a festészetben az a kép, amelynek szinezésén a világosság és teljesség egyenlő eloszlása, vagy még inkább az utóbbinak a túlsúlya mellett a spektrum legnagyobb érzéki benyomást gyakorló szinei dominálnak. E szineket: a vörös, narancs, sárga s a vörösbe játszó ibolyaszint meleg szineknek is nevezik s legintenzivebben a velencei festők művein érvényesülnek, akik a testnek is a gránátvörössel adták meg a szinét; az inkarnáttal, melyet sokan azért hibásan testszinnek is neveznek. A renaissance festészet érzéki jellemének a megadásában nagy szerepet játszik a teltszinüség. Carlo Dolce, Sassoferato stb. mesterek műveiben ez érzékiség csökken s a meleg szinek helyett is mindinkább előtérbe lépnek a kékes, zöldes árnyalatok s az u. n. hideg szinek.
a keletindiai dravida nyelvek egyike (l. o.). V. ö. Brown Ch. Ph., a Grammar of the Telugu language (2. kiad. Madrasz 1857).
(gör.) a. m. tétel, alapgondolat, tárgya, mely a szónoklatban a stiláris előadás alapját teszi. Hasonlóképen a zenében egy v. több zenészeti motivumból kifejlesztett gondolat, amely tetszés szerint meghatározott taktus-számot foglalhat magában, mely azonban ritkán haladja túl a nyolc (mint első) s a másik nyolc (mint második rész) ütemet.
(szuaheli nyelven) a. m. elefánt; de jelenti a pálmabort is.
a Fokgyarmat egyik kerülete a Keleti-tartományban, a Pondoföld, K-i Griqua-föld, Barkly, Wodehouse, Queenstown, a transzkeii kerületek és az Indiai-oceán közt, 10,676 km2 ter., (1891) 180,431 lak., akik közt 5177 fehér bőrü. A jó részt hegyes, de jól öntözött (Basi, Como, Umtata, Indve és mellékvizeik) vidék a földmívelésre és állattenyésztésre igen alkalmas. Az őslakók, a tembuk v. aba-tembuk, mintegy 100,000-en a kaffer törzshöz tartoznak.
a mitikus görög államalkotók egyike, Aristomachos fia; Keisos, Phalkes, Agraios és Hyrnetho atyja. A heraklidák (l. o.) nemzetségéhez tartozván, a dórok honfoglaláskor Argoszt kapta osztályrészül, ahol utódai dinasztiát alapítottak, sők ennek mását állítólag Makedoniába is eljuttatták. Magának T.-nak sírját az utókor Lerna közelében mutogatta.
(gör.), szentelt berek valamely templom körül.
l. Jeszenszky.
nagyközség Bács-Bodrog vármegye újvidéki j.-ban (1891) 1304 házzal és 8543 lak. (közte 7386 magyar és 1134 német, kevés kivétellel mind r. kat.), posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Lakói szorgalmas földmívelők. T. a mult század végén kincstári község volt és felerészben szerbek lakták; de mikor a Széchen-család kapta meg az uradalmat, a szerbek a gyurgyevói pusztára költöztek s ott új községet alapítottak. 1848 aug. 29. Sztratimirovics foglalta el a megszállva tartott magyar hadaktól s az őrizettel megbizott Máté huszárezredestől.
1. vármegye (l. a mellékelt térképet) hazánk Tisza-Maros-közében; határai: É-on Arad vármegye, melytől a Maros folyó választja el; K-en Krassó-Szörény vármegye, Ny-on Torontál vármegye, D-en Szerbia, melytől a Duna választja el. Az É-ról D. felé hosszura nyuló, de igen keskeny vármegye területe 7110,56 km2.
[ÁBRA] Temes vármegye címere.
Földje Ny-i részében termékeny síkság, melynek tenger feletti magassága a Moravica-csatorna körül csak 76 m., de a Béga és Karas közti térség nagy részében is 100 méteren alul marad. K. felé lassan emelkedik s ugy É. felé, mint a vármegye K-i határszéle felé hullámos síkságba, részben alacsony dombvidékbe megy át. A síkság a Béga folyó mentén nyomul legmesszebbre K. felé. E síkságot számtalan kisebb-nagyobb folyóviz öntözi és nem egy helyen mocsarak szegélyezik e folyóvizeket; ilyen a szomszéd Torontál vármegyéből áthúzódó Alibunári mocsár (l. o.), melyet a Moravica csatornái részben lecsapoltak. Ettől D-re a hires Delibláti homokpuszta (l. o.) vagy délmagyarországi homoksivatag (Bielo brdo) terül el, 198 m.-ig emelkedő, hegyeknek is beillő hullámos dombjaival é DK-ÉNy-i irányu homokbuckáival, melyek a szintén alacsony fekvésü Karas és Duna (71-72 m.) medréig nyomulnak előre. Temesvártól É-ra és ÉK-re a Pojána-Ruszka hegység kiágazásai gyanánt tekinthető dombvidék (250-350 m.) terül el; a Béga völgyébtől D-re a Bogsáni hegycsoport végső ágai (Dimpu Szkamuje, 355 m.) nyulnak a vármegyébe. Jelentékenyebb a T.-Kutas felett emelkedő Kudrici tető (641 m.), mely a vármegye legmagasabb emelkedése és a hozzá csatlakozó verseci Várhely (497 m.); végül a Néra völgyéből a Lisza poljána (549 m.), mint a Lokva-hegység (l. o.) kiágazása emelkedik. A vármegye konfigurációjából kifolyólag a folyóvizek mind K-ről Ny., illetve DNy. felé szelik T. vármegye földjét; két fő folyója, a Duna és a Maros D., illetve É. felé határát jelölik; amaz a hosszu, de keskeny és alacsony Temes-Szigetet (Osztrova) alkotja, utóbbi gyakran változó medrével s holtágaival is több szigetet alkot. Ezeken kivül legjelentékenyebb vize a Béga, melyből Temesvárnál hajózócsatorna indul ki; a Béga mellékvizei közül a Kizdia a legjelentékenyebb. A Bégával vizrajzilag összefügg a T., a Temesina, Poganis s Jaruga nevü mellékvizekkel. Ezt a Berzava, majd a Moravica vize követi, mindkettő alsó folyásában szabályozva és csatornázva. A Kudrici tetőn túl a közvetlenül a Dunába szakadó Karas és Néra következnek. Ásványvizei közül a buziási vasas savanyuvizforrás a legismertebb; kevésbbé jelentékeny a lippai és a bogda-rigósi savanyuviz. Éghajlata túlnyomólag alföldi; az évi közepes hőmérséklet Temesvárt 11,2, Buziáson 10,9, Versecen 11,3° C., a hőmérséklet szélsőségei Temesvárt 38,6 és -21,2°, ingadozása tehát 59,8° C. A csapadék évi mennyisége Csákováron és Dettán csak 570-580 mm., Delibláton 691, Versecen 696, Temesvárt 636, Buziáson 709 és Lippán 901 mm.
[ÁBRA] TEMES VÁRMEGYE TÉRKÉPE.
Terményei. T. vármegye termő területe 693,584 ha., miből szántóföld 405,400, kert 16,780, rét 64,391, legelő 93,157, nádas 1285, szőllő 26,506 és erdő 86,065 ha.; a földadó alá nem eső nem-termő terület 45,907 ha. Talaja É-i részében lösz, a hegyes vidéken inkább agyagos; D. felé Versec tájékáig alluviális völgytalaj váltakozik a lösszel, azontúl a Delibláti homokpuszta terül el. Utóbbitól eltekintve, T. vármegye földje igen termékeny és kivált a síkon egyértékü a torontálival, de mégis legkövérebb a T. folyó mentén; a hegyes részek már alapos megmunkálást kivánnak, de elég termékenyek. Terményei közül legfontosabb és legjobb a hires búzája, mely 1894-ben 199,535 ha. területen termett, 3 millió hl. mennyiségben; rozs (10,055 ha.) és árpa (10,309 ha.) kevés terem, valamivel több a zab (23,912 ha.), de nagyon gyakori a tengeri (117,767 ha. területen 11/2 millió hl. terem); terem még repce, kétszeres, tönköly, kender, kevés cukorrépa és dohány (447 ha. területen), burgonya stb., mind igen jó minőségben. Gyümölcs és bor Versec és Fehértemplom vidékén terem legjobb és legtöbb; a szőllők területe azonban a filloxera pusztításai folytán 1882-94-ig 25,487 ha.-ról 4000 ha.-ra szállt alá s a bortermelés az utóbbi évben csak 19,321 hl. volt; a 149 bortermő község közül 118-at lepett el a filloxera. A Berzava mellékén a tapolyai pusztán rizst is termelnek. A mezőgazdaság emelésére szolgál a csakovai állami földmívesiskola, 5 gazdasági egyesület (Temesvár 2, Kubin, Károlyfalva, Versec) és a fehértemplomi borászati társulat; van még 21 közcélu szőllőtelep. Az ásványország itt leginkább csak meszet és épületkövet szolgáltat. Az állattenyésztés fejlett; a házi állatok száma: 103,328 magyar és 23,087 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 9 bivaly, 88,707 ló, 645 szamár és öszvér, 141,002 sertés, 210,398 juh és birka és 1688 kecske. A szarvasmarhatenyésztés az óbádi állami bikanevelőtelep felállítása óta erősen fellendül; a tenyészirány a síkon a magyar faj; Csakován, Remetén és T.-Gyarmatán nagyobb tehenészetek vannak. A lótenyésztés emelésére 26 fedeztetési állomás áll fenn. Jelentékeny a selyemtenyésztés, melyet 181 községben 10,264 család űz, a termelt gubó mennyisége 1895-ben 169,098 kg.; Fehértemplomban selyemtenyésztési felügyelőség van. A méhészetet 205 községben űzik, a kasok száma 18,738, Buziáson méhészeti felügyelő székel. A vármegye folyói halban, erdőségei és mocsáros vidékei vadakban (őz, nyúl, farkas, császármadár, fogoly, vizi madarak stb.) gazdagok; gyakori itt a kolumbácsi légy, mely a marhatenyésztésben gyakran érzékeny károkat okoz.
Lakóinak száma (Temesvár és Versec városokkal együtt) 1870-ben 412,327 volt, jelenleg (1891) 437,039, mihez még 5551 katona járul; 1 km2-re (a városokat be nem számítva) 55 lélek esik. A lakosok közt van 37,976 magyar (8,3%), 160,456 német (36,9%), 2598 tót, 161,449 oláh (37,2%), 62,813 szerb (14,5%), 5104 bolgár, 2563 cigány és 3710 egyéb. A magyarság 10 évi szaporulata 9178 lélek (34,1%). Hitfelekezet szerint van 186,011 r. kat. (42,2%), 12,339 gör. kat., 213,531 gör. kel. (49,1%), 9888 ág. evang., 6269 helv., 8649 zsidó és 352 egyéb. Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiség 3260, őstermelés 103,920, bányászat 22, ipar 24,419, kereskedelem 5137, hitel 180, közlekedés 1404, járadékból élők 4822, napszámosok 37,802, házi cselédek 8042, háztartásban 85,895, egyéb foglalkozásuak 1092, foglalkozásnélküliek 14 éven alul 144,768 és 14 éven felül 11,962. A lakosság fő foglalkozása a földmívelés és állattenyésztés; az ipar leginkább a városokra szorítkozik (l. Temesvár), a kereskedelem Temesvárt és Versecen összpontosul. A hiteligények kielégítésére 12 bank, 20 takarékpénztár és 32 szővetkezet áll fenn.
Közműveldés tekintetében még igen sok a teendő; a vármegyében (a két szabad királyi várost nem tekintve) a 6 éven felüli férfilakoságnak 44,8%-a, a női lakosságnak 61%-a sem irni, sem olvasni nem tud; Temesvárt ez arány 19,9 és 32,9-re, Versecen 27,6 és 40,3-ra száll alá. A tanköteles gyermekek közül a vármegyében 20%, Temesvárt és Versecen 10% nem jár iskolába. A vármegye területén összesen 387, Temesvárt 48 és Versecen 16 iskola van, és pedig van 1 hittani intézet (Temesvár), 3 gimnázium (Temesvár 2, Fehértemplom), 2 reáliskola (Temesvár, Versec), 1 földmívesiskola (Csakova), 18 ipari és kereskedelmi iskola, 1 hadapródiskola (Temesvár), 1 férfi- és 1 női tanítóképző (Temesvár), 9 polgári, 2 felsőbb leány- és 379 elemi iskola, továbbá 29 kisdedóvó, 2 árvaház és 1 siketnéma-intézet (mind Temesvárt) és 1 börtöniskola (u. o.). A népiskolákban 771 tanító működik, kik közül 38 nem okleveles és 141 nem képes a magyar nyelven való oktatásra. A szellemi élet központja Temesvár, Versec és Fehértemplom.
Közlekedésének fő erei (a Dunán és a csak tutajozásra alkalmas Maroson és Bégán kivül) a vasutak, melyek a vármegyét 372 km. hosszuságban szelik (48 állomással); a fővonal a magyar királyi államvasutak temesvár-báziási vonala, melyhez számos szárnyvonal csatlakozik minden irányban. Az állami utak hossza 251 km., a törvényhatósági utak hossza 747 km., miből 65 km. kiépítetlen. A községi utak hossza 917 km., ebből azonban 496 km. kiépítetlen. Közigazgatási telefon épülőben.
Közigazgatás. T. vármegye 11 szolgabirói járásra oszlik és van benne 1 szabad királyi, 1 törvényhatósági joggal felruházott és 2 rendezett tanácsu város, u. m.:
A vármegye területén a 4 városon kivül 85 nagy- és 135 kisközség van. A községek általában meglehetős nagyok; 2000-nél több lakosa 67 községnek van, legnépesebbek: Temesvár 39,884, Versec 21,859, Fehértemplom 9041, Lippa 7000, Bavaniste 5988, T.-Gyarmata 5607, Új-Arad 5555, T.-Kubin 5030 és Varjas 5003 lakossal. Székhelye Temesvár. Az országgyülésbe a vármegye 9, Temesvár 1 és Versec 1 képviselőt küld.
Története. T. vármegye területén az őskorban édesvizü tenger terült el, melynek partjait a mai krassószörényi hegyek akották. E tenger lefolyása után találkozunk itt is az őskori ember és ősállatok nyomaival. A csiszolatlan és csiszolt, majd a réz- és bronzleletek, valamint a földvárak nyomai itt gyakoriak. T. vármegye első lakói is az agatirszek (l. o.) lehettek. Ezek nyom nélkül tüntek el s T. vármegye majd a dák, majd Kr. u. a II. sz. elején a római birodalomnak lett Dacia Ripensis néven egyik tartománya. A rómaiak T. vármegye területén több gyarmatot és katonai utat építettek, egy ilyen gyarmat volt a mai Temesvár helyén is; ez volt a nyugatnak első állomása kelet felé. Erre felé vehette útját Priscus rhetor is, mikor követségben utazott Attila udvarába. A rómaiakat egymásután váltották fel az uralomban gótok, hunnok, gepidák, longobardok, avarok s végre a magyarok. A római műveltség a magyarok beköltözésekor már majd teljesen elenyészett s újabb kultura csak a magyarok bejövetelével kezd gyökeret verni.
A honfoglaláskor a Maros-Duna-Tisza szögét a Névtelen Jegyző szerint Glád fejedelem birta volna, kit Árpád vezérei: Szoárd, Kadocsa és Boyta a T. vizénél győztek le s Glád emberei «dőlnek vala előttök mint a kéve az aratók előtt». A vidék ekkor egész le a Dunáig a magyarok birtokába jutott s Árpád ekkor a hét vezér egyikét, Kundot telepíté ide törzsével együtt. A X. sz.-ban e vidék mg nem volt elég erős kötelékekkel a nemzet testéhez fűzve, bizonyítja ezt Ochtum esete (l. Ajtony). Hogy az országrészt jobban Magyarországhoz kapcsolja s egyúttal az itt lakó görög keleti vallásu népek között a katolikus hitet is erősítse, alapítá István király a csanádi püspökséget (l. o.). Kezdetben az egész terület, mely a csanádi egyházmegyét alkotta, egyetlen vármegye volt, a csanádi. Jó hosszu időbe került, mig az ősi Csanád vármegye több kisebb-nagyobb vármegyére oszlott fel. E vármegyei megalakulás tényleg a XII. sz.-ban, de talán a XI. sz.-ban is történhetett. A T.-i várispánságnak első okleveles nyoma csak 1212-ből maradt fenn. T. vármegye határait és kiterjedését sokszor változtatta. Területe legállandóbb korában, a XIV-XV. sz.-ban, a Marostól délre a Karasig, Zsombolyától Lippáig nyult el. Dél felé a vármegye nem terjedett a Dunáig, mert Versecnél mintegy csúcsot alkotott s a Berzava és T. összefolyásától délre akkoron Keve vármegye terült el, mely egész a török foglalásig fenn is állott, mig végre a török harcok alatt elpusztult és elnéptelenedett vidék Krassó és Horom vármegyével együtt 1519. Szörény vármegyébe kebeleztetett.
Ezer éves történetünk alatt T. vármegye területe sok harcnak volt a szinhelye. A Duna választván el hazánkat a bolgár, görög, szerb s később a török uralomtól, a honvédelemnek T. vármegye területe lett egyik legfontosabb helye. Szt. László e vidéken győzte le a pusztító kunokat a T. vizénél. A keresztes hadak is részben e vidéken vonultak át; 1241. Kádán tatár vezér özönlötte el hordáival. A XIV. sz. vége óta a török ellen folytatott védelemnek T. vármegye s annak székhelye Temesvár volt egyik központja. Zsigmond innen indult ki 1396. a nikápolyi harcba s röviddel utána már megkezdik a törökök becsapásaikat hazánkba. Már 1416. Péterfi Miklós T.-i ispán a vármegyei hadak élén küzd szerencsésen a vármegyébe tört Ikah boszniai bég ellen; 1420. megújult a törökök támadása, de Péterfi másodszor is diadalt aratott. Ali szendrői pasát is visszaverték a T.-iek 1463-ban. 1476. Ali és Iszkender pasák nagyobb sereggel egész Temesvárig jöttek, de Nagy Ambrus visszaűzte őket. 1490. ismét rabolta és fosztogatta a vármegyét egy nagyobb török had, sok ezer foglyot is ejtve. E támadást Kinizsi Pál T.-i gróf 1491. egy szerbiai betöréssel fizette vissza. A gyakori török betörés miatt az egykor virágzó T. vármegye már a XVI. sz elején pusztulóban volt. II. Lajos király azt irja 1524. római követének, hogy a Mátyás király idejében még épségben levő T. vármegye most már annyira elpusztult, hogy a még fennálló kevés várat sem birja védeni.
Tekintve ama fontos szerepet, mely országvédelmi szempontból a középkor folyamán a T.-i főispánságokra hárult, ezek több vármegye felett is gyakoroltak joghatóságot (l. Temesi gróf). A mohácsi vész után T. vármegye is Szapolyai országrészéhez tartozott, ennek halála után pedig az Izabella királynéval kötött egyezség szerint Ferdinánd birtokába került, de a török ezt nem engedte s azért 1552-ben Temesvárt ostrom alá vette. Az idegen őrség Losonczy Istvánt arra kényszeríté, hogy feladja a várat. Temesvárral együtt az egész vármegye török uralom alá jutott. Mig Temesvár a magyarországi négy török beglerbégség egyikének lett a székhelye, addig a vármegye területe három szandsákságra: a temesvári, a csákovári és a lippaira osztatott. T. vármegye azonban mint vármegyei intézmény még a török alatt is tengette egy ideig életét, mig az idők viszontagsága el nem nyomta végleg. A XVII. sz. legvégén hazánk legnagyobb része felszabadult ugyan a török uralom alól, de T. vármegye Temesvárral együtt még a karlovici béke után is a töröké maradt. 1716 okt. 13. Szavójai Jenő Temesvárról is kiűzvén a törököt, vele T. is visszafoglaltatott. A bécsi kormány azonban katonai hatalommal meghódított területnek tekintette s katonai uralom alá vetette. Az egész Maros-Tisza-Duna-szöget egy külön tartománnyá lett «T.-i bánság» név alatt, l. Bánság. Az új tartomány fővárosa Temesvár, első katonai kormányzója pedig a páratlan szervező, Mercy Claudius Florimund gróf tábornok lett. Mercy (l. o.) grófra nehéz feladat várt a tartomány újjá szervezésében, de ő feladatnak, az adott körülmények között, jól megfelelt.
A felszabadulás nagyon kevés lakosságot talált T. vármegye területén, kivált az egykori magyar lakosságnak nyoma is alig maradt. A kormány tehát, kitűzött elve szerint, gyarmatosításhoz fogott. Már 1717 óta számos rajban jönnek a bevándorlók Németország katolikus vidékeiről s a telepítés folyik az egész XVIII. sz.-on át. A németek mellett azonban telepítenek spanyolokat, franciákat, olaszokat, sőt a török elől menekülő szerbeket és oláhokat is szivesen látják. Magyar települő csak elvétve akadt itt-ott. A régi birtokos magyar családoknak, kik a török elől innen elmenekültek, a kormány oly nehéz feltételekhez köté birtokaik visszaadását, hogy azt alig kisérelhette meg valaki sikerrel. Az osztrák bürokrácia számos kisérletet tett a tartomány ugy gazdasági, mint földrajzi és politikai rendezése terén; de dacára az 1715. évi XCII. és az 1741. évi XVIII. t.-c.-nek, azt az anyaországhoz visszakapcsolni nem akarta. Végre Mária Terézia megemlékezve koronázási esküjéről, élte végén, 1778. a T.-i bánságot megszüntette s azt Magyarországhoz visszakapcsolta, 1779 ápr. 23-iki diplomájával pedig T. vármegyét is új életre keltette. Az új T. vármegye azonban délen nem terjedt a Dunáig mint most, mert az Al-Duna közvetlen vidéke ezentúl is határőrvidék maradt. Az új T. vármegye első főispánja a bekebelezési ügyek királyi biztosa, maga Niczky Kristóf gróf (l. o.) lett. A királynő reá ruházta egyúttal a T.-i gróf ősi méltóságát is, mely ismét feleleveníttetett. Niczkynek kiváló érdeme van abban, hogy T. vármegyében a magyar nemesi elem ismét meghonosodott.
A szabadságharc egyik legnagyobb és legvéresebb tusája 1849 aug. 9-én e vármegye területén folyt le. A temesvári csata következménye volt Kossuth és a kormány lemondása s pár nap mulva a világosi fegyverletétel. A szabadságharc leveretése után az ország egyéb részeivel együtt T. vármegyét is elszakították az anyaországtól s a szerb vajdaságnak és T.-i bánságnak lett kiegészítő része, melyben T. vármegye egy ideig (1853) megtartotta ugyan még határait, de 1853. a vojvodina öt császári királyi kerületre osztatván, a vármegyék megszüntek. Ez az állapot tartott 1860-ig, mikor azt a király az okt. 20-iki rendelettel megszüntette s az 1860 dec. 27-iki legfelsőbb kézirattal a többi részekkel egyetemben T. vármegye is visszacsatoltatott az anyaországhoz. A T. vármegyétől délre fekvő katonai határőrvidék még ezentúl is fenmaradt, csak az 1872 jun. 9-iki kir. rendelettel oszlattatott fel s a volt bánsági határőrvidékből a szerb és román bánsági ezredeknek egy része T. vármegyéhez csatoltatván, a vármegye déli határa most már a Duna lett. Fehértemplom városa ekkor önálló törvényhatósági joggal ruháztatott fel, de már 1876. más községekkel együtt ez is T. vármegyébe kebeleztetett.
2. T., a Duna baloldali mellékfolyója, ered a Szemenyik hegység É-i részében, Krassó-Szörény vármegye Ferencfalva községe határában, Teregováig DK-re folyik, azután hirtelen ÉÉNy-ra fordul s ezen irányt Karánsebesen túl is megtartja; Szákulnál völgye kitágul és Lugosnál a folyó a síkságra lépve Ny. felé fordul; innen kezdve medre szabályozza és töltések közé van szorítva. Dragsinánál DNy-ra fordul s ezen irány Opováig megtartja, ahol DK-re fordulva, Pancsovánál a Dunába ömlik. Hossza 341 km., forrásának torkolatától való egyenes távolsága azonban csak 129 km. Botostól torkolatáig (86 km., hosszban) tutajozható. Vizkörnyéke 3280 km2. A T. folyása meglehetősen rendetlen, számos mellékága van; egy ily ág Kis-Topolovec mellett a Bégával hozza kapcsolatba. Opova és Pancsova közt ismét a Bégával és Dunával jön kapcsolatba. Nagyobb mellékvizei bal felől a Temesina (Dragsinánál), Poganis (Újlaknál) és Berzava (Botosnál), jöbb felől a Bisztra (Csuta mellett).