ki. T. ezután a legünnepeltebb ember lett, s több város őt díszpolgárának választotta. Egy nagyobb utazásból, amelyet Angliában és Észak-Amerikában tett, visszatérve, T. 1867. Miksa császár holttestének Mexikóból való hazahozatalával bizatott meg, és e feladatának megoldása után, a Lipót-rend nagykeresztjének adományozása mellett, a hadi tengerészet parancsnokává, 1868. titkos tanácsossá és az osztrák urakházának tagjává neveztetett ki. Emlékére Bécsben, Polában és szülővárosában Marburgban díszes emlékszobrok állíttattak. V. ö. Beer Adolf, Aus Wilhelm von T.-s Nachlass (Bécs 1882); Admiral T. und die österreichische Kriegsmarine (Meran 1867); Attlmayer Ferdinánd, Der Krieg Österreichs in der Adria im Jahre 1866 (Bécs és Pola 1866).
osztrák tengerészeti tudományos expedició, amely Weyprecht és Payer vezetése alatt 1872-74. az északsarki tengerre behatolt.
l. Puzdra.
a te-vel való bizalmas (vagy lenéző) megszólítás. Nem minden népnél egyforma a kelete. A régieknél még általános, hasonlókép p. Tirol és Svájc némely félreeső vidékein. L. Megszólítás.
l. Agyag és Téglagyártás.
alárendeltebb helyiségeknek (pince, padlás, kamara, istálló) téglából készült padozatát hivják e néven. Ehhez vagy a közönséges téglákat használják, vagy valamivel vékonyabbakat (5 cm. vastagokat) és quadratikusokat. A téglákat vagy egészen malterágyba fektetik, vagy csak szárazon rakják egymás mellé (padláson) és a hézagokat öntik ki cementtel. Istállókban, lépcsőknél, szegélyeknél stb. a téglákat élükre is fektetik.
(ásv.), barna vasérccel kevert téglavörös szinü, földes kuprit. L. még Cinnóber.
égetett téglából malterbe rakott fal, l. Fal.
A téglák gyártására közönséges homokos, vasoxidot és meszet tartalmazó, tehát nem tűzálló agyagot alkalmaznak. A homok soványító anyagul szükséges, mert különben a kövér agyagból készített téglák térfogata szárítás- és égetéskor nagyon megkisebbedik s a téglák könnyen meg is repednek. A tégla az agyag vastartalma és az égetés foka szerint vörös-sárga, sőt egészen vörös-barna szinü szokott lenni, de az oly vasas anyag, melyben sok mész van, erős égetéskor világos sárga szinüvé lesz. Ez a szin tehát annak a jele, hogy a meszes tégla igen jól van égetve s azért az építész meg is követeli, hogy p. a kőbányai meszes agyagból készített tégla fehérre legyen égetve. Mész nélküli vasas agyag pedig füstölgő lángban szürke-fekete lesz és ilyenkor szén is rakódik le likacsaiban, mely feketére festi (l. Füstölt téglák). Kisebb gyárakban az agyagot későn ősszel ássák és télen át a levegőn kiterítve, kifagyasztják. Az agyag ez által meglazul és könnyebben feldolgozhatóvá lesz. Nagyobb gyárakban ezt az eljárást már nem alkalmazhatják, hanem a frissen ásott agyagot mekanikai eszközökkel közvetlenül dolgozzák fel. E célra leginkább hengerműveket alkalmaznak, hogy könnyen beáztatható legyen. Oly agyagot, melyben a már említett ártalmas anyagok (mészkő, kavics) előfordulnak, körülményesebben kell előkészíteni, ha jó téglát akarunk belőle nyerni. Ezt vagy sima hengerek között aprítják annyira, hogy az összezúzott kövek már nem árthatnak vagy - és ez a jobb eljárás - a köveket teljesen eltávolítják. Ezt alaposan iszapolással érik el, olyképen, hogy az agyagot híg péppé áztatják, s miután a durvább kövek leülepedtek, esetleg még csatornákon bocsátják át, melyeken a durvább homok is leülepszik. A finom agyagiszapot gödrökbe gyüjtik, melyekben, miután a viz a földbe szivárgott, a sűrü pép visszamarad. Ez az eljárás a legdrágább és azért leginkább csak cserép- és finomabb téglaáruk gyártására használják. Más eljárás szerint a kavicsos agyagpépet sűrü vasrácsozaton keresztül préselik, mely a köveket visszatartja. A rákosi téglagyárban alkalmazták először az u. n. Siemon és Rost-féle szeparátort a kövek eltávolítására. Ez dezintegrátor, mely a nyirkos agyagot összemorzsolja, de a köveket nem aprítja. Az aprított anyag tölcséralaku szitára kerül, mely az agyagot és a köveket elválasztja. Az ilyképen aprított és szitált agyag igen gyorsan felázik vagy közvetlenül az u. n. szárazon sajtolt téglák előállítására is alkalmazható. Az egyik vagy másik módon előkészített agyagot ezután gödrökben áztatják. Ha az agyagot soványítani kell vagy ha többféle agyagot (p. kövérebbet és soványabbat) akarnak összekeverni, kellő arányban rétegenkint teszik az anyagokat a gödörbe és áztatás után tapossák, mig a pép egyformává nem lett. Állandó gyárakban nyitott v. boltozatos kemencéket használnak. Ezekben is a rostélyok fölé csatornákat építenek és ezekre rakják a téglákat. Egy egyszerü, szakaszosan működő kemencék helyett most leginkább a Hoffmann-féle körkemencéket alkalmazzák, melyekben folytonosan ég a tűz
[ÁBRA] 1. ábra. Hoffmann-féle körkemence.
Ez áll egy köralaku, de újabban inkább hosszukás vagy négyszögletes csatornából (A, A), melynek 12 ajtaja van (a, a) és a boltozatban ugyanannyi hézaga (g, g), melyeken keresztül egy vasajtó (b) ereszthető le, mely a csatornát keresztben elzárja. Ilyképen a kemence 12 kamrára van felosztva és mindegyikéből (c, c) csatorna vezet a (B) füstgyüjtőbe és innen a kéménybe (C). Minden füstcsatorna (d, d) buraszeleppel elzárható. A téglákat ugy rakják be, hogy a boltozatban lévő tüzelőnyilások (f, f) alatt aknák maradnak, melyekbe a tüzelő anyagot felülről hintik be. Az égetés módját a 2. ábra tünteti fel.
[ÁBRA] 2. ábra.
Ha p. a vasajtó a XII. kamra mögött le van eresztve, csak az előtte lévő füstcsatorna szelepe van nyitva. A levegő a II. kamránál lép be, keresztül vonul IV., V. és VI. kamrán, melyben a kiégetett téglák hülnek és azoktól felhevítve a VII-IX. kamrába kerül, melyekben a felülről behintett tüzelő anyag ég, a lehúzódó láng pedig a X-XII. kamrában lévő nyers téglákat alőre melegíti és a vasajtó előtt a kéménybe vonul. Azalatt az I. kamrát megrakják nyers téglával és a III. kamrából kirakják a lehült, kiégetett téglákat. 12 vagy 24 óra mulva az ajtót az I. kamra mögé teszik és annak füstcsatornáját nyitják fel, a VII-ben abbahagyják a tüzelést és X-ben kezdenek fűteni. Azután a II. kamrában rakják be és a IV. kamrából szedik ki a téglákat és igy tovább. Ezekben a kemencékben 60-70%-kal kevesebb tüzelőanyag fogy el, mint a szakaszosan égő kemencékben. A körkemencéket gázzal is fűtik. Ilyenkor a generátorgázt csatornák vezetik.
A téglaáruk többfélék. A közönséges fali tégla Ausztria-Magyarországban 315 mm. (12") hosszu, 157 mm. (6") széles és 78 mm. (3") vastag; Németországban 2500 mm. hosszu, 120 mm. széles és 65 mm. vastag a normális tégla. Ezek a minta méretei; a tégla tehát égetés után kisebb, de a vakolattal együtt megfelel a normális méretnek. Alakra nézve is megkülönböztetünk közönséges fali téglát, ékalaku boltozatoknak, csatornáknak és kéménynek való téglákat, kövező téglákat stb.; finomabb téglák a sima felületü burkoló téglák és alaktéglák, melyeket a vakolatla homlokzatokon alkalmaznak. Ezeket jelenleg többnyire szárazon sajtolják. Könnyü falaknak építésére lyukas téglákat (l. o.) alkalmaznak, melyeknek az az előnyük, hogy jobban kiégnek és szállításuk is olcsóbb; de ezek nem tévesztendők össze a lyukacsos téglákkal (l. o.). Ugyancsak a téglagyárakban készítik a fedélcserepet, az alagcsöveket, a kongó téglákat (keramit) stb.