l. Telekkönyv.
az a birtok, mely a telekkönyvileg bekebelezett felet illeti; telekkönyvi birtokosa valamely jognak tehát az, akinek nevére a jog telekkönyvileg be van keblezve. Ebből következik, hogy a telekkönyvi és a tényleges birtok nem azonos fogalmak, s a kettőnek nem kell szükségszerüen egy személyben egyesülnie. A telekkönyvi birtokos lehet egyúttal tényleges birtokos is, ha t. i. tényleges birtokban is van, de a dolog ugy is állhat, hogy más a telekkönyvi s ismét más a tényleges birtokos, ha t. i. nem a telekkönyvileg bekebelezett fél van tényleges birtokban. A T. fogalmát az osztrák polgári törvénykönyv állította fel, s nagy jelentősége van különösen a telekkönyvi elbirtoklásnál (l. o.), amelyhez csak T. s nem a tényleges birtok is szükséges.
Az osztrák polgári törvénykönyv nálunk is érvényes 1467. §-a szerint ingatlanokra nézve az, akinek nevére az ingatlanok a telekkönyvbe be vannak keblezve: a minden ellenmondás elleni tulajdonjogot három év alatt birtokolja el. Ez a szabály azonban csak a telekkönyvi rendszabály II. részének szabályai szerint bekebelezett jogokra alkalmazandó, tehát a telekkönyvi helyszinelés alkalmával bejegyzett birtokos a három évi elbirtoklás jogkedvezményében nem részesül. Ennek indoka az, hogy a helyszinelés alkalmával a tényleges birtok volt irányadó, vagyis tulajdonosnak a tényleges birtokost vették fel, a helyszinelési felvétel tehát a tulajdonjognak bekeblezésével azonosnak és egyenértékünek el nem fogadható. Ezt a három évi elbirtoklást azonban nem a közvetlen jogszerző, hanem csak a harmadik személy érvényesítheti, s ez is csak jóhiszemüségének feltétele alatt. A nem jóhiszemü birtokos a kedvezményben nem részesül. Az előadottakból következik, hogy a T.-hoz a tulajdonjognak bekeblezése szükséges; az előjegyzés nem elegendő. De másrészről az elbirtokláshoz nem tényleges birtok, hanem csak az u. n. telekkönyvi birtok (l. o.) szükséges. Az elbirtoklás határai a beiktatott birtok mértéke szerint itéltetnek meg, vagyis a telekkönyvi birtokos annyit birtokolhat el csak, amennyi nevére tulajdonjogilag bekebelezve van.
a telekkönyvi ügyekben eljáró hatóság. Hazánkban eredetileg T.-gal a törvényszékek, illetőleg királyi törvényszékek birtak. A könnyebb hozzáférhetőség érdeke azonban a telekkönyvek decentralizációját követelte, minek törvényhozásunk az által tett eleget, hogy egyes királyi járásbiróságokat T.-gal felruház. Az 1887. XXIX. t.-c. továbbá azt a célszerü újítást hozta be, hogy a telekkönyvi ügyeket a törvényszékek is nem mint társas biróság (hármas tanácsban), hanem kirendelt törvényszéki birák mint egyes birák által intézik el.
l. Telekkönyv szerkesztése.
l. Illeték.
l. Iroda.
telekkönyvileg felvett oly fekvőség, mely jogi tekintetben egy egésznek tekintendő. A T. ehhez képest nemcsak egy, hanem több birtokrészletből állhat.
telekkönyvi ügyekben a telekkönyvi hatósághoz beadott kérvények, p. tulajdonjog, zálogjog bekebelezése iránt stb. T.-et rendszerint csak azok nyujthatnak be, kik a vonatkozó nyilvánkönyvi bejegyzés által mint jogosítottak, vagy azoknak jogutódai, vagy pedig mint kötelezettek érdekelvék. A telekkönyvi rendelet részletesen meghatározza azokat az eseteket, melyekben más nevében felhatalmazás nélkül lehet T.-et benyujtani. Ilyen esetek különösen: ha valamely nyilvánkönyvi jog több személyre nyilvánkönyvön kivül átruháztatott. Magától értetik, hogy a nyilvánkönyvön kivül történt átruházásokat szakadatlan sorrendben tanusító okiratokat előmutatni szükséges. Ilyen gyakori eset az, mely szerint ha valamely jelzálogi követelés annak, akire az nyilvánkönyvön kivül szállott, kifizettetett, az adós annak törlését kivánhatja. Oszthatatlan jogok bejegyzésénél mindenik részes a maga s más részesek nevében is felléphet.
A T. alakját, tartalmát, felszerelését a telekkönyvi rendelet részletesen szabályozza. Különösen fontos az, hogy miután bejegyzésnek rendszerint csak eredeti okiratok alapján lehet helye, a törvényben meghatározott eseteken kivül a kérelem alapját tevő okiratot eredetiben kell bemutatni s a kérvényhez mellékelni; továbbá az, hogy a biró a kérelemhez annyiban van kötve, hogy a kérelmező javára többet, mint amennyit az kért, még akkor sem engedhet, ha a felmutatott okiratok szerint a kérelmező többet (p. előjegyzés helyett bekebelezést) kérhetett volna. A T. elintézésnél egyik fő szabály az, hogy azok mindig világosan vagy megengedendők, vagy elutasítandók. A kérelemnek helyt adó végzést ugy kell szerkeszteni, amint azt a telekkönyvbe szóról szóra beirni kell. A megtagadó végzésben pedig az elutasításnak minden okait elő kell sorolni, akkor is, ha azok között egy is elegendő volna az elutasítás igazolására. Az elutasító végzéseket a telekkönyvben fel kell jegyezni, ennek célja a rangsornak biztosítása arra az esetre, ha a felsőbb biró az elutasító végzés megváltoztatásával a kérelmet megengedné. Az eredeti okiratra, amelynek alapján a bejegyzés történt, a bejegyzésnek megtörténtét igazoló bizonyítványt rá kell vezetni, és pedig ha a fél valamely okiratból több eredeti példányt mutatott fel, a bizonyítvánnyal valamennyi felmutatott példányt kell ellátni.
az első felvétel (helyszinelés) alkalmával becsúszott hibák kijavítását célzó eljárás. A telekkönyvi rendelet az ily igények bejelentésére záros határidőt tűzött ki, melynek elmultával az igények harmadik személyek ellen többé nem érvényesíthetők; ellenben azok ellen, akiknek nevére a birtok helyszinelés útján felvétetett, ha az még az ő nevükön áll, az igények mindaddig érvényesíthetők, mig a polgári törvény szerint el nem évülnek.