az ugyanily nevü járás székhelye Tiflisz (ettől 64 km.-nyire) transzkaukáziai kormányzóságban, a Kaukázus lábánál, (1893) 11,214 lak., szőllő- és selyemtermeléssel. 1797-ig Kahecia fővárosa volt, amiről számos rom tanuskodik.
ősrégi hellén papi nemzetség Ródus szigetén, ahol ők vetették meg alapját a róluk elnevezett Apollo- és Hera-tiszteletnek. Ugyancsak róluk tartotta a hagyomány, hogy Pallas Athene Telchinia tiszteletét ők vitték Beociába és a líkiai Apollóét Líkiába. Hieratikus tudományukon kivül mint ércöntők és rézművesek is szerepelnek, miáltal a kiklopszokhoz hasonlólag eleinte csak mint démonok, később mint valóságos félistenek tünnek fel, akik tudásukat az emberiség hasznára és rovására egyaránt fel tudják használni. Mikor aztán az istenekkel is szembeszállottak, Apollo megölte őket.
kisközség Beszterce-Naszód vármegye naszódi járásában, (1891) 2611 oláh lak.
spanyol város, a Gran Canaria sziget keleti partján, délre Las Palmastól, (1887) 9403 lakossal.
(angioma plexiforme, naevus vasculosus), kötőszöveti újképlet, tágult, kanyargós, túlszaporodott hajszáledényekből keletkezik; szine világos- vagy sötétvörös, esetleg violaszinü. Leggyakrabban a bőrön (tűzfolt), ritkábban nyálkahártyákon fordulnak elő; ha sok benne a kötőszövet, ezt a daganat fehér vonalozottságán lehet felismerni. Az angioma (l. o.) egyik alakja. Rendesen veleszületett vagy a fiatalabb években lép fel magányosan vagy többedmagával; növekedése lassu, fájdalmatlan, néha szünetelő. Áttételek (metasztázisok) nem jönnek elő. Leggyakoriabbak a fejen s gyógyításuk Paquelin-féle égetővel (l. o.), tüzes tűkkel (acupunctura) érhető el; máskor, különösen az u. n. kavernózus formánál, hol vivő-, sőt verőerek is bele vannak vonva a bántalom körébe, vérteleníteni kell s azután kezelhető, több alkalommal végbevitt elektropunkturával, kauterizálással vagy vasklorid- (Fe2Cl6) injekciókkal; ezektől várható a daganat sorvadása.
(Altin-nor vagy Altin-kul), hegyi tó Tomszk szibériai kormányzóságban, 163 km.-nyire Büszktől, 478 km2 területtel. A két medencéből álló tó D-i partján a meredek és kopár falu Telecki hegyek, É-i partján pedig az erdőkkel takart Abakani hegyek emelkednek. A természeti szépségekben gazdag tó vize nagyon hideg, halakban gazdag, de erősen hullámzó.
telecskai dombok, Bács-Bodrog vármegyében, a Duna és Tisza közt emelkedő fensíkszerü földhát, mely a vármegyének a Ferenc-csatornától É. felé eső részében terül el és D-i szakszában 108-113, É-i szakaszában 140-150 m.-nyire emelkedik a tenger szine fölé. A T. meredek párkánnyal emelkedik a lapályból és lapos hátán ÉNy-DK-i irányban számos dombsor és homokbucka huzódik végig; K-i és D-i részét több vizmeder szakítja meg, igy a Bácsér, Krivaja, Kigyós és Csíkér. A T. keleti, tiszamenti részét Orompartnak is nevezik.
v. Telegonos, l. Odysseus.
(gör. távbeszélő, l. a mellékelt két képet), oly készülék, amellyel a mondott szót nagy távolságban hallhatóvá tesszük. A T. nal tehát távol álló egyénnel élő szó útján értekezésbe bocsátkozhatunk, mintha távolság sem volna köztünk. Már az ókorban is nyomát találjuk ama természetes törekvéseknek, hogy a távolság leküzdésével az eseményekről az érdekeltek egymást gyorsan és félreérthetetlenül értesíthessék. Az óriási persa birodalom királya, hogy az ország bármely részében történő eseményekről gyorsan értesüljön, minden irányban jó hangu őröket állított fel, kik azután ugy az eseményeket, valamint a király rendeleteit egymásnak megkiabálván, tovaadták, mig a hir rendeltetési helyére ért (ezek voltak az u. n. király fülei). Nagy Sándor idejében e hirszolgáltatást beszélő csövek használatával tökéletesbítették. A karthagóiaknál is igen el volt ez terjedve és Hannibal a hiradóknak állomáshelyül külön erős tornyokat építtetett. A krónikások szerint hasonló hirszolgálatot rendezett be Attila is, a hunnok fejedeleme. Mindezek azonban alig nevezhetők szorosan vett T.-oknak. Az első közelítő lépés a T. felé a szálas T. volt, amelyről már 1667. Hooke Róbert angol fizikus emlékszik meg. Ezeknél a közlő kis kúpalaku szócsőbe beszélt, amelynek fenekén hártya volt a hangrezgések felfogására kifeszítve. E hártya a felfogott hangrezgéseket a központjában megerősített és kifeszített szállal (rostos anyag vagy fém) közölte és ennek közvetítésével jutott a mondott közlemény a hasonló szerkezetü vevőkészülékbe, amelyet a hallgató füléhez tartott. E készülékkel 1000-1500 m. távolságra is sikerül fémszál alkalmazása esetén beszélni, ha a feszített szám esetleges iránytöréseinél rugalmas alátéteket alkalmazunk.
A szó szoros értelmében vett T.-ok korszaka akkor kezdődik, midőn a távolba való beszélés elérésére a villamos áramot próbálták felhasználni. 1837. az amerikai Page említi, hogy ha egy tekercsben váltakozó irányu villamos áramot vezetett, akkor az ahhoz közel elhelyezett mágnes a váltakozásoknak megfelelően zümmögött. Hasonló, mágneses zenének nevezett tüneményt tapasztaltak elektromágneseken De la Rive, Gassiot és Marian. Reiss Fülöp friedrichsdorfi tanító hangtani tanulmányai közben szintén megkisérlette a villamos telefonozást. Készülékét, melyet 1885. szerkesztett, 1. ábránk mutatja.
[ÁBRA] 1. ábra. Reiss telefonja.
A K négyszögletes faládikón T-nél van a beszélő tölcsét, melybe a megtelefonálandó hangot lehetőleg szétszóratlanul kell bevezetni. A ládikó tetjén lévő és félig a ládikó feltört állapotában látható kerek nyilásban a membrán van kifeszítve, amelynek közepén lévő o platinalemezkéhez a b fémpálcika vezeti az áramot a Z szorító csavarból. Az o lemezkéből a c szögletalaku és a szekrényhez erősített fémpálcák találkozó helyén lévő tűn át az áram a t jelzőbillentyühöz jut és onnan a szintén jelzésre szolgáló A elektromágnesen átmegy a 3 szorítóhoz, ahol a g elektromágnesen haladván át, abban áramhullámzás esetén mágneses zenét hoz létre. Ha tehát a készülékbe bebeszélünk, az a membrán rezgésbe jön és az o platinalemezke és a fölötte levő tű között ennek folytán a kontaktus majd szorosabb lesz, majd egészen megszakad, ennek folytán az áramkörben levő telep különböző áramerősségü áramot küld a vezetékbe, esetleg egészen megszakad, minek következtében a távoli állomáson az elektromágnes nyüzsgő zümmögéssel szólal meg. A hangnak ily visszaadása azonban beszédet nem alkot, csak zenei reprodukciónak nevezhető.
1876 febr. 14. Bell Graham és Gray Elisha egyidejüleg kértek az amerikai Egyesült Államok szabadalmi hivatalától telefonkészülékükre szabadalmat. Bell szabadalmazott készülékét 2. ábránk mutatja.
[ÁBRA] 2. ábra. Bell szabadalmaztatott telefonja.
E szerint a telep árama elektromágnese át jut a vezetékbe és hasonlóan szalad át a távoli teljesen megfelelő készülékbe. Ha most az elektromágnes előtt lévő tölcsérbe bebeszélünk, az annak fenekén lévő membrán konform rezgésbe jön és az A csukló körül forgatható lágyvas mágnes-zárt, mely n pecekkel a membránra támaszkodik, rezgésbe hozza, minek folytán a telepáramtól az elektromágnesben létesített mágneses tér erőssége megfelelő intenzitásu rezgésekbe jön, ez indukálólag hat, minek folytán az áramerősség is változik s igy a szomszéd állomáson is változván az elektromágnes erőssége, megfordítva a tölcsér membránját, teljesen megfelelő rezgésbe hozza, mi által a mondott szó hallhatóvá lesz. E készülék, bár meglepő eredményeket mutatott, tökéletesen azonban még nem reprodukálta a hangot. Gray szabadalmazott készülékét 3. ábránk mutatja.
[ÁBRA] 3. ábra. Gray szabadalmaztatot telefonja.
A jobbról az áramkörben alkalmazott villamtelep árama alulról egy edényben levő vezető folyadékba lép (kénsavas viz); ugyanebbe a folyadékba merül a beszélő tölcsér fenekén lévő membrán középpontjában mererősített platinatű, ugy hogy az áram a platinatűn át a szabad vezetékbe árad és ebből a távoli hallgató elektromágnesein át záródik az áramkör. Ha már most a tölcsérbe bebeszélünk, a membrán a mondott szónak megfelelő rezgésbe jő és igy az ahhoz erősített platinatű majd nagyobb, majd kisebb mélységig merül a folyadékba, minek folytán az áramkör ellenállása is megfelelően változik és igy a telepből is ezen ellenállásváltozásokkal fordított arányban álló erősségü áram fog a vezetékbe ömlnei, mi a hallgató állomás elektromágnesének hatását is megfelelően változtatja, ugy hogy ezen elektromágnes az előtt levő membránt is megfelelő rezgésbe hozza, miből kifolyólag ez rezgését a levegővel és igy hang alakjában a tölcsérnél hallgatózó egyénnel is közli. E készülékkel is lehetett a hangot továbbítani, de egy igen lényeges kellék hiányzott belőle, amely a további gyors és eredményes fejlődés alapját tette, ez pedig az, amire Bell hangtanulmányai közben reájött, hogy a hangot szinezetével együtt erősségében ingadozó egyenárammal, u. n. pulzáló árammal, mint azt a telepáram Graynél is szolgáltatja, visszaadni nem lehet, az csak ugy irányát, mint erősségét is változtató undulatorikus árammal lehetséges és azért készülékében a telep nem annyira az áramforrás szerepét játssza, mint inkább az elektromágnesekben állandó mágneses mező előállítására van hivatva, e mező intenzitását azután a rezgő membrán módosítja. Ezek alapján a Bell és Gray között megindult elsőbbségi pörben az első biróság Bell javára döntött, mig a második forum döntését be sem várva, egy szindikátus mindkét szabadalmat megvásárolta, ezzel a további perlekedés alapját megszüntette, egyben American Bell Telephone Company néven részvénytársulatot alakított, amely a T.-ra vonatkozó minden szabadalom birtokában lévén, Amerikában a legnagyobb monopoliumot alkotta. Bell készülékének tökéletesbítésén lázasan dolgozott; 1876. a British Association évi közgyülésén Thomson Vilmos, jelenleg Kelvin lord, korunk egyik legnagyobb fizikusa, mint valami csodáról beszélt még e találmányról és 1877-ben ugyanezen társulat közgyülésén már Preece az ily készülékből egypárt be is mutathatott, amelyet Amerikából hozott magával. Budapesten 1879. Puskás Ferenc mutatott be először ily készülékeket. Bell telefonja kisebb változtatásokkal ugyanezen alapelven megmaradt napjainkig és azért érdemes vele megismerkedni.
[ÁBRA] 4. ábra. Bell hallgatója.
Lényegében ez (l. 4. ábrát) D acélmágnespálca, melynek vége lágyvas-toldalékkal bir és ezen van a dróttekercs, amelyen a V1-ből bejövő villamos áram átfutván, V2 folytathatja útját. A dróttekercs előtt van az mm membrán, mig az előtt az egész készüléket befoglaló fa-tok tölcsérszerüen van kifejezve. E készülék működése már most következő: A mágnespálca maga körül a teret magnetikus tulajdonságuvá teszi, ezt az állapotot szemlélteti a 5. ábra, ahol ugyanis NS az acélmágnes, amelynek N végénél van a puhavas-toldalék, amely mintegy előbbre húzza a mágnessarkot.
[ÁBRA] 5. ábra.
Ezen a lágyvas-toldalékon van a dróttekercs. Nyugalmi helyzetben e sarokból a mágneses erő az ábrában mintegy képletesen jelölve, sugárvonalakban terjed ki s lehetőleg rövid légutakon igyekszik a déli S sarok felé záródni. Ha már most ezen erősugarak útjába mágneses fémet (p. itt vaslemezt) teszünk, az ezeket a vonalakat mintegy gyüjti, magába felszivja, minek folytán abban sokkal erősebben lépnek fel a mágneses tulajdonságok, mint a környező térben és igy az mintegy megfeszülve lapul lehetőleg közel az N sarokhoz, ezzel azonban a fatokban történt elhelyezése folytán közvetlenül nem érintkezhetik. Ha már most a tölcsérbe bebeszélünk, tudvalevőleg nem teszünk egyebet, mint beszélő szervünkkel a levegőt rezgő mozgásba hozzuk. A levegő ezen rezgő mozgását a vasmembránnal közli és igy az a kiejtett szónak megfelelő rezgő mozgásokat fog végezni. Ámde ezen rezgő mozgása közben egyszer, mint 6. ábránk felső része mutatja, lesz oly periodus, amikor a membrán az N polushoz közeledik, mert feléje hajlik.
[ÁBRA] 6. ábra. Telefon működési vázlata.
Ekkor azonban a mágneses erővonalak felvételére még alkalmasabb, ez pedig a tekercs bensejében lévő mágneses erőt növeli, minek folytán a tekercsben villamos áram gerjed indukció folytán, ezen villamos áram a vezetékben átjutván a II. jelzésü második ily készülékbe, ott a mágnest erősíti, minek hatása, hogy a vasmembrán ott is jobban bahajlik. Ugyanezen eszmemenettel belátható, hogy ha a membrán már most nyugalmi állásába való visszatértében rugalmasságánál fogva a semleges állást meghaladja és kifelé hajlik, mint az 6. ábránk alsó rész mutatja, akkor az előtte lévő mágnesből már kevesebb erővonal léphet belé, tehát az intenzitás csökken, ez indukció folytán ellenkező irányu villamos áramot gerjeszt a tekercsben és igy az egész áramkörben, mint az előbbi és igy a II. alatti mágnes hatását a végén lévő és ezen villamos áramtól körülkeringett tekercs csökkenti, ugy hogy ez is a membrán kihajlását fogja elősegíteni. Ha már most e két membrán mindenkor egyformán mozog, nyilvánvaló, hogy ha az I. T.-ban a beszéd okozta levegőrezgés a membránt rezgő mozgásba hozta, akkor viszont a II. T.-ban a membrán rezgő mozgása a levegőt hozza a beszélő helynek megfelelő rezgő mozgásba. Ezen rezgő mozgás azonban fülünkre hang alakjában hatván, a II. T.-nál azt kell hallanunk, amit az I. T.-ba belebeszélnek.
A legközelebbi javítás az volt, hogy mágnespálca helyett az erősebb mágnességü patkóalaku mágnest használták a T.-hoz.
[ÁBRA] 7. ábra. Gray javított telefonhallgatója.
A 7. ábra Graynek ily szerkezetét mutatja azzal a további fejlesztéssel, hogy az NmS patkóalaku mágnes mindegyik végén volt egy-egy b tekercs, mely az LL membránra hatott, a két membrán azután az a csövön át az e közös tölcsérben végződött.
[ÁBRA] 8. ábra. Phelps korona-telefonja.
A 8. ábra Phelpsnek korona néven ismeretes szerkezetét mutatja, ahol hat mágnes egynevü sarka összefoglalva hatott a membrán közepére, mig másik szabad sarkuk a membrán peremére működött. A 9. ábra e szerkezetet két membránnal és egy közös beszélőtölcsérrel mutatja.
[ÁBRA] 9. ábra. Kettős korona-telefon.
A 10. ábra Collier szerkezete, amely főképen az által, hogy mágneses köre majdnem zárt, igen szép eredményeket ad.
[ÁBRA] 10. ábra. Collier telefonja.
Ugyanis az NS jelzésü U-alakuan hajlított mágnesek között van a C tekercs, e tekercs és a mágnessarknyulványok között minden oldalon van egy-egy membrán, az M tölcsérrel a membránok kamarája D körben álló kerek nyilások útján közlekedik.
[ÁBRA] 11. ábra. Hangosan beszélő telefon tőlcsérrel.
A 11. ábrában nagyhangu T. van bemutatva, ennél a szekrénybe foglalt erős T. hatását a nagy papirostölcsér sokszorozza, főképen zenei átvitelnél használható, a beszédet némileg a nagy tölcsérek mindig elmosódottakká teszik, minek oka az, hogy az ily tölcsérnek is van bizonyos alaphangja és ezzel a beszéd rezgő mozgása összetevődik.
[ÁBRA] 12. ábra. Fejhallgató.
A 12. ábra egy állandóan a fejen tartható T.-t ábrázol, e végből a könnyü hallgató-T. rugalmas acélabroncson lóg. Ezen abroncs a fejre helyezhető. Főképen hosszas hallgatás esetén, amidőn kezünkkel még jegyzeteket is kivánunk készíteni, használható;
[ÁBRA] 13. ábra. Fejhallgató.
a 13. ábra ennek oly módosítását mutatja, amelynél az abroncs megnyitható, hogy a fejen biztosabban ülhessen és a fejnek megfelelő nyilással a végén levő csavarral rögzíthető.
[ÁBRA] 14. ábra. Kettős fejhallgató.
A 14. ábra mind a két fülre való ily T.-t mutat, ez főképen zajos helyiségben használható jó eredménnyel, mig a 15. ábra Mercadiernek oly szerkezete, melyet a nagyot hallók is jó eredménnyel használnak, mert a tölcsér két kúpos csőben végződik, melyek a fülcsatornát egészen kitöltik.
[ÁBRA] 15. ábra. Mercadier fejhallgatója.
Az eddig ismertetett összes szerkezetekben azonban ugy a beszélésre, mint hallásra ugyanazon készülék szolgált volna. Ez azonban kellemetlen, mert felváltva a szájtól a fülhöz kell vinni a hallgatót, miközben esetleg a vis-a-vis is beszélt már. Azért már eleitől fogva két T.-t használtak. Igy is azonban, főképen midőn nagy távolságokra való beszélgetésről volt szó, tapasztalták, hogy a T. által adott hang gyenge és módokat kellett keresni a hangot adó villamos rezgések erőteljesebb előidézésére. E feladat megoldására a hangfelfogó, u. n. adó-szerkezetet teljesen elválasztották a vevő, u. n. hallgató-szerkezettől. És pedig mig a hallgató maig is megmaradt az eddig általánosan T. névvel említett szerkezet, addig az adó számos változáson és igen szép tökéletesbedésen ment át. Adóul először nagy erős mágneses T.-okat választottak, amelyek szekrénykébe foglalva, áramukat nem bocsáthatták közvetlenül a belső vonalba, hanem előbb a már Gray és mások által is zenélő T.-oknál használt módon, indukciós tekercs elsőd tekerületeibe vezették, ahonnan az a másod tekerületekből a távolba vezetésre alkalmas nagyobb feszültséggel került ki. Végleges megoldásra azonban ez a feladat és vele a telefonozás biztos fejlődésképes mederbe csak a mikrofon feltalálásával jutott (l. Mikrofon). Ekkor ugyanis már csak a T.-készüléknek adó-részét tevő mikrofonra kell beszélnünk, ez a beszéd behatása alatt ellentállását jelentékenyen változtathatván, a kis ellenállásu helyi áramkörben (csak a mikrofontelep és az indukciós tekercs elsőd tekerületeiből áll) a Te villamos telep (l. 16. ábra) adta áram erősségének nagy ingadozásait vonja maga után, minek folytán a T indukciós tekercs másod tekerületeiben erős hullámzó, de nagy feszültségü és igy a tovavezetésre alkalmas áramhullámok keletkeznek, melyek a távoli állomás hallgatóin is erőteljesen hallhatók.
[ÁBRA] 16. ábra. Mikrofonos telefon.
Mindezen tökéletesbítések mellett is a T.-készülék tökéletlen volna, mert hisz folyton valakinek lesnie kellene, mikor kiván rajta a másik állomás beszélni, ezért még egy jelzőkészülékkel is el kellett látni, amely a beszédre mintegy felszólít. Az első ilyen készülékek tekintettel az itt fellépő gyenge áramokra, egy és ugyanazon hangra szerkesztett harangok avagy sípok voltak, melyeket T.-áramok hoztak működésbe; utóbb a szobacsengetyük módjára nyomógombbal és önmegszakítós jelzőcsengetyükkel látták el a T.-készülékeket, mig végre a váltóáramu csengetyükhöz kellett folyamodni a folytonos nagyobbodó távolságok mellett. Manapság általában e váltóáramu jelző csengetyük vannak leginkább használatban.
Ily csengetyüt mutat a 17. ábra.
[ÁBRA] 14. ábra. Telefonkészülék csengetyüje.
Ez érzékenységét főképen annak köszönheti, hogy a két tekercs alsó végén levő és középpontja körül himbálható horgonyzár egy a tekercsekre derékszög alatt alkalmazott állandó mágnes hatása alatt áll, ugy hogy nyugalmi állásban a tekercs és cinkzár egyenlő sarkiasságu, mig a változó áram behatása alatt felváltva a cinket az egyik tekercs vonzza, a másik taszítja, minek folytán az himbáló mozgásba jön, ezt a cinkhez erősített gombos végü nyéllel is közli. A gomb azután ezen himbáló mozgása közben hol a jobb, hol a bal csengőhöz üt, mi által a kivánt csengetés, illetve jelzés előáll. A csengetéshez szükséges váltóáramot kis kézzel forgatható mágneses dinamo, u. n. induktor szolgáltatja.
[ÁBRA] 18. ábra. Telefonkészülék induktora.
Ezt oldalt nézve a 18. ábra mutatja. Az elül látható forgatót forgatván, a nagy fogaskerékkel a mellette levő kis fogaskereket gyors mozgásba hozzuk; e kis kerék tengelyén van a 19. ábrában metszetben látható, kettős T.-alakura kivájt lágyvas-induktordob, melynek vájataiban dróttekercs van fektetve.
[ÁBRA] 19. ábra. Telefoninduktor metszetben.
Ezen vasdob tekercsével együtt a patkóalakuan hajlított három állandó acélmágnes sarkai között forogván, benne indukált váltóáramok keletkeznek, melyeket a tengelyen és egy surlódó rugón át vezetünk ki a T.-áramkörbe. Itt tehát a rövid időre szükséges jelzőáramot kézi munkával állítjuk elő. Nyilvánvaló azonban, hogy mindezen alkotórészt a készülékszekrényben nem lehet egymásután összekötve beszerelni, mert hisz a készülék ha nincs használatban, csak egyszerü jelző csengetyü szerepének kell hogy megfeleljen, ha pedig beszélünk, kár volna az áramkör ellenállását a csengő s induktor ellenállásával növelni, mert hisz beszéd közben erre szükség nincs. Éppen ezért a készülékeket ma ugy készítik, hogy mintegy öntudatlanul a jelzőcsengőből átkapcsoljuk beszélővé, midőn hallgatózunk, viszont csengetyüvé kapcsoljuk, ha a hallgató szerkezetet felakasztjuk.
[ÁBRA] 20. ábra. Régibb állami szabványtelefonkészulék.
Ezen átkapcsolást végzi a 20. ábrában felnyitott ajtóval bemutatott állami szabványkészüléken az A-val jelölt mozgatható horog. Különben minden készüléken észrevehetjük, hogy rendesen a bal hallgató mozgatható horgon lóg és ezen horog az a váltó, amely midőn azt a felfüggesztett hallgató súlyával lehúzza, a készülékből csak a csengetyüt és induktort kapcsolja be, viszont pedig, ha a hallgatót leemeljük, ezeket kizárja és a két hallgatót és indukciós tekercset kapcsolja be. Ezenkivül azonban még a mikrofonkör-telepet is, amelyre természetesen csak akkor van szükség, ha beszélünk, zárja, igy az, midőn nem beszélünk, nem fogyaszt hiába anyagot és minden beszélgetés után időt nyer, hogy magát rekonstruálja. Ezért fontos, hogy a hallgatót, midőn nem beszélünk, a mozgatható karon felfüggesztve hagyjuk.
[ÁBRA] 21. ábra. Telefokészülék bekapcsolási váza.
A 21. ábra egy teljes készüléknek a bekapcsolási vázlatát mutatja. A V1 vezetékág az a villámhárító lemezen át lép a készülékbe és o-nál éri a mozgatható kar tengelyét, ahol annak két állásának megfelelően két út áll rendelkezésére. Ha nem beszélünk és igy a H1 hallgató a kart lehúzza, akkor az a 4 kontaktust érvén, azon át az 1 induktor 5 rúgójához jut, ahonnan az induktor tengelyén át 14-nél a C csengőbe ér, honnan 13 ponton át a c villámhárító lemezhez a V2 vonalágba megy és zárja az áramkört. Igy tehát a készülék csupán jelző csengő. Megemlítést érdemel, hogy az I induktor, ha nem forgatjuk, ellentállásával nincs is az áramkörben, mert az 5 rúgó és induktortengelyt forgatjuk, az is előbb egy kis holt mozgást végez, e közben ugyanis a forgattyutengely az 5 rúgótól eltávolodik és igy 5 rúgótól az alsó dobtengelyen és az ehhez kötött indukciós tekercsen át van most az áramkör képezve, ugy hogy az induktor forgatása közben termelt áram a vezetékbe ömölhet. Ha a H1 hallgatót a mozgatható karról leemeljük, az áram o tengelytől az 1 kontaktuson át a T indukciós tekercs másod tekerületeibe, onnan 7 ponton át az egyik hallgatóba, majd 8, 11-en át a második hallgatóba s onnan 12-n át ismét a villámhárító c lemezén át lép a vezetékbe. Igy tehát most a készülék tisztán mint T. van kapcsolva. Ezenkivül a feleresztett kar fémtestével a 2 és 3 kontaktust összekötvén, lehetővé teszi, hogy a Te mikrofontelepből 8, 3, 2, T indukciós tekercs elsőd tekerületeken és s1 ajtócsuklón át az áram az M mikrofonba, és onnan az s2 csuklón 10 kapcson át vissza a telep másik sarkához áramolhasson.
Különösen hosszu és igy kettős vezetékkel épülő T.-vezetékeknél fontos, hogy mindkét vezetékág elektromos tényezői egyenlők legyenek, e végből már a készülékek belső berendezését is ennek megfelelően kell elrendezni. Ennek megfelelően a T indukciós tekercs előtt kapcsolják már be az egyik H1 hallgatót, mig a második H2-t utána.
[ÁBRA] 22. ábra. Újabb szabványkészülék.
[ÁBRA] 23. ábra. Bell teljes telefonkészüléke.
[ÁBRA] 24. ábra. A budapesti telefon készüléke.
A 22. ábra állami szabványkészüléket mutat becsukva, az újabb mintáknak megfelelő hallgatókkal. A 23. ábra főképen Amerikában igen elterjedt készüléket mutat, melynek felső szekrénykéjében van a csengő, induktor és átkapcsoló kar, a középsőben a Blake-féle mikrofon, mig az alatta levő szekrénykéjében van a mikrofontelep. Ezen elrendezésből fejlődött a 24. ábrában bemutatott készülék, amely a budapesti távbeszélőhálózatban nyert alkalmazást. Fenn csupán a különféle magasságban beállítható szénszemcsés mikrofon van, az első szekrény felső részében vannak a többi alkotó részek, mig az alsó részben a mikrofontelep van betéve.
[ÁBRA] 25. ábra. Ericson-féle asztali készülék.
A 25. ábra Ericson-féle asztali készüléket mutat, legfelül a hallgató és mikrofon közös tartón, ily kombinációban mikro-T.-nak is szokás azt nevezni. Ha e mikro-T.-t leemeljük, a tartóhorgok egyike kissé felugrik, ez felel meg az önműködő átkapcsoló karnak.
[ÁBRA] 26. ábra. Iróállvánnyal ellátott készülék.
A 26. ábra falon alkalmazandó iróállvánnyal ellátott díszesebb készüléket mutat.
[ÁBRA] 27. ábra. Hordozható telefon.
A 27. ábra nehezebb és erős, mig a 28. ábra könnyü hordozható készüléket ábrázol, amelyet az alkalmazott szíjjal vállon lehet hordani.
[ÁBRA] 28. ábra. Hordozható telefonkészülék.
A 29. ábra két T.-állomásnak összeköttetését mutatja, visszavezetőnek a föld van felhasználva, miért is a földágra egy rövidebb dróttal a villámhárító földlemeze is reá van kötve.
[ÁBRA] 29. ábra. Két telefonállomás összekötve.
Újabban azonban, részben hogy a többi T.-vezetékről az áthallást megakadályozzák, részben hogy minden a földvezetés útján a T.-ba kerülő és ott zörejt okozó idegen áramot kizárjanak, a T.-áramkört két dróttal készítik.
[ÁBRA] 30. ábra. Kettős vezeték indukciója.
Ekkor ugyanis feltéve, hogy a 30. ábrán 1. és 2. a T.-áramkör két drótja, a 3-mal jelölt idegen drót fog az 1. és 2-ben áramokat indukálni, ezek azonban mindketten egy irányban folynak, p. mint a nyíl jelzi és a két drót kis távolsága miatt egyenlő nagyságuak is, miért is azok egymás hatását megsemmisítik és igy indukció folytán az ily vezetékben idegen áram nincs. Igen hosszu vezetékeknél még azonkivül az 1. és 2. drótot egyenlő közökben elcserélik, hogy igy azok kölcsönösen a 3. dróttal szemben teljesen egyenlő induktiv hatásnak legyenek kitéve. Ily kettős vezetékeknél még igen fontos, hogy ha két állomásnál több van egy áramkörben, miképen kapcsoljuk be a középső állomásokat.
[ÁBRA] 31. ábra. Középállomás kapcsolásai.
A 31. ábra felső részében mutatott módon a B állomás helytelenül van bekapcsolva, mert a kettős vezeték dacára, mivel a két ág ellenállása nem egyenlő, indukció folytán áthallás lesz. A középső ábrában bemutatott bekapcsolás szerint a készülék egyik fele az egyik ágra, a másid fele a másik ágra van bakapcsolva, ez helyes bekapcsolás, csupán a készítés igényel különös gondot, és költséges. Az alsó ábrában a B készülék a két ágat mintegy áthidalja, ez a leginkább elterjedt, alkalmazása esetén csak arról kell gondoskodnunk, hogy a középső készülék csengetőjének nagy és fojtó ellenállása legyen, hogy amidőn A állomás C-vel beszél, a B készülékbe csak kevés áram mehessen be.
A telefonozás és telegrafálás egy és ugyanazon vezetéken egyidőben is lehetséges, csupán a vezetéket ehhez való készülékkel kell ellátni. Rysselberghe módszere szerint, hogy a telegráfáramok a T.-t ne zavarják, a telegráfkészülékeken kivül nagy fojtó képességü tekercseket is kapcsolunk a vezetékbe, amelyek megakadályozzák, hogy a telegráf egyenáramai hirtelen nőjenek fel teljes erősségükre, avagy apadjanak le. Ezzel azután el van érve, hogy lassan beálló áramváltozások a T.-on hang alakjában nem észlelhetők. Viszont a T. a vezetékre nincs közvetlenül, hanem csak kondenzátor útján kapcsolva, már pedig az ily kondenzátoron a telegráf lassan változó áramai nem folynak át, mig a T. gyorsan pulzáló áramai a kondenzátoron akadálytalanul haladnak át. Az egy és ugyanazon dróton való egyidejü többszörös telefoniával is tettek kisérleteket, a sok kényes készülék közreműködése folytán azonban a siker még nincs biztosítva. Hazánkban T.-készülékek gyártásával az egyesült villamossági gyár (azelőtt Egger B. és társa) s a Deckert és Homolka cég már eddig is szép sikerrel foglalkozott. Újabban több gyár vett föl készítményei közé.
Az Edison-féle fonoplex lehetővé teszi az egyidejü telegráfozást és telefonozást ugyanazon dróton. Egy állandó áramba kapcsolt billentyü és Morse-gép mellékvezetékébe elektromos sűrítőt kapcsolnak, amely a telefonáramokat akkor is átengedi, ha a billentyü által az áramkör megszakíttatik. Továbbá a billentyü mellett még egy nagy önindukcióju elektromágnes van bekapcsolva, amely a Morse-áramokat ugy módosítja, hogy a telefon azokkal szemben érzéketlenné válik. A telefonozáshoz használt változó áramlökések oly rövid tartamuak, hogy azok a Morse-jelfogóban nem tudnak működésbe jönni.
telefon-készülékeknek és vezetékeiknek oly összessége, mellyel lehetséges, hogy térbelileg egymástól elválasztott egyének bármikor egymással szóbelileg értekezhessenek. Ennek műszaki berendezését l. Telefon-központ. Közigazgatási szempontból a T. lehet: magán, közérdekü és közhasználatu berendezés.