általában a nagyobb kérődző emlősök, minők a Bos, Bubalus, Bison, Poephagus, Ovibos, továbbá a szarvasfélék nőstényei, szorosabb értelemben a Bos genus fajainak nősténye az első leborjazás után; előbb üsző-nek hivják.
l. Marhabőr.
l. Szarvasmarha (tenyésztése).
(növ., Tabernaemontana Arn.), az Apocynaceák cserjéje vagy fája, 150 faja mind a két földségnek meleg vidékein és Madagaszkáron terem. A T. utilis Arn. (demerarai tejfa, hya-hya) 9-12 m. magas fája Gujanának, kérge szürke, kissé érdes, sérüléséből v. megmetszéséből fehér tej folyik, az igazi tejfáétól ugyan különböző, de épp úgy, mint emennek a terméke tápláló, egy cseppet sem csípős, sőt jóízü ital. A T. dichotoma Roxb. (Eva almafája) Cejlonnak örökzöld fája, virága jóillatu, termése fonálforma ágakon csüng, nagyon mérges; olyan mint az alma, amelyből egy darabot kiharaptak. A T. grandiflora L. újgranadai, a T. persicariaefolia Jacq. Szt.-Móric-szigeten terem, mind a kettő csípős és mérges. A T. coronaria Willd. virága nagy, fehér, nagyon jó illatu, K.-Indiából származik, dísznek gyakran ültetik.
(variola vaccina), a tehenek tőgyén s bimbóin nem ritkán előforduló és látszólag csak helyi bántalom jelentőségével biró küteg, melynél eleinte piros foltok lépnek fel, melyek azonban a hetedik és nyolcadik nap körül élénk piros udvartól körülvett, viztiszta folyadékkal telt hólyagokká alakulnak át. Az a körülmény, hogy a T.-vel eszközölt ojtás embernél az igazi himlő ellen mentességet ad, igen valószinüvé teszi, hogy a T. az emberi himlővel identikus betegség. Lásd Himlőojtás.
(növ., burgundi répa, palócosan burgungyia), l. Cukorrépa és Takarmányrépa.
(medvetalp), a hegyes csőralaku cipők utódaiból, a kacsacsőrü lábbeliből a XVI. sz. elején keletkezett szélestalpu cipőalak; oldalt és hátul csak egy ujjnyi magas volt, elül azonban több hasadéku, alápárnázott zsákból állott.
[ÁBRA] Tehénszáj.
igy nevezik az olvasztott vajat, mely konyhai célokra szolgál.
a mekanikában az egyszerü gépeknél (emelő, lejtő stb.) a legyőzendő erő, rendesen valamely test súlya. - A közgazdaságban azok a szolgáltatások, melyek valamely ingatlanon nyugosznak (l. Reálterhek). - A lóversenyeknél az a súly, melyet a lóra abból a célból tesznek, hogy versenyző társaival egyenlő esélye legyen a győzelemre. L. még Terhelés.
(Tihran), Persia fővárosa, 85 km.-nyire a Kaspi-tengertől, a Semran-lánc és a Husszeinabad nevü dombok közt, 100-200,000 lak. Az ipar (üveg-, porcellán, faience-, vas- és réztárgy-, puskapor- meg papiroskészítés, ágyuöntés és kocsigyártás) leginkább csak a helyi szükséglet kielégítésére szolgál; a kereskedelem jelentékenyebb T.-t kettős körfalak fogják körül; ezekben a kapuk a keleti ízlés szép alkotásai; legszebb: a Samran; a fő kapu pedig a Sah-Abdul-Azim. Belsejének nagyobb része szűk utcák útvesztője, de Naszr-eddin széles utcákat is készíttetett, amelyeken lóvasut visz keresztül és a közeli Sah-Abdul-Azimba 61/2 km. hosszu keskenyvágányu vasút visz. A citadellában vannak a sah és a főtisztviselők palotáin kivül a királyi kollégium, amelyben európaiak a tanárok. A mecsetek közül a kiválóbbak: a Maszdsid Sah, Maszdsis Madre Sah és Maszdsis Meier. Nagy számmal vannak azonkivül T.-nak bazárjai, fürdői, karavánszerájai és medresszei. Az európai követek a város északi részében laknak. Nyáron a sah elhagyja T.-t s vele együtt a lakosok egy harmada. Környékén a király nyaralóin kivül érdekesek a Rei romjai, ahol a sah és a gazdag persák temetkezni szoktak. T. a XVI. sz.-ban lett királyi székhellyé. 1722. az afghánok feldúlták, de a csapást csakhamar kiheverte.