az a személy, akit telepített váltónál (l. o.) jelöltek ki olyannak, aki a fizetés helyén a fizetést teljesíteni fogja. A T. kijelölését a váltó telepítésének nevezik s ily szavakkal történik: telepített X. urnál (domicilirt bei Herrn X.). Váltótörvényünk szerint ha telepített váltónál T. kitüntetve nincs, az intézvényezett az elfogadás alkalmával T.-t kijelölni jogosítva van. Ha ez meg nem történt, az tételeztetik fel, hogy az intézvényezett maga kivánja a telep helyén a fizetést teljesíteni. T. kijelölésének az a fontos jogi következménye van, hogy a váltót a T.-nél kell a telep helyén fizetés végett bemutatni s fizetés hiányában ugyanott kell az óvást is felvinni; ellenkező esetben a váltóbirtokos nemcsak a kibocsátó és a forgatók elleni visszkeresetét, hanem az elfogadó elleni váltókeresetét is elveszti.
(thallophyton), l. Kriptogamák, Moszatok és Száras növény.
Schaeff. (állat), a lágybőrü bogarak családjának egyik neme, hosszu, fonálforma, 11 ízü csáppal, ívesen görbült csúcsa egyszerü felső állkapoccsal; hosszánál szélesebb nyakpaizzsal; tompított csúcsu kis paizsocskával; megnyult lábakkal. Fajai virágokon élnek és más rovarok pusztításával hasznot hajtanak. A lárvák megnyultak, laposak, hátuk és oldalaik feketésbarna szőrökkel födöttek; kövek és fagyökerek alatt elrejtőzködve élnek; enyhe időjáráskor néha télen nagyobb tömegekben a havon is megjelennek. Közönségesebb fajai a T. violaceus Payk., T. obscurus L., T. fuscus L. (l. Hóféreg), T. bicolor Fabr. stb., melyek hazánkban is tenyésznek.
A telepítvényektől (l. o.), amelyeket az 1873. XXII. t.-c szabályozott, szorosan megkülönböztetendők azok a telepítvények vagy telepek, amelyek a T.-ről szóló 1894. V. t.-c. alapján keletkeznek. A T. kérdésének törvényhozási rendezése a T. agrárpolitikai és állampolitikai fontosságának kellő felismerése tette szükségessé. Agrárpolitikai szempontból ugyanis a T. az az eszköz, amellyel lehetőnek vélik az ország egyes vidékein a mívelhető talaj kiterjedése és a mezei munkások száma közt tényleg meglevő aránytalanságot kiegyenlíteni, nagyobb területeket belterjesebb mívelés alá vétetni, a mezőgazdasági termelést fokozni s ez által egész vidékek jólétét s közművelődési szinvonalát emelni, egyes vidékeknek kivándorlásban vagy keresetképtelenségben nyilvánuló helyi bajait hatályosan orvosolni, s a munkásosztálynak földbirtok szerzését lehetségessé tenni, ami a magyar mezőgazdasági munkásosztálynál a benne fajjellegénél fogva fokozottabb mérvben meglevő birtokszerzési hajlamra való tekintettel különös fontossággal és jelentőséggel bir. Állampolitikai szempontból a T. a magyar nemzetiségi érdekek fejlesztése s kielégítésének, a magyar népelem kiterjesztése és megerősítésének, más szóval a józan, becsületes magyarosításnak egyik kiváló tényezője és eszköze. Az 1894. V. t.-c. szerint telepeket alapíthatnak az állam, a magánbirtokosok és földbirtokot tulajdonjoggal biró községek és pedig akár új községek alakítása, akár már létező községeknek hozzátelepítés által leendő megnagyobbítása céljából. A T. rendszerét s eljárási módját a törvény részletesen szabályozza. L. még Szabad költözési jog. - T. erdészeti szempontból, l. Erdőfelújítás és Erdőtelepítés.
oly váltó, amelyen a fizetési hely az intézvényezettnek lakhelyétől különböző. L. még Telepes.
a magyar magánjogban azok a majorsági - tisztán nemesi - birtokterületek, melyeket a földnek tulajdonosa egyeseknek vagy többeknek évi szolgálmányok fejében szerződés mellett haszonvételre engedett át, ha ennek folytán az átengedett területeken községek keletkeztek. A földtulajdonosokat telepítőknek, azokat, akiknek a haszonvétel átengedtetett, telepívényeseknek nevezzük. A telkeknek nem úrbéri természete folytán a telepítők és a telepítvényesek közti viszony nem úrbéri természetü, hanem tisztán magánjogi viszony, melynek sajátszerü természete azonban törvényhozási szabályozást tett szükségessé. Ezt az 1873. XXII. t.-c. eszközölte. A T.-nek egy másik neméről l. Telepítés.
l. Telep.
(ásv.), l. Réteg.
(növ.), l. Thalamiflorae.
1. Károly, tájfestő, szül. Debrecenben 1828. Atyja T. György, a nemzeti szinház tagja volt. Iskoláit Pesten végezte a kegyesrendieknél, egy egyetem helyett azonban a festészeti pályát választotta s 1845. Barabásnál kezdte meg a rajzolás tanulását. A szabadságharc őt is elvonta tanulmányaitól, de azért már 1849. sikerült Münchenbe kijutnia, ahol szorgalmasan tanult 1851-ig, amikor is a katonasorozás miatt vissza kellett térnie hazájába. Néhány hónapot Pesten töltvén, Velencébe utazott s ott Liparini vezetése mellett végezte be tanulmányait. A lagunák városában öt esztendeig tartózkodott, majd meglátogatta Drezdát, Berlint, Münchent s másfél évet töltvén Rómában, 1860. visszatért Pestre. Ekkor már a magyar fővárosban is égető szükségnek tekintették a művészi egyesület megalakítását és T. tevékeny részt vett a mozgalmakban, majd buzgó titkára is lett az egyesületnek. Azóta nincs olyan képzőművészeti mozgalom, melynek élén T.-t ott ne találnók s mint a képzőművészeti társulat műtárnoka, ma is nagy tevékenységet fejt ki a kiállítások sikerének emelésében. Festett arcképeket, oltárképeket, igazi tere azonban a tájképfestészet. Hangulatos festményei országszerte nagy elismerésben részesülnek.
2.T. György, szinész, szül. Kis-Létán 1797., megh. 1885 aug. 10. Szinpadra 1821. Székesfehérváron lépett. Innen a budai szinházhoz szerződtették, hol mint burleszk komikus, rendező, festő és díszítő egyaránt jeleskedett. 1837. a nemzeti szinházhoz szerződött és mint annak nyugdíjazott tagja halt meg.