(l. a mellékelt képet), feltalálója Puskás Tivadar (l. o.). Célja a képzelhető leggyorsabb hirszolgáltatás volt, amit feltalálója olykép ért el, hogy egyetlen egy mikrofonba (l. o.) olvasott hir a városnak száz meg száz helyén egyidejüleg lett hallhatóvá. A hirsorozatokat, melyeket egy külön e célra szervezett szerkesztőség szolgáltatott, telegramm-stilusban olvasták fel s egy órán át folyton ismételték. Politikai, helyi, közérdekü és tőzsdei hireken kivül időközönként a pontos középeurópai idő is bemondatott a készülékekbe.
[ÁBRA] 1. ábra.
Műszaki szempontból tekintve a találmány, annak lényege abban áll, hogy az általánosan ismert mikrotelefon-kapcsolás első rendü áramkörében (l. 1. ábra, a b c d a) a mikrofonon (m), áramforráson (E1-E4) és indítóorsón (O1) kivül ez utóbbiból annyi alkalmaztatott (O2O3), ahány külön s egymástól független másodrendü áramkörre (h1h2h3) szükség volt; a másodrendü áramkörök a T. központjából kiindulva egy bizonyos városrész állomásainak táplálására hivatva, e városrészt keresztül-kasul behálózva körülbelül 20 km. út befutása után ismét a központba visszatérve az indítóorsó másodvezetékét (o) zárták. Igy tehát u. n. «hurkok» (h) támadtak bizonyos állomáscsoportok táplálására. Mig az oda-visszabeszélésre szolgáló közismeretü telefonállomások felhivó készülékkel (csengetyü-induktorral és csengővel) birnak, addig a T.-nál, az u. n. beszélő újságnál az állomások csakis hallgatásra rendeztettek be. Egy ily állomás két darab telefonhallgatóval (T, Bell-gyártmány) bir, melyeknek vezetéke (v) egymásután kapcsolva egy indító orsó (állomásorsó, J) másodrendü áramkörén (i) keresztül záródik, mig annak elsőrendü vezetéke (J) a fent említett hurokvonal (h) fémes folytatását alkotja. A mikrofonba szólva annak villamos ellenállása a hangok hullámzása szerint változik s igy megváltoztatja az első rendü a b c d a áramkörben az áramerősséget is; igy keletkeznek az áramimpulzusok (undulációk), melyek az indukció törvényei szerint az indítóorsók másod csavarulataiban (o) és igy az azokon keresztül záródó hurkokban (h1-hn) is fellépnek. A hurkokban fellépő áramok az állomások orsóiban (J, i) újra áramokat indítanak, teljesen azonos ingadozásokkal, mint a hang hullámzása a mikrofon előtt. Igy jutnak kettős indukció (transzformáció) útján a hangidézte áramváltozások a telefonhallgatókba s ezeken keresztül a hallgató fülébe. Egy ily hurokvonal láncolatos kapcsolatban átlag 200-300 állomásorsót tartalmaz. Mint ezen indukció-rendszerből látni, sem az állomások telefonvezetéke (v), sem pedig az azokat tápláló hurokvonalak (h) egymást közt fémes összeköttetésben nincsenek; e szerint egy hurokvonalnak a megsérülése csakis egy bizonyos városrészt, egy állomás másodvezetékének a megrongálása egyedül ezt az egy állomást érintheti zavaró hatásával. Ez a körülmény a T. üzemben tartásánál a legfontosabb tényező.
Ha az eddigiekben a T. szerkezetének lényege csak vázolva lett, ugy a következőkben különös tekintettel leszünk a berendezések imsertetésére. A 4. ábra egy felszerelt állomást mutat be a két telefonhallgatóval (T) s az azokhoz kapcsolt fémes belü zsinórokkal (v1).
[ÁBRA] 4. ábra.
[ÁBRA] 3. ábra.
A 3. ábrában egy állomáshoz tartozó indítóorsót felszerelt állapotban mutatunk be. E készülékek Budapesten városszerte a házak falain láthatók. Az említett ábrában h a hurokvonal légvezetéke (sziliciumbronzhuzal), mely épületről épületre szigetelt támpontok segélyével ugrik s a bemutatott állomásnál S szigetelőkre erősítve, innen burkolt huzalba (g) megy át, mely az indítóorsó két végével fémes összeköttetésbe áll. Maga az indító orsó a szigetelőket tartó s a falba erősített vas-támszerkezet aljához erősített s leforrasztott bádogszelencében (t) foglal helyet szigetelő anyagtól körülvéve. Az indítóorsó másodvezetéke (v) ugyancsak burkolt drót alakjában lép ki a szelencéből s két-három kisebb s szigetelőhöz kötve mint kettős vezető az állomáshoz legközelebb eső ablakon át a szoba belsejébe jut, hol a drótok a fent említett fémes belü zsinór (v1) két végével s igy a telefonokkal is fémes összeköttetésbe jutnak oly értelemben, mint azt az 1. ábra vázlata mutatja.
[ÁBRA] 2. ábra.
Igy megismertetve a rendszert s állomásainak jellemző fő részeit, bemutatjuk a 2. ábrában az 1893. fennállott központi berendezés részleteit, mely az 1. ábrában feltüntetett általános szerkezeti elvek kibővítéseként tekinthető. Itt már egy mikrofon helyett kettő (m1m2) gyors bakapcsolása is lehetséges volt. Egy beszélőhely tehát két mikrofonnal birt és pedig azért, hogy az egyiknek bizonytalan működésekor azonnal a tartalékmikrofon hozatott működésbe a k átkapcsoló segélyével; két beszélőhely alkalmazása abban találja indoklását, hogy egyrészt a felolvasás folytonossága a felolvasók felváltásakor csorbát ne szenvedjen s hogy másrészt a hangok behatása alatt álló mikrofon, az áram következtében lényegesen felmelegedve, az alatt kihűlhessen, mig a másik beszélőhely mikrofonja működött. Mint a 2. ábrából kitünik, a két beszélőhely (B1B2) bármelyik épp bekapcsolt mikrofonja mindegyikének egy-egy külön első rendü áramkör (a1-d1 és a2-d2) felel meg, mely áramkörök mindegyike öt (O1-O5) indító orsót táplált láncolatos kapcsolatban. Ezen 5-5 indító orsó egész 1894 őszéig 5 hurokvonalat táplált (h1-h5) egyenkint 200 állomással. E hurokvonalak táplálását az indítóorsók másodrendü csavarulatai (o1-o5) eszközölték, melyekből mindig 2-2 egymásután volt kapcsolva (p. o1 és o111). Az ábrában a hurokvonalak (h1-h5) vázlatosan vannak feltüntetve. Mivel mindig csak egy olvasó működött egy beszélőhely egyik mikrofonja előtt, p. B1-nél, mig a másik B2 beszélőhely mikrofonja (m2) annyiban működésen kivül volt, hogy azt hanghullámok közvetlenül nem érintették; tényleg mindig csak egy orsósorozat (O1-O5) működött s az abban indított áramok a másik orsósorozat (O11-O15) másod csavarulatait is átjárva kerültek a hurkokba. Ezen egyoldalu működés mindaddig tartott, amig a B1 beszélőhelyen abban hagyták az olvasást, hogy azt nyomban a másik, ugyanazon szobában levő beszélőhelyen (B2) folytassák, amikor is a bár más mikrofon (m2) s más orsók (O11-O15) hozattak működésbe, a hatás a hurkokban azonos volt az előbbivel. Megjegyzendő, hogy áramforrásokként nagy szabásu u. n. Callaud-elemek (E) használtattak és pedig 4-4 egy beszélőhely számára. Mikrofon gyanánt pedig a közelről való beszédnél legjobban működő általánosan ismert Deckert-Homolka-féle szabadalmazott grafit-mikrofon volt és van ma is használatban.
[ÁBRA] 10. ábra.
Puskás Tivadarnak 1893 márc. történt elhunyta után a T. központi berendezése a Magyar-utcából az Erzsébet-körútra tétetett át s itt a fent jelzett rendszer 1894 nov. hóig két mikrofonnal és öt hurokvonallal működésben állott.
[ÁBRA] 11. ábra.
Ez utóbbi év őszén a vállalat Puskás Tivadar örököseinek kezeiből Popper István vállalkozó mérnök tulajdonába ment át, ki azt rövid idővel erre részvénytársasággá alakította s lehetővé tette a T. műszaki fejlődését, melynek folyamán Szvetics Emil műszaki igazgatónak közreműködésével a következő javítások és újítások eszközöltettek: a) Kettőnél több mikrofon egyidejü alkalmazása zeneátvitel céljából s ebből kifolyólag egy új gyüjtő és elosztó rendszer létesítése. b) Az állomások szaporodásával fellépő hangcsökkenés meggátlása; az említett hangcsökkenés technikai oka a tetemes önindukció fellépésében rejlett, mely a Puskás-rendszer elkerülhetetlen kisérője. c) A hurokvonalak karbantartása s biztosítása céljából azoknak lényeges szaporíátsa, azaz kisebb részekre való felosztása eszközöltetett, ugy hogy 1896 végén 30 egymástól független áramkör (hurok vagy zóna) különböző városrészeket (háztömböket) táplált s pedig oly módon (10. ábra), hogy az 1894 nov. óta a Kerepesi-útra áttett központból a huroktápláló kettős vezetékek (sziliciumbronz-drót) mint tetővonalak építtettek ki, ezeknek különböző iránynyomai a 10. és 11. ábrában jel vonallal vannak feltüntetve. d) Az elkerülhetetlen külbehatások által zavart vonalaknak gyors karbahozatala céljából távirati összeköttetés létesíttetett esetről-esetre a karbantartást eszközlő egyénekkel és pedig a zavart vezetéken keresztül, ugy hogy a vonalfelvigyázók bármely pillanatban távirati érintkezésbe léphettek a központ műszaki személyzetével.
[ÁBRA] 8. ábra.
Az e célra szolgáló Morse-készülék a 8. ábrában a dugaszos vonalkapcsoló jobb oldala előtt kivehető. e) Zeneátviel létesíétse a T. központjától távol eső helyekről, p. az operától, népszinháztól, mely célra szerfelett érzékeny mikrofonok szerkesztettek. f) A Callaud-elemek helyettesítése akkumulátorokkal. g) Egy u. n. riadójel (felhivó) alkalmazása, mely különös műszerek segélyével lehetővé teszi, hogy a központban egy billentyü (7. ábra) lenyomása által a városszerte elszórt állomások kagylóiban egy azokból több méterre kihallható trombitaszerü búgás gerjesztetik, mely hosszabb tartamnál egy szenzációs hirre felhivja a figyelmet, vagy rövidebb tartamnál p. egy operai felvonás kezdetét jelzi.
[ÁBRA] 7. ábra.
h) Az összes szükséges kapcsolások megejtésére u. n. dugaszos kapcsolókkal szereltetett fel a központi berendezés; ezek alkalmazása ugy a különböző helyekre vezető hangfogóknak (mikrofonoknak) az összhálózatban való móködtetését a leggyorsabban teszi lehetővé, valamint megengedi, hogy a napjában többször szükséges vonalmérések a rendes hirmondó üzem lehető legkisebb megszakítása mellett eszközöltessenek. i) 1897 első felében közvetlen összeköttetés létesült a magyar királyi meteorologiai intézettel, kapcsolatban egy onnan automatice szabályzott órával, mely lehetővé teszi, hogy a T. pontos déli jelet adhasson a g) alatt megemlített riadójával. j) Edison-fonográfok (szórványos) használata, kapcsolatban egy különös mikrofon-szerkezettel oly célból, hogy celebritásoknak megörökített hangja bármikor a T. összhálózatában hallhatóvá tétessék. Az 5. ábrában bemutajuk a T. központi berendezésének sémáját, mint az 1895 óta használatban van.
[ÁBRA] 5. ábra.
Műszaki szempontból a berendezésnél legérdekesebb az a körülmény, hogy a központi transzformátorok indító orsók és áramforrásoktól, t. i. az akkumulátoroktól: az ezekkel az elsőrendü áramköröket kiegészítő mikrofonok és az utóbbiak vezetékei messze kinyulnak a központból, mint ez p. az operában alkalmazott hangfogóknál fellép, hol egy-egy mikrofonnak központkivüli vezetéke (tetők felett) mintegy 1300 m.-t tesz ki; ily hosszu első rendü vezték alkalmazása egyedül álló a telefontechnikában. Az 5. ábra alatt vázolt sémában az egyszerübb áttekintés kedvéért a berendezés csak 3-3 mikrofon s ezeknek 4 csoportja számára van feltüntetve, holott tényleg 6 csoportban elosztott 6-6 mikrofon számára van felszerelve a központ. A mikrofonok ez újabb rendszernél is párosával használtatnak, azaz tartalékmikrofonokkal.
A 6. ábra három különböző használatban levő mikrofonpárt mutat és pedig: M1 alatt központi beszélő mikrofonpárt; M2 alatt központi zenemikrofonpárt; M4 alatt központon kivüli mikrofonpárt (u. n. szinházit). Minden ily mikrofonpártól (5. ábra) M1 3-3 vezető (abc) indul ki, melyekből 2-2 (ab) egy átkapcsoló sarkaihoz (a'b'), s innen mint egyes vezető a dugaszos kapcsoló egyik (m) sarkához vezet, mig a harmadik közös vezető (c), a dugaszos kapcsoló másik (n) sarkával van összekötve. A mikrofonpárok tehát egyenkint egy dugaszkapcsolóval állanak összeköttetésben. Az u. n. dugaszkapcsoló a telefoniában az angol Jack név alatt általánosan ismert alkotó rész gyors kapcsolások eszközlésére. A dugaszkapcsoló jellemző tulajdonsága, hogy két egymástól elszigetelt vezetőt képez egy hengeres ürben, melybe fémes összeköttetés eszközlése céljából egy dugószerü alkotó rész ugy illik, hogy ez utóbbinak ugyancsak egymástól elszigetelt két fémes vezető része pontosan odaillik az üreges kapcsoló vezető részeihez. A dugaszok kettős vezetőjü (fémbelü) hajlékony zsinórokhoz vannak szerelve. Az 5. ábrában I-XII. a mikrofonokhoz tartozó kapcsolók; ugyancsak dugaszos kapcsolókban 1, 2, 3 végződnek az indító orsók elsőrendü vezetői (f g) is. Az akkumulátortelepek A sarkai zsinórokkal, s ezek a fent említett dugaszokkal állanak fémes összeköttetésben; egy akkumulátortelep sarkai 2-2 dugaszban (d, e) vannak elhelyezve; e dugaszok egyike (d) mindig egy mikrofonkapcsolóba (I), a másik (e1) pedig egy indítóorsó kapcsolójába (1) lesz dugaszolva, miáltal helyreáll az elsőrendü áramkör folytonossága, melyet a nyilak irányában az áramforrás egyik sarkától a másikig követhetünk. Az ábrában csak egy mikrofonpár számára való dugaszolás van feltüntetve; a többi egy csoportbeli mikrofon működésbe hozatalára a fentivel teljesen azonos kapcsolás eszközöltetik a d és e dugók segélyével. Igy p. az összes opera-mikrofonok (M4 M5 M6) közreműködésekor az itt vázolt három mikrofon és három dugópár helyett tényleg 6 mikrofon és 6 dugópár mind dugaszolt állapotban, azaz áram alatt képzelendő.
[ÁBRA] 6. ábra.
Könnyen áttekinthető, hogy az átmenet egyik hangátviteli mikrofoncsoportból a másikra egyedül a dugaszoknak más mikrofoncsoporthoz tartozó kapcsolóba való dugaszolása által eszközölhető. Ha p. az ábrában feltüntetett d1 dugót a IV. számu kapcsolóba helyezzük, ugy pillanatnyi művelettel egy központi mikrofon helyett egy operai jut működésbe, hallhatóvá téve városszerte az ott lefolyókat. Részletekbe nem bocsátkozva, csak annyi jegyeztetik meg, hogy az elsőrendü indító orsók másodrendü vezetői (o) egy u. n. gyüjtőben az összes egycsoportbeli mikrofonok által szolgáltatott áramokat egyesítik; e gyüjtőkészülék p. az operaház zenekarában, szinpadján és nézőterén fölszerelt 2-2 mikrofonpár által felfogott hangokat egységes egésszé alakítja. A gyüjtőből az áram egy ismét csak sémában feltüntetett elosztóba jut, mely arra van hivatva, hogy a város különböző részeit (zónák) behálózó hurokvonalait - szám szerint 30 - táplálja. E célból az elosztóból kinyuló h1h30-al jelölt drótpárok ugyancsak dugaszokban végződnek, melyek egy a 8. ábrában bemutatott dugaszkapcsolóban végződő s kivülről jövő drótpárokkal dugaszolás által fémes összeköttetésbe hozatnak.
[ÁBRA] 9. ábra.
Egy az elosztóból kiágazó kettős vezető a dugaszos kapcsolón keresztül a központi telep tetőtámszerkezetéhez (9. ábra) vezet, ahonnan porcellánszigetelőkkel ellátott tetőtámszerkezeteken át a város épületei fölött elvonulva, drótpárt alkot, mig az általa táplált zóna körletébe nem érve, a tetőről leszökve mint egyes drót az épületek homlokzatán végighaladva s háztömböket körülfogva mintegy 15-20 km.-nyi út és körülbelül 200 állomás táplálása után drótpárjához visszatérve, a hurkot zárja.
A 10. ábrában Budapest térképe a T. 30 zónája (hurokvonal) szerint van feltüntetve; a kerepesi-úti központi telepből kiinduló s szakadozottan rajzolt vonalak a hurokvonalak u. n. tetőcsoportjait jelölik meg (a Margithíd és Lánchíd kivételével, hol ugyanazon jelölés alatt kábelek értendők). E vonalak végén s kiágazó pontjain látható kis körök ama pontokat jelölik, amelyeken az átmenet a tetővezetékről az u. n. fali vezetékbe történik. A 11. ábra példakép a 25 számmal jelölt ama zónát tünteti fel, mely a Teréz- és Váci-körút, Andrássy-út és Nagymező-utca közt elterül. A kerepesi-úti központból jövő drótpár szakadozott vonallal, a fali vezetékre való átmenet után pedig az egyes drót teljes vonallal van ábrázolva. Ezen vonal s a háztömbök közt feketére kitöltött kis négyzetek az állomások helyeit jelölik.
A vállalat fejlődését legjobban mutatja a légvezetékek hosszának évről évre való szaporodása. Igy a dróthosszak, értve a hurokvonalak és mikrofonvezetékek dróthosszát, az állomások fölszereléséhez tartozó burkolt drótok nélkül, minden év máj. 1. a következők voltak:
|
1893. évben |
69 km |
|
1894. évben |
115 km |
|
1895. évben |
271 km |
|
1896. évben |
508 km |
|
1897. évben |
644 km |
E vonalhosszak a jövőben akkor fogják a leglényegesebb növekedést mutatni, ha megvalósul az a terv, hogy a vidék városai is összeköttessenek a T. budapesti központjával. Az erre vonatkozó kisérletek Araddal és Szegeddel reményt nyujtanak a dolog sikeres műszaki keresztülvitelére.
Ha bizonyos területen elszórtan lakó telefonállomás-előfizetők beszélgetés végett egymással tetszés szerint kivánnak összeköttetésbe jutni, akkor azoknak a telefonvonalát egy központba, a T.-ba vezetjük be és itt gondoskodunk róla, hogy az egyes vezetékek egymással tetszés szerint összeköthetők legyenek. A készüléket, amely erre a célra szolgál, váltónak nevezik és eleinte természetesen nagyon sokban hasonlított azokhoz a váltókhoz, amelyeket a táviróhivatalokban használnak a vezetékek különböző összeköttetéséhez és felcseréléséhez.
[ÁBRA] 1. ábra. Egyszerü váltó.
Az 1. ábra egy ily egyszerü váltót mutat 4 előfizető részére. Mindegyik előfizető vezetéke mindenekelőtt egy a számának megfelelő jelzéssel ellátott jelző készüléken megy át, azután jut az alul baloldalt látható fémlemezes váltóba. Ez áll függőleges fémlemezekből, melyek mindegyike a hozzá kötött előfizető vezetékének számával van megjelölve, és mindenütt ott van benne lyuk fúrva, ahol alatta vizszintes lemez halad keresztben. Rendes állásban, ha nem beszél senki, a hosszu fémdugók a legalsó lyuksorba vannak sülyesztve, minek folytán minden egyes előfizető-vezető a függélyes lemezből a dugó testén át az alsó vizszintes lemezzel van összekötve és ennek útján a földdel, ugy hogy minden előfizető áramköre zárva van. A jelzőkészüléken pedig az előfizető számát mutató lap az alsó végén csukló körül forgó ajtócskával el van fedve és ezen helyzetben mozgatható kampós végü pecek tartja fogva. Ha már most valamely előfizető beszélni kiván, ezt csengetéssel jelzi. A csengető áram amint beérkezik, a jelző készülék elektromágnesén halad át és ott a fedő ajtócskát tartó kampós horgot megemeli, minek folytán a kissé kifelé ferdülten álló ajtócska leesik és a csengető előfizető száma látható lesz, tehát jelzi a váltó kezelőjének, hogy az előfizető beszélni óhajt. Ábránkban éppen az első számu előfizető jelezte a kivánságát. A központ kezelője erre az 1. függőleges lemezen a dugót az utolsó sorból kihúzza és az utolsó előttibe mélyeszti. Ennek folytán az előfizető veztéke az 1. számu függőleges lemezből a dugótesten át a második vizszintes lemezzel van összekötve és e lemezből a jobboldalt látható telefonkészülékkel. Ugy hogy már most az előfizetőt e készüléken a központi kezelő megkérdezheti, hogy mily összeköttetést kiván. Amidőn az előfizető megnevezte azon előfizető számát, akivel beszélni óhajt, a központi kezelő kihúzza a dugót ugy a hivó, mint a hivott előfizető függélyes lemezéből és mindkettőt az első sor lyukba nyomja le. Miután az első sor lyuk alatt levő keresztlemez nincs semmivel összekötve, csupán szigetelt fémlemez, a villamos áramkör a hivó függőleges fémlemezéből az abba mélyített fémdugón át az alsó vizszintes keresztlemezbe vezet és itt a hivott fél függőleges lemezébe, az ott szintén lesülyesztett dugón át jut az áram. Igy tehát ha 3 volt a hivott fél, az 1-ből jövő áram az 1. számu jelzőkészüléken át az 1. számu függőleges lemezbe jut, onnan az első sorban lévő dugón át az alsó keresztlemezbe, ebből pedig a 3. számu függőleges lemez első sorában lévő dugón át a 3. számu jelző készülékbe és ki a 3. számu előfizetőhöz van vezetve és igy a két fél beszélgetésbe eredhet. Ha az előfizetők a beszélgetést befejezték, lecsengetnek, ezen csengetés folytán ugy azz 1, mint a 3. számu jelző csengetyünek az összeköttetés létesítése alkalmával feltett ajtócskája újból leesik és a kezelő tudomásul vevén ezzel, hogy a beszélgetést befejezték, a dugókat ismét a 3. sorba rakja és a jelző készülék ajtócskáit felcsapja.
Igy a berendezés mellett is azonban egy központba csak bizonyos számu előfizető vezethető be, azontúl, részben, hogy könnyebben kezelhető váltókat lehessen használni, részben, hogy a nagyon hosszu előfizetői vezetékek elkerültessenek: több központot létesítenek, amelyek mindegyikébe a körülötte levő előfizetők egy-egy csoportját kapcsolják be, mint azt a 2. ábra vázolja, ahol három A, B és C-vel jelölt ily központ van. Hogy pedig az egyik központhoz bekapcsolt előfizető egy a másik központhoz bekapcsolt előfizetővel is beszélhessen, igy p.
[ÁBRA] 2. ábra.
A központhoz kapcsolt 10-ik számu előfizető a C központhoz kapcsolt 12-ik számu előfizetővel, e központok egymás között is u. n. összekötő vezetékekkel vannak összekötve, amelyen át azután a két központ az ily összeköttetéseket létesíti. Hogy a nagyobb központokban a sok jelző készülék megtakarítható legyen és az előfizetők készülékénél is külön a csengetésre szolgáló áramadó berendezésről ne kellessen gondoskodni, Law rendszerénél, mint azt a 3. ábra mutatja, a K központba minden előfizetőtől megy ugyan egy külön beszélővezeték, ezen kivül azonban a központból kiindul még egy második hivó vezeték is, amelyik sorba minden előfizetőhöz be van vezetve és újból betér a központba.
[ÁBRA] 3. ábra.
A központban e hivóvezetéken fejhallgatóval ellátott telefonkészülék van kapcsolva, a fejhallgatót a kezelő folyton megfigyelés végett a fején tartja. Ha már most valamely előfizető összeköttetést kiván, a készüléken levő gomb lenyomásával telefonkészülékét a beszélővezetékről a hivóvezetékbe kapcsolja át, ott minden további jeladás nélkül a folytonosan figyelő kezelőnek a hivott és hivó fél számát bemondja, ennek a kezelő által történt nyugtázása után a gombot elereszti és igy készülékét újra a beszélővezetékre kapcsolja, amelyet a központ a vett felszólításnak megfelelően a kért másik előfizető beszélővezetékével köt össze, mielőtt pedig összekötné, annak a jelentkezés végett csenget. Ha a két beszélő fél értekezését befejezte, az összeköttetés megszüntetése végett a hivó fél ismét a hivó vezetékbe lép és az megszüntetésére a központot felhivja.
[ÁBRA] 4. ábra.
E rendszernek egyik nagy hátránya, hogy a hivó vezetők szakadása esetén az összes abba kapcsolt előfizetők szigetelve vannak, addig, mig a szakadást megszüntettetik. E hiányon Mann, mint a 4. ábra mutatja, a hivó vezeték körének megváltoztatásával akképen segített, hogy azt főtörzsből és abból minden előfizetőhöz kiágazó mellékágakból képezi. Ha az a hivó vezeték valahol szakad, legfeljebb a szakadás után eső csoportja az előfizetőknek van szigetelve. Ha senki sem lép a vezetékbe összeköttetés kérése végett, akkor az szigetelten van; mihelyt egy előfizető belelép, az akadálytalanul beszélhet a központ kezelőjével.
A keresztlemezes váltók használata távbeszélő központokban, különösen az előfizetők nagy száma esetén, sok téves dugaszolásra adott okot, miért is mindinkább az u. n. zsinóros kapcsoló szekrények hódítottak tért és most ugy szólván kizárólag használtatnak.
[ÁBRA] 5. ábra. Kapcsoló szekrény.
Egy ily 100 előfizetőre való kapcsoló szekrényt mutat az 5. ábra. Az előfizetőtől jövő vezetékek mindegyike mindenekelőtt a K-val jelölt részben megfelelő számmal jelölt lyuk mögött levő kapcsolóba van vezetve. Ezen kapcsolóból, ha az nyugalmi állásban van, azután az A-val jelölt részben a megfelelő számu jelzőkészülékbe jut az áram és innen azután a földön át záródik az előfizető áramköre. Ha már most valamelyik előfizető beszélni óhajtván, csenget, jelző készülékének ajtócskája leesik, miért is a központ kezelője vele magát kivánságának kikérdezése végett össze fogja kötni. Ez pedig a következőképen történik: a C és D-vel jelölt sorban fémdugóban végződő zsinórpárok vannak.
[ÁBRA] 6. ábra. Dugó.
Ezek egyikét a kezelő felemelvén, a hívó fél kapcsolójába bedugja, miáltal, mint azt a 6. ábra részletben mutatja, a dugó fémes vége az egymással s fémcsavar útján jó villamosvezetően összekötött c és e rugókkal jön jó összeköttetésbe és igy a c rugón át az előfizető vezetékével, ugy hogy az előfizető vezetéke már most a dugóban nyeri folytatását, mig a b rugó, ahol azelőtt a vezeték az annunciátor nevü jelző készülékhez folytatódott, most szigetelten marad. Ha már most a használt dugós zsinór előtt az F sorban levő emeltyüt felemeljük, e zsinór a váltókezelő beszélő berendezéséve áll összeköttetésben, ugy hogy a hivó előfizető s a központ beszélgetésbe bocsátkozhatik. A kezelő beszélőberendezése áll a H-vel jelölt telefonfejhallgatóból és a B-vel jelölt zsinóron mozgatható, illetve különféle magasságba beállítható mikrofonból. Ha már most az előfizető a hivott felet megnevezte, a kezelő a zsinórpár másik végét dugójával a hivott előfizető kapcsolójába dugja, miáltal a két előfizető vezetékét a zsinóron át összekötötte. A T sorban levő figyelő emelők előtti két-két nyomógomb van, amelyek lenyomása által a zsinórvéget a csengetéshez szükséges áramforrással hozza összeköttetésbe, ugy hogy ezzel a zsinór végéhez kapcsolt előfizetőknek csengethet. Ha meggyőződött, hogy a két előfizető a beszélgetést megkezdte, a figyelő emelőt leereszti, miáltal beszélő készlete a zsinórból kikapcsolódik és helyette az L2 sorból a zsinórnak megfelelő u. n. lejelentő annunciátort kapcsolja be, amely rögtön leesik, mihelyt a két összekötött fél lecsenget, jelezvén ekképen, hogy összekötésük bontható. Ábránkban a 4. számu előfizető a 11. számu előfizetővel van az első zsinórpár útján összekötve, mig a 36. és 63. számu előfizető beszélgetésre jelentkeztek. A K részben az utolsó alsó sorban még külön 10 kapcsoló arra szolgál, hogy a szomszéd 100-as váltóban levő előfizetőkkel lehessen összeköttetést létesíteni. Ez azonban csak mintegy 500-600 előfizetőszámig lehetséges. Mihelyt ennél több előfizetőt kell egy központba bekapcsolni, más segédeszközökhöz kell folyamodni és azt az u. n. multiplikált kapcsoló szekrényekben találjuk. Ezek lényege abban van, hogy minden előfizető vezetéke, mielőtt valamely kezelő osztályába tartozó annunciátoron át befejezné a központban áramkörét, még előzetesen minden kezelő előtt van kapcsolón átvezetve, mint azt a 7. ábra jelzi. Valamennyi előfizető kapcsolóját ennek folytán mindegyik kezelő elérheti.
[ÁBRA] 7. ábra.
A 7. ábrán az A-val jelölt csoportban mindhárom 63, 195. és 360. számu előfizetőnek van kapcsolója, azután éppen igy ismétlődik ez B-nél és C-nél. Az A csoport előtt dolgozó kezelőknél azonban csak annyi annunciátor van, mint amennyit az biztosan kezelhet, a többi B és C helyekre van elosztva. Ábráinkban a 63. sz. előfizető az A csoport, a 195. sz. a B csoport, mig a 360. sz. a C csoport kezelőjének jutott. Ha már most p. a 195. annunciátor esik, azaz beszélgetést jelez, a B csoport kezelője a b kapcsolóba dugójával belép, ezen előfizetőt kikérdezi és ha az a nála annunciátoron nem végződő 63. sz. előfizetőt kéri, a B csoportba nyul és onnan kapcsolja az illető előfizetőt. Igy tehát minden kezelő bármely előfizetőt kapcsolhat, de őt csak az előfizetők egy csoportja foglalkoztatja.
Hogy továbbá egy és ugyanazon vezetékre több kezelő ugyanazon időben ne kapcsolhasson, és igy egy már megkezdett beszélgetést meg ne zavarjon, még egy külön, a kapcsolónak csak külső szigetelt fémgyűrüjével összekötött u. n. kémlő vezetékkel vannak az összes egy előfizetőhöz tartozó kapcsolók összekötve. Ha már most bárhol is kapcsolják ezen előfizetőt, a zsinóros dugó fémteste a kémlő vezetéket a külső vezetékkel összeköti és igy azután, ha egy másik kezelő, mielőtt a kért kapcsolást létesítené, előbb kémlelés végett a kért előfizető kapcsolójának külső fémgyűrüjét érinti, egy kopogást hall hallgatójában, amely onnan ered, hogy a hallgatóhoz kapcsolt villamos elemből a kémlő vezetéken át áram mehetett az előző kapcsolás helyén át az előfizető vezetékébe és igy jelezte, hogy az el van foglalva, miért is egyelőre a kivánt összeköttetést nem adhatja.
[ÁBRA] 8. ábra. Multiplex váltó.
Egy ily multiplex váltót a 8. ábra jelez, amely 1200 előfizető felvételére kibővíthető, egyelőre azonban három munkahelyen át 200 előfizetőre van csak berendezve. Ily kapcsoló szekrényeket hazánkban eddig csak az egyesült villamossági gyár (ezelőtt Egger B. és társa) gyárt kedvező sikerrel.
(gör.), készülék, mellyel távol levő személyek vagy tárgyak villamos közvetítéssel láthatók. Teljesen megoldva még a feladat nincs. Alapját az ily készülékek képfelfogó részének a szelén elem bizonyos preparátumának az a tulajdonsága teszi, hogy fény behatása alatt villamos ellenállását a fény intenzitásának megfelelően változtatja. Ha tehát ily szelénpreparátumra forgó tükörsorozat v. körtükör az előtte levő környezet fényét reávetíti, vagy pedig a szelénpreparátumot forgatjuk akként, hogy a környezet fénybenyomásai egymásután essenek reá, akkor a szelénpreparátummal egy áramkörbe kapcsolt villamos telepből ezen egymásután következő fénybenyomásoknak megfelelő ingadozásokat feltüntető villamos áram fog keringeni. E villamos áramot azután a távolban kell csak ismét képpé átváltoztatnunk, amit többféleképen kisérlettek meg. A forgó tükör esetén a villamos áramot telefonhallgatóba bocsátjuk. E hallgató membránja érzékeny gázlángot szabályoz, ugy hogy a gázláng intenzitása folytonosan a szelénre eső fény intenzitásával egyenlően változik. Ha most e gázláng elé a képfelfogó állomáson forgó tükörrel teljesen azonosan forgó tükröt állítunk fel, akkor a gázláng fényét ernyőre vetíti mozgó fénysugár fog megjelenni, amely éppen oly intenzitásváltozásokat mutat az ernyő különböző részein, mint aminőket a szelén a képfelfogó állomáson a környezettől felvesz. Ha most a két tükör (a felfogó és visszavetítő) elég gyorsan forog, ugy az egymásután gyorsan következő fénybenyomások valóságos hű képpé olvadnak össze. Ha a szelénpreparátumot forgatjuk bizonyos szög alatt előre és vissza, akkor elég, ha a távoli állomáson tükör forog teljesen azonosan a szelénnel. Ugyanis ha állandó fényforrás sugarait akként hagyjuk e tükörre esni, hogy a világító sugarak intenzitását, mielőtt a tükörre esnek, a megérkező villamos áram által mozgatott mágnestű vagy más hasonló elektromágneses szerkezettel változtatjuk, akkor éppen ugy mint az előbbi esetben a forgás bizonyos gyorsasága mellett már összefüggő kép fog megjelenni.
(gör.), az az eljárás, melynek segélyével nagy távolságban levő tárgyaknak aránylag rövid kamarakihúzás mellett nagy alakban való fotografálása lehetséges. Miután a fokálképnek nagysága a tárgy távolságától s az alkalmazott lencse v. lencserendszer gyujtótávolságától függ, igen nagy távolságban levő tárgyakat nagyobb méretben csak roppant hosszu gyujtótávolu lencsével lehetne fotografálni. Ez a gyakorlatban sok alkalmatlansággal jár s ezért 1891. Steinheil, Miethe és Dallmeyer majd egyidőben oly lencserendszer összeállításán fáradtak, mely közvetlenül erősen nagyított fokálképet adna. A kérdést ugy oldották meg, hogy valamely közönséges fotográfiai objektivet alkalmas szórólencsével kombináltak (Barlow-lencse). Az első lencserendszer lehet bármely arcképlencse, aplanat stb., e mögött alkalmazzák a szórólencsét, melynek az első lencserendszertől való távolsága határozza meg a kép nagyságát s a kettő közötti távolság változtatásával a kép nagyságát is tetszőleg lehet változtatni. Ily módon oly nagyságu képeket fotografálhatunk, melyek készítéséhez különben 3-4-szer nagyobb gyujtótávolu objektiv s igy annyiszor hosszabb kamara volna szükséges. Ily rendszerü objektivekkel csak igen tiszta, csendes időben lehet jó képeket készíteni, melyek azonban mindig laposak és perspektiva nélküliek. V. ö. Eder, Ausführliches Handbuch d. Photographie (I. köt. 703); Dallmeyer, The telephotogr. lens (London 1893.).
l. Kibitka.
község, l. Mező-Telegd.
(1280. és 1442. dioecesis néven is), Székely-Udvarhely középponttal Csík, Gyergyó, Kászon és Udvarhely szék területét foglalta magában. Külön comese is volt. Igy 1272. Demeter, 1280. István Adorján; egy időben tehát törvényhatóság gyanánt szerepelt.
Debrecenhez tartozó szíkes sóstó, melynek vize fürdőül szolgál; partján fürdőház és két lakóház áll. A fürdőnek, mely a város tulajdona, csak helyi jelentősége van.
-család, a Csanád-nemzetség Belenyk nevü tagjától származó biharvármegyei hires főúri család. Tamás comes a XIII. sz. végén Csanád vármegyéből biharvármegyei ősi birtokára, Telegdre költözött. Fiai valának: Lőrinc, Csanád, Miklós és Pongrác; egy leánya is volt, Vásáry Miklós vajda felesége, Csanád 1280 táján született s kora ifjuságában lett váradi éneklő kanonok. 1306. olvasó kanonok, 1318. prépost. 1320. a királyi udvari kápolna és kancellária fejévé, 1321-ben pápai káplánná lett. A királyi családnak kedvelt hive volt; hirnevét már országszerte ismerték s ennek fényes bizonyságául 1322. az egri káptalan egy szivvel-lélekkel választotta főpásztorává. Püspökké szenteltetése 1323. Temesváron, a királyi család jelenlétében ment végbe. Mint diplomata élénk részt vett a Lengyelország és német lovagrend közt felmerült vitás ügy tárgyalásában. Mint az államtanács előkelő tagja Nagy Lajosnak a legfontosabb ügyekben tanácsadója volt. 1343. és 1347. Lajos király távolléte alatt kormányozta az országot. Jótetteinek emlékei közül megemlítendők: Váradon a kis káptalan, Esztergomban a szentgyörgymezei káptalan, mert ennek második alapítója volt; Esztergom várfalait újból építtette, érseki palotát emelt, a szt. Adalbert tiszteletére avatott székesegyházat újjá alkotta; Telegdre 1335. Ferenc-rendüeket telepített, szóval: szellemi képességével együtt nagy vagyonát is egyházának és hazájának szentelte. Megh. 1349. - Fivére Miklós katonai és polgári életben szerzett érdemeket. 1312. a rozgonyi csatának egyik hőse, szebeni főispán volt, 1325. a fudi-vásárhelyi pálosrendü kolostor alapítá. 1337 előtt halt meg. E Miklós unokái közül Miklós fia Miklós 1383. Máris királynő udvarmestere, Margit Rátóti Kaplai Benedek felesége, János udvari vitéz volt, András pedig 1438. a kolozsmonostori táborban a parasztlázadás elnyomására egyesült sereg vezéri karában foglal helyet. Ez ág 1478 után halt ki.
Pongrácnak, Csanád érsek másik fivérének ágán: Tamás, esztergomi kanonok, később nagyprépost, 1350. csanádi püspök, 1358-ban kalocsai, 1367. esztergomi érsek volt. 1372-ben a nádorral együtt ő vitte hirül Zsigmond és Mária eljegyzésének igéretét IV. Károly császárnak; még 1375. is e házasság akadályait háríthatta Brünnben, de ez év dec. 1. meghalt. - Pongrác másik fia, Kelemen, a Csanád vármegyébe visszaköltözött zombori T.-ek őse lett. Ivadékai közül két unokájában élt e vonal körülbelül egy századig.- János mint királyi kiküldött szerepel 1450. Ennek unokája, Pál fia János 1469-ben török fogságba esett, András nevü fia 1484. Mátyás királynak kamarása volt; utóbbinak László nevü fia ez ágnak utolsó férfisarja. Kelemen másik unokájának, László fia Ferencnek ága már tovább élt; fiai Miklós és László 1448. Rigómezőnél vitézkedtek.
Csanád érsek harmadik testvére Lőrinc a leghosszabb éltü ágat alapította. Leszármazottjai közt István hadi és polgári pályán atyafiait messze tulszárnyalta. 1481-98. erdélyi alvajda volt s e hivatalkodása idején 1493. a vöröstoronyi szorosban fényes győzelmet aratott a törökök felett. 1498. a királyi udvarba hivták s itt a királynak belső tanácsosa lett. 1500. XII. Lajos francia királynál járt a magyar-lengyel-francia szövetség ügyében s ez alkalommal a francia király őt címerrel tüntette ki. 1503. a lengyel király és a moldvai vajda vitájában biráskodott, 1506-ban Ulászlót képviselte a lengyel fejedelem koronázásán. 1509. az ország kincstartója volt s nagy előrelátással ellenezte a keresztes hadak összetoborzását. Az országtanács e tiltakozás ellenére elrendelte a keresztes hadjáratot, melynek elfajulásán szomoruan teljesedett be T. István sejtelme. Őt magát is Dózsa hadai szörnyü módon végezték ki Lippánál. Eltemették az ő 1507. Szt. István tiszteletére újjá alakított díszes telegdi egyházában. Leánya, Katalin, Báthory István erdélyi vajda felesége, a lengyel király anyja volt.
Ugyancsak Lőrinc ágán Ferenc fiai Miklós és Mihály. Előbbi a Szapolyai-házhoz csatlakozott s protestánssá lett, utóbbi hű maradt a Habsburgokhoz és atyái hitéhez; amaz fanatikus üldözője a katolikus vallásnak, emez védelmezője. Mihály a székelyek főkapitánya és udvarhelyi várkapitány volt 1569-71-ben. 1575. részt vett Békés Gáspár táborában a kerellő-szentpáli csatában, innen menekülve életét megmentette, de jószágait sorra elszedték tőle. 1583. Szentmiklóson (Bereg) épített magának várat s családjával itt lakott 1588-ig, mikor meghalt. Fia János 1596-ban hősi halállal esett el a mezőkeresztesi ütközetben. Unokáiban, nevezetesen Gáspár fia Istvánban 1653. kihalt a fényes multu T.-család.
T. Miklós, esztergomi érseki helynök, egyházi iró, szül. Telegden (Bihar) 1535., megh. Nagyszombatban 1586 ápr. 22. Tanulmányait a krakói egyetemen elvégezvén, visszatérte után (1558) Oláh Miklós pappá szentelte. Már 1561 jan. 25. esztergomi kanonok, későbbi zólyomi főesperes és káptalani nagyprépost. 1579. pécsi püspök lett, de székét nem foglalhatta el, minthogy megyéjének területe a török uralom alatt állott; Nagyszombatban lakott. 1582-től haláláig esztergomi érseki helynök. T. százada legjelesb egyházférfiainak egyike. Hatalmas irodalmi tevékenységet fejtett ki a protestantizmus ellenében, mely célból 1577. megvásárolta a bécsi jezsuiták nyomdáját és Nagyszombatban állíttatta fel. Művei: Az kereszténységnek fundamentomiról (Bécs, 1562, ez az első magyar r. kat. katekizmus, kiadta a m. tud. akadémia azon példány után, melyet 1882. a baseli könyvtárban megtalált Benkő István); Az evangeliumoknak, melyeket vasárnapon és egyéb ünnepeken esztendő által az anyaszentegyházban olvasni és prédikálni szoktanak, magyarázatja (3. rész, a 2. rész Szabó Károly szerint a legelső magyar könyv, melyet r. kat. iró magyar földön nyomatott, Bécs és Nagyszombat 1577-80); T. M.-nak pécsi püspöknek felelete Bornemisza Péternek Fejtegetés nevü könyvére (Nagyszombat 1580); Rövid irás (u. o. 1580); ordinarium officii divini (u. o. 1580); Egy nehány jeles okai (u. o. 1581); Agendarius (u. o. 1583, 2. kiadás 1596) stb. V. ö. Zelliger A., Esztergomvármegyei irók koszoruja és Egyh. irók csarnoka.
l. Telegdy.