A szabadság, a szabad közlekedés és érintkezés korában megszületett telegráf már bölcsőjében magán viselte a kozmopolita jelleget. A törekvés, hogy a telegráf állami határoktól függetlenül minél nagyobb területen egyenlő kezelés, egyenlő tarifa és elvek szerint kezeltessék, már keletkezésénél megvolt. Még 1850., amidőn itt s ott az első vonalakat építették, Ausztria s ezzel Magyarország Németországgal alakítottak nemzetközi szövetséget a telegráf használatára nézve. E példát követve, 1852-ben Franciaország, Belgium, Svájc és Szárdinia is kötöttek e részben nemzetközi szerződést. A két csoport 1865. Párisban kötött szerződésben egyesült és azóta évről-évre fejlődvén, ma átöleli az egész világ telegráf-intézményeit, egyenlő alapelveket, eljárási szabályokat és tarifákat biztosítván mindenfelé. A szóban forgó nemzetközi szerződés az 1875. Szt.-Péterváron tartott telegráfkongresszuson két részre osztatott, t. i.: 1. egyezményre (convention télégraphique internationale), amelybe az alapelvek vannak letéve, és 2. szolgálati szabályzatra (réglement de service international), amely a kezelési és tarifális szabályokat tartalmazza és öt évről öt évre tartott nemzetközi értekezleteken (conférence) revizió alá vétetik (l. Telegráf-kongresszus). Az ezen értekezleteken változtatott, illetve újból kötött szabályzatot a részt vevő államok miniszterei erősítik meg s e szabályzat nem bir államszerződés jellegével. Az 1875. kötött államszerződés (1875. LVI. t.-c.), amely nemzetközi érintkezés alapelveit tartalmazza, azóta változásnak nem volt alávetve. Ehhez a nemzetközi telegráfegyezményhez az összes európai államok, Khinát kivéve az ázsiai államok, Afrikából: Egyiptom, Tunisz, Jóreményfok, Amerikából: Argentina, Brazilia és egész Ausztrália csatlakozott, ezenkivül majdnem az összes kábeltársulatok és egyéb magánvállalatok is hozzájárultak. A fő szerződésen (és szabályzaton) kivül külön telegráfegyezmények állanak fenn, amelyek azonban kizárólag a fő szerződés keretén belül a tarifatételeket és leszámolási módozatokat szabályozzák. Ily egyezmények Magyarország részéről Ausztriával, Németországgal, Svájccal, Romániával, Montenegróval, Olaszországgal, Szerbiával, Bosznia-Hercegovinával és Oroszországgal állanak fenn. Céljuk ez államokkal való összeköttetésben a nemzetközi általános tarifánál kedvezőbb feltételeket megállapítani. Ezeken felül a tenger alatti kábel védelmére köttetett 1884. nemzetközi egyezmény, amelyhez 28 ország csatlakozott (1888. X., XI. és XII. t.-c.).
Az elektrotechnika vívmányait a távirás terén az észszerü tarifa mellett (l. Telegráf díjszabás) főleg az egyszerü pontos és megbizható kezelési szolgálat teszi közkinccsé. Minthogy pedig a telegráf már természeténél fogva nem egyes országoknak, hanem az egész földkerekségnek forgalmi intézménye, ezen kezelési szolgálat nagyjában egyöntetü kell, hogy legyen, miért is az erre vonatkozó szabályoka a nemzetközi távirdaegyezmény, illetve az ahhoz tartozó foganatosító szabályzat állapítja meg (l. Telegráf-szerződések), melyhez a magyar állami távirdák is alkalmazkodnak, a nélkül, hogy ez a belföldi szolgálatnak netán szükséges különleges berendezését korlátozná. A T.-ban a kezelési teendőket következőleg csoportosíthatjuk: feladás, irányítás, gépszolgálat (szállítás) és kézbesítés. Minthogy a közönség nagy része távirata helyes kiállítása tekintetében útbaigazításra szorul, és e mellett azt is óhajtja mindenki, hogy feladandó távirata mielőbb kezelés alá kerüljön, ugyanazért a feladó rendesen a távirdahivatalba viszi vagy küldi táviratát s a feladás majdnem kivétel nélkül kézhez adás útján történik (nem ugy mint a postán, gyüjtés útján). A feladó fél különben a távirdahivatalban is megirhatja táviratát, ahol megfelelő iróhelyek állanak rendelkezésre. A táviratfeladás különben eszközölhető távbeszélő útján is, de a távbeszélőn való közvetítésért külön díj jár (Budapesten 10, vidéken 5 kr.). A csak postahivatallal biró községek lakói a postahivatalban is feladhatják távirataikat; e célból hozattak forgalomba a zárt levelezőlap alakjával biró táviratlapok. Ezeknek ára 31 kr. (10 szóból álló távirat díja a monárkiabeli, a németországi és a szerb forgalomban). A postahivatal díjmentesen expresszlevelek módjára küldi be az igy elfogadott táviratokat a legközelebbi távirdahivatalhoz. A felek a táviratfeladás alkalmával fizetik meg a díjakat frankojegyek felragasztása által; az állami, a kedvezményes díju és az utólagos leszámolás alá eső táviratok azonban hiteleztetnek. Az utólagos leszámolás mellett való feladást a kereskedők, gyárosok stb. veszik igénybe, akik napjában többször is adnak fel táviratokat; ezek készpénzbiztosítékot tesznek le s a távirati díjakat időnként, mikor a biztosíték 2/3 része ki van már merítve, sommásan fizetik meg. A felek elismervényt csak kivánatra kapnak, amiért táviratonként 5 krajcárt fizetnek.
A feladott táviratok irányítása annak megállapításából áll, hogy a távirat melyik vezetéken, melyik hivatalnak adandó tovább, hogy mennél kevesebb közvetítéssel érje el rendeltetési helyét. A T. legfontosabb része a gépszolgálat, vagyis a továbbadás. A gépszolgálat főleg az, melynek eljárása nemzetközileg egyöntetüen van szabályozva. A táviratok továbbítását a felhivás előzi meg (a Morse-rendszernél mindenik hivatalnak u. n. hivó jele van, nevéből egy-két betü), a hivó jel visszaadása után azonnal megkezdhető a távirat továbbítása. Először a távirat bevezető részét (rendeltetési és feladási hely, a távirat száma, neme, szószáma és feladási ideje), azután a címet, szöveget s végül az aláirást adják. A táviratok továbbítása meghatározott sorrendben történik; e tekintetben irányadó a táviratok rangsorozata (állami, szolgálati, sürgős magán és közönséges magán táviratok) és feladási ideje. Két hivatal közt a táviratadás és vétel egyenkint vagy sorozatonkint (5-10 darab) felváltva történik. Ha ugyanazon vezetéket több távirdahivatal is használja, ezek is meghatározott rendben veszik igénybe a vezetékeket (egy-egy sorozat továbbítására vagy 20-20 percenkint). A hivatalok kötelezve vannak a hivásokra pontosan jelentkezni; a gépszolgálatnál a forgalmat hátráltató körülményekről pontos jegyzőkönyvet vezetnek.
A táviratok hiánytalan továbbításának ellenőrzésére a távirat bevezető részében jelzett szószám szolgál; a táviratot átvevő hivatal köteles a szószámot minden egyes táviratnál számba venni. A táviratot átvevő hivatal a vételt darabszám szerint nyugtázza. A hivatalok az érkező táviratok leirására kétféle táviratlapot használnak, egyik az átmenő, a másik a helybe szóló táviratok kiállítására szolgál; ez utóbbi ugy van szerkesztve, hogy összehajtogatás és pecsétjeggyel való lezárás után a távirat tartalma ne legyen elolvasható (külön borítékot nem használnak). Az igy lezárt táviratokat díjmentesen kézbesítik. A szomszéd községekbe szóló táviratok a feladó (esetleg címzett) kivánságához képest küldönccel (de csak 20 km.-ig) vagy postával kézbesíttetnek.
A kézbesítők nyomtatott utasítással vannak ellátva, kötelesek azt mindig magukkal vinni, s a feleknek kivánatra előmutatni. A kézbesítés elismervény ellenében (vevény) történik. A címzett távollétében (MP táviratokat kivéve) átadható a távirat a címzetthez tartozó családtagnak, a címzett alkalmazottjának v. gazdájának, a házfelügyelőnek, szállodákban lakók részére a kapusnak. Legutóbbi időben ugy a külföldön, mint nálunk, kisérletek tétettek a kerékpárokkal való kézbesítéssel, még pedig igen előnyös eredménnyel; ez idő szerint Budapesten, Fiuméban, Nagyváradon, Aradon, Pozsonban, Orsován, Brassóban és Kolozsváron kerékpáros kézbesítők is működnek. A budapesti központi távirda nappal 10-10 percenként, éjjel félóránként indítja el a kézbesítőket, egyszerre hat kézbesítő indul el a székes főváros balparti részére szóló táviratokkal.
l. Posta- és távirdatanfolyam.
l. Levéltitok.
Az 1888. XXXI. t.-c. az államnak nemcsak a telegráfra, hanem a villamos úton való hiradás másik két intézményére: a telefonra és villamos jelzőre is kiterjeszti fentartott jogát. A törvény közhasználatu, közérdekü és magánberendezéseket különböztet meg. Közhasználatu berendezés az, amely díj fizetés ellenében mindenkinek használatára van. Közérdekü berendezés a törvény szerint az, amely a közbiztonság, közegészség, árvédelem vagy tűzoltás céljaira létesül; ezekre nézve a miniszternek meg van adva a jog az engedély törvényszabta feltételein könnyíteni. Magánberendezés az, amely magánhasználatra van rendelve. A törvény az állam fentartott joga alól egészen kiveszi azokat a berendezéseket, amelyek egyes házak belsejében, ugyszintén más köz- vagy magánterület által el nem választott telken, avagy összefüggő birtokon a közhasználat kizárásával terveztetnek; ilyeneknek létesítése és használata állami engedélyhez kötve nincsen. A törvény 11 §-a szükséges engedély nélkül villamos hiradó-berendezés létesítését vagy törvényellenes használatát kihágásnak minősíti és büntetést szab reá.
azon szabályok rendszeres összefoglalása, amelyek a táviratok továbbítási feltételeit, nemkülönben azok feladásának és kézbesítésének módozatait megállapítják. A kereskedelemügyi miniszter e szabályzatot időközönként a telegráf-tarifákkal együtt hivatalos kiadásban a közönség és a posta- és távirdahivatalok számára közzéteszi. Hasonló érvénnyel birnak ezen szabályzatok időközi kiegészítései, amelyek a Postai és Távirdai Rendeletek Tára, illetve a Magyarországi Rendeletek Tára és a Budapesti Közlöny útján közzététetnek. A T. teszi mintegy a szerződést az állami távirda és az ezt igénybe vevő közönség közt és minden kérdés, mely ezen viszonyból felmerül, e szabályzat határozatai szerint itéltetik meg.
Hogy a villamos telegrafáláshoz szükséges áramimpulzusok a rendeltetési helyre vezethetők legyenek, egy oly villamos vezetőre van szükségünk, amely ezen áramimpulzusokat a feladó helyről a rendeltetési állomásra juttassa. Erre szolgál a két hely között az áramvezeték, amely jól vezető fémszálból áll és úgy van e két hely között vezetve, hogy útközben minden más jó villamos vezetőtől el legyen szigetelve. Egy vezeték azonban ritkán és csak gyér forgalmu vidékeken van; többnyire több ily vezeték követ közös irányt. A vezeték, illetve vezetékek ezen útirányát szoktuk azután T.-nak nevezni. A gyakorlati életben azonban rendesen a vezetéket, illetve vezetékeket összes alkotó részeikkel együtt szokták T.-nak nevezni. Leggyakoriabbak a légvonalak, ahol az egyes vezetékek a szabad levegőben kifeszített jól vezető drótszálakból állanak, amelyek helyenként jól szigetelő alátétekkel vannak helytálló szerkezethez kötve. Ennek is leggyakoribb alakja, amidőn közút v. vasút mentén oszlopsort (l. Telegráf-oszlop) állítanak fel, ezekhez azután porcellán-szigetelők közvetítésével vastartókkal erősítik meg a vezető drótot. Maga a vezető, hogy a követelt jó villamos vezetésen kivül a szabad levegőben őt érő szilárdsági igénybevételeknek meg tudjon felelni, eddig többnyire vas- és acéldrót volt, mióta azonban a bronzdrótokat ugy tudják készíteni, hogy vékonyabb átmérő mellett is a szilárdsági igénybevételt elbirják, ezeket veszik általános használatba, főképen a telefon-vonalaknál. A drótok szigetelt alátámasztására sokféle anyagot és ezeket is igen különböző alakban használták és használják ma is. A cél, amelynek az ily szigetelő alátámasztásnak meg kell felelni, az, hogy a vezető drótból az áram ezen alátámasztáson át a földbe, vagy pedig az ugyanazon támasztószerkezeten lévő másik drótba ne juthasson. Ezen rendeltetésnek még a többharangu porcellán-szigetelők látszanak leginkább megfelelni.
[ÁBRA] 2. ábra. 1. ábra.
Egy ily kettősharangu porcellán-szigetelőt mutat az 1. ábránk, mig a felvételére és a faoszlopba való becsavarására szolgáló vastartóval együtt 2. ábránk mutatja azt, a 3. ábránk pedig fokozatosan ábrázolja, miképen van a vezető drót vékonyabb ugyanazon anyagu dróttal a szigetelőhöz kötve.
[ÁBRA] 3. ábra.
A távvezetésnek egészen más alakját teszik a kábelek, amelyeknél a vezető drót egész hosszában szigetelő anyaggal van körülvéve és amelynek szüksége legelőbb akkor merül fel, midőn a tengeren át létesítettek táviró-összeköttetést.
[ÁBRA] 4. 5. 6. ábra.
Egy ilyen tengeri kábelt 4. ábránk vázol, ahol a hét telegrafálásra szolgáló ér mindegyike külön ki van fejtve, mig az 5. ábra e kábelt metszetben mutatja. Mindegyik vezető ér, hogy hajlékonyságát megtartsa, voltaképen hét vékony rézszálból áll. Ezen egyesített L1-L2 rézerek, amelyek mindegyike egy vezetéket képez, két réteg jól szigetelő guttaperkával vannak körülpréselve; az ekképen elkészített G1-G7 guttaperkával szigetelt borított rézerek azután hét jutafonállal kerek testté vannak összecsavarva és tetejükön ismét egy védő J jutafonatréteg jön, amely jól szigetelő és vizáthatlan folyadékokban van ismételten itatva. Az igy elkészült kábelt azután, hogy a reáható húzóerőknek, p. ha a tenger fenekén két hegycsúcs között lóg, avagy ha a fektetésnél mélyen lelóg, ellen tudjon állani, még S vas- avagy acéldrótokból álló fegyverzettel csavarják körül, mint azt 6. ábránk mutatja, és végül azután az egész kábelt, hogy a viz közvetetlenül ne érje és lehetőleg kiméltessék, az A aszfaltréteggel veszik körül. Az ily kábeleknek azonban nagy a kapacitásuk, vagyis sokvillamos áramot kötnek le magukban, mielőtt megtelve azt szabadon hagynák tova terjedni, azért esik azután meg, hogy az angol parton adott jel az amerikai parton csak hét másodperc mulva jelentkezik. Telefonozásra az ily kábel nem használható, pedig a telefonhuzalok is egyes városokban már ugy felhalmozódnak, hogy azokat is a föld alá kell helyezni, ugy szépészeti, mind biztossági okokból, ez pedig földalatti kábelekkel történik. A nagy kapacitás ugyanis nemcsak hogy nem hagyja az áramot szabadon terjedni, de az egyes különböző hangmagasságoknak megfelelő különböző áramlökéseket is különbözőképen torzítja, minek eredménye azután, hogy a beszéd érthetetlenül ér ki, ha egyáltalában még áthatolhat a kábelen.
[ÁBRA] 7. ábra.
E bajon segítendő, többféle szerkezetet találtak fel, amelyek között még leginkább a papiros-lég-szigetelésü kábelek válnak be. Ilyen mutat 7. ábránk, ahol az egy telefonáramkörhöz tartozó két rézér párosan S-alakuan van szigetelő folyadékkal itatott papirossal körülvéve, a közben maradó hézagok pedig száraz levegővel vannak kitöltve, miáltal lehetőleg kis kapacitást lehet elérni. A két rézérnek S-alakban való borítását akképen érik el, hogy egy széles papiros-szalag egyik oldalára teszik végig annak közepén a rézdrótot, mig a másik oldalán az elsővel szemközt a másik drótot, és azután a papiros-szalagot a drótok körül mint tengely körül csavarják. A viz behatolása ellen e kábelt ólomköpenyeggel préselik körül; ábránkban két ily köpenyeg is látható, ezenkivül ha húzásnak is van a kábel kitéve, vasfegyverzettel látják el; ily lapos vasból készült fegyverzetet ábránk is mutat.
[ÁBRA] 8. ábra.
A világító és munkaátviteli berendezéseknél főképen nagy rézkeresztmetszetre van szükség, hogy a sok áram kis veszteséggel legyen elvezethető; ily kábelek azután, mint 8. ábránk jelzi, több egymás köré csavart rézdrótból állanak, amely réztömeg azután a szükséges szigetelő és védő burkolatokkal van körülvéve. Ily tömegáramot vezető kábeleknél, ha azok váltó áramot vezetnek, azoknak oly szerkezetet kell adni, hogy a mágneses veszteségek lehetőleg kicsinyek legyenek; azt az u. n. koncentrikus kábelekkel érik el, mint aminőt a 9. ábránk mutat.
[ÁBRA] 9. ábra.
A belső vezető rézereket erős réteg szigetelő anyag közbeiktatása után vele egyenlő nagyságu második rézérgyűrü veszi körül, amely az áramkör második vezetőjét képezi. Ugy a belső, mint a külső vezetőben egy vékonyabb szigetelt rézeret is látunk, ez az u. n. mérő ér, amely arra szolgál, hogy a központban a kábelnek bizonyos külső helyen - ahol ezen szigetelt ér a kábel fő eréhez van kötve - az állapotát megmérhessük. Ezen érrel tehát megmérhetjük, hogy azon a külső ponton milyen a kábel üzemfeszültsége, avagy mennyire van az szigetelve.
(gör., magyarul távirat, sürgöny), általán elfogott elnevezés a villamos táviró útján továbbítandó v. továbbított irott v. nyomtatott üzenetek számára. Három fő csoportra oszlanak: állami, szolgálati és magán T.-okra. Az államiak közé tartoznak az udvari T.-ok is. (l. Állami távirat); a szolgálatiak közé pedig a közérdekü ügyekben váltott T.-ok (meteorologia, vizjelzés, tőzsdeárfolyam, közveszély stb.). Megkülönböztetik még a következő táviratnemeket: a) Sürgős T.-ok (D, elsőbbség a továbbításnál). Díja az egyszerünek háromszorosa. b) Fizetett válaszu T.-ok 10 szóért (RP), sürgős válasz 10 szóért (RPD). Legfeljebb 30 szóért fizethető meg; ha nem 10 szóért fizettetik a válasz, ezt jelezni kell (RP5), (RPD30). c) T.-ok vétejelentéssel (a kézbesítés idejének közlése céljából). Kérhető postai vételjelentés (PCR), díja 25 kr., vagy távirati (PCT), díja: 10 szóból álló távirat ugyanazon útért. d) Utánküldendő T.-ok (FS). A feladó előre is megjelölheti az újabb címeket. Az utánküldésért járó díjakat a címzett fizeti. A címzett is kérheti táviratainak utánküldését. e) Többszörös T.-ok (TM). Ugyanazon rendeltetési hellyel a távirat szólhat több címzettnek, v. egy címzettnek különböző lakásra. A másolatokért 100 szavanként 25 kr. fizetendő. f) Összeolvasandó T.-ok (PC). Fontosabb táviratoknál kötik ki a csonkítások és ferdítések kikerülése céljából; ezért rendes díjon felül még annak 1/4 része fizetendő. g) Küldönccel vagy postával tovább szállítandó T.-ok. A monárkiabeli forgalomban a küldöncdíj 40 krban egységesen van megállapítva; a feladó fizeti (XP). A külföldi forgalomban is a feladó fizeti a küldöncdíjat, ha az meg van állapítva (XP), ez esetben a feladó megfizeti a postai (XPP = 25 kr.) v. távirdai (XPT = 5 szó díja) vételjelentést és biztosítékot tesz le. h) Szemafór-T.-ok, melyek a tengeren levő hajókra szólnak vagy onnan indulnak ki, utóbbi esetben a címzett fizeti a díjakat. i) Nyitva kézbesítendő (RO) és k) saját kézhez kézbesítendő (MP) T.-ok. Megemlítendők még a kedvezményes díju hirlap-T.-ok (a belföldön szavanként 1 kr.); ezeknek feladása feltételekhez van kötve (400, illetve 600 frt évi jövedék biztosítása; meghatározott időben való feladás: délelőtt 8-9., délután 2-3. legfeljebb 150 szóig és délután 5-11.). A T.-ok szerkeszthetők közértelmü vagy titkos (összebeszélt, szám- vagy betüjegyes) nyelven. Összebeszélt nyelv az, melyben az egyes szavak külön-külön értelemmel birnak, de összefüggő mondatokat nem alkotnak; mindenik szónak más értelme van, mindenik egy-egy gondolatot fejez ki. Az összebeszélt nyelvhez külön szótárak, kódexek, használtatnak, melyeknek felmutatását a távirdahivatalok követelhetik. Kereskedők használják főként a drága kábel-T.-ok szerkesztésére. a betü- v. számjegyes táviratok betü-, illetve számjegycsoportokból vagy sorozatokból állanak; jegykulcs segélyével szerkesztetnek és fejtetnek meg. Betüjegyekkel csak az állami T.-ok szerkeszthetők. Titkos értelmü T.-okat minden államba nem lehet intézni (Bosznia-Hercegovina, Oroszország, Szerbia, Bulgária, Montenegro stb. nem fogadják el).
A T. címét ugy kell szerkeszteni, hogy annak nyomán minden további kérdezősködés nélkül fel lehessen találni a címzettet. A T.-nemeket kifejező jelzéseket (RC, PC, TC stb.), valamint a kézbesítésre vonatkozó kivánságokat a cím elébe kell irni. Célszerü az elfogadott rövidített jelzéseket használni. A rendeltetési hely nevét (utolsó távirda) a címben mindig a legutolsó helyen kell irni; ha több hasonló nevü hely van, az ország vagy területi alfelosztás nevét is fel kell venni a címbe. A cím rövidített (összebeszélt) alakban is kifejezhető; a rövidített cím használatáért a címzett évi 20 frt díjat fizet. A T. szöveg és aláirás nélkül is feladható. A feladó érdeke, hogy T.-ját tisztán és olvashatóan irja, a netaláni törléseket igazolnia kell. Célszerü a forgalomban levő T.-lapok (ára darabonkint 1 kr.) használata; más a papirosra irt T.-okat is T.-lapokra ragasztják, melynek árát a feladónak kell megfizetni. A feladó a T.-lapra jegyezze fel teljes címét, mert T.-ja sorsáról, ha az nem kézbesíthető, csak ezen esetben nyerhet értesítést. Az eredeti T.-lapokat a nemzetközi távirdaegyesület értelmében az európai forgalomban 3 hónapig, az Európán kivüli forgalomban 6 hónapig őrzik meg. Ennélfogva netáni reklamációk is csak ezen határidőn belül intézhetők el eredményesen. L. még Aláirás.
1. Alsó-T., kisközség Hunyad vármegye hunyadi j.-ban, (1891) 607 oláh lakossal. A brassói bánya- és kohórészvénytársaságnak itt nagy vasércbányája és vasgyára van, melyekben összesen 700 munkás dolgozik. - 2. O-T., kisközség Torontál vármegye párdányi j.-ban, (1891) 1576 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
általában bizonyos, akár beépítésre (ház-T.), akár gazdálkodásra alkalmas terület, melynek nyilvántartására s tulajdonjogi állapotának feltüntetésére a T.-könyv szolgál. A T. a földbirtoknak legfontosabb alkatrésze, mert elpusztíthatatlan és kimeríthetetlen jövedelmi forrás; jövedelme vagy hozadéka T.-járadék, mely szerint a T. értéke megállapíttatik. Ez az érték neveztetik T.-tőkének. A T.-kel kapcsolatok telkesítések, épületek és jogosítványok együtt alkotják a földbirtokot. Fekvése szerint belső s külső telket különböztetnek meg; a belső T.-hez a major, a kertek, szóval a bekerített v. beépített telkek tartoznak, a külső T.-hez pedig a szántóföld, rétek, erdők, míveletlenek. A magyar jogban T. alatt úrbéri birtokot (sessio) is értenek, p. jobbágy-T., zsellér-T., paraszt-T. Az ilyen T. kiterjedése vármegyék szerint volt megállapítva és 22-60 hold között váltakozott (l. Egésztelek). T. végül helységek, puszták, majorok elnevezésére is szolgál, p. Aggtelek, Erdőtelek stb. s ebben az értelemben a teleppel egyértelmü. L. még Bányatelek.