neve a kat. egyházban a templom védszentje vagy a templom fölszenteltetése évnapjának, mely utóbbi nyolc napi bájtatossággal ünnepeltetik és köznyelven búcsunak mondatik a hozzá csatolt 40 napi búcsutól.
v. templáriusok (milites templi, fratres templi, templarii), kat. egyházi lovagrend. Alapította 1118-ban kilenc francia lovag Palesztinában, kik a jeruzsálemi patriárka kezébe letették a szegénység, szűzesség és engedelmesség fogadalmát és ünnepélyes esküvel kötelezték magukat, hogy védik Palesztina országútait, a zarándokokat a szent helyekre kisérik és őket a megtámadás ellen védelmezik, valamint hogy életüket a Szentföld lovagias megoltalmazására szentelik. E jámbor szövetkezet élén Hugó payensi lovag állott, ki mellett különösen Saintomeri Gottfried tünt ki istenfélelme és vitézsége által. A rend kezdetben oly szegény volt, hogy két lovag ült egy lovon, amiért is egy két lovag által lovagolt ló lett a rendnek címere. II. Balduin jeruzsálemi király palotájának egyik szárnyát ajándékozta a rendnek ama hely közelében, hol egykor Salamon temploma állott, innen is vették a rendtagok nevüket. Kezdetben nem volt külön rendi ruhájuk, csak abba öltözködtek, amit ajándékba kaptak. Később felső ruházatuk egy fehér vászonköpenyből állott nyolcszögü vérvörös kereszttel. A rendet 1127. II. Honorius megerősítette, a troyesi zsinat pedig 1128. a szt. Bernát által készített rendszabályokat tette rájuk kötelezővé. Ama jelentékeny szolgálatokért, melyeket a rend a Szentföld védelme körül tett, végrendeleti hagyományok és gazdag ajándékok folytán csakhamar nagy gazdagságra tett szert; tagjainak száma pedig annyira növekedett, hogy keleten valódi hatalommá fejlődött. Rövid idő alatt Európa több országában számos rendházuk volt. Magyarországban is már a XII. sz. közepe táján Géha király telepítette meg őket. Székesfejérváron volt első rendházuk s csakhamar az ország minden vidékére elterjedtek. A rend tagjai lovagokból, lelkészekből, segédlelkészekből, szolgálattevő testvérekből (fegyverhordozók) és kézművesekből állottak. A rend élén állott a nagymester, kinek hatalma azonban a mellette lévő nagytanács, főkollégium által nagyban korlátozva volt. A szent sír elvesztése után a T. is Cipus szigetére vonultak; de a legtöbb lovag mégis Franciaországba tért vissza, ahol a rendnek a legtöbb birtoka volt. A terjedelmes birtokok és dús kincsek nagy mértékben felingerelték a rend iránt amúgy is engesztelhetetlen gyűlölettel viseltető IX. (Szép) Fülöp francia király birvágyát, ki elhatározá, hogy a rendet megsemmisíti. 1307 okt. 13. az összes francia T.-at nagymesterükkel együtt fogságba vetette, jószágaikat lefoglaltatta és meghagyta, hogy ha a reájuk fogott bűnöket be nem ismerik, kínoztassanak és halállal fenyegettessenek. V. Kelemen 1307 dec. 1. kánoni vizsgálatot kért a királytól és a pört maga akarta kezébe venni, miért is az inquizitorok és prelátusok meghatalmazását visszavonta. A király azonban nem engedett és céljának elérésére 1310 máj. 12-én 54 templomos lelete halálát a máglyán, kik közül egy sem találkozott, ki hazugsággal akarta volna életét megváltani. 1311 okt. 2. összeült a viennei zsinat. A zsinati atyák azt kivánták, hogy a lovagokat ki kell hallgatni és alkalmat kell nekik nyujtani az önvédelemre. A gyenge pápa hallgatott. De a király nyomást gyakorolt reá, mire a pápa 1312 márc. 22. titkos konzisztoriumot hivott össze, amelyen a rend feloszlatása végleg elhatároztatott és már máj. 6. meg is jelent az erre vonatkozó bulla. A király megigérte, hogy a rend javait a keresztes hadjáratra kiadja, a feloszlatott rend tagjait a püspökök itélete alá bocsátja és a rendfőnököket a pápának kiszolgáltatja, de igéretét teljesíteni vonakodott, sőt 1314. Molay Jakab nagymestert és néhány társát kivégeztette és a rend javait a királyi kincstár részére lefoglalta. A rendet feloszlató pápai rendeletet Európa többi országában és igy hazánkban is végrehajtották.
(crimen sacrilegii), a régibb büntető törvényekben szent dolgokon (ressacrae) vagy szent helyen, jelesül templomban elkövetett lopás. A régibb felfogás ebben az istenség megsértését látván, a T.-t a legszigorubban büntette. A modern felfogás számba veszi mások vallásos érzületének a cselekménnyel megsértését, s ebből a szempontból az ilyen lopást súlyosabban bünteti. Igy a magyar btkv szerint, tekintet nélkül a lopott dolog értékére, bűntett a lopás, ha valamely az állam által elismert vallás szertartásaira rendelt helyiségben a vallás szertartásaihoz tartozó, vagy kegyes vagy jótékony célra szánt tárgy lopatik el. A minősítés tehát kettős feltételen fordul meg: a helyen és a tárgynak minőségén. A minősítéshez a két feltételnek együttes fenforgása szükséges.
a kat. egyházban az a szertartás, amellyel valamely templom az istenitisztelet céljaira felavattatik. E szertartás kétféle: az egyik felkenés (consecratio), a másik szentelt vizzel való megáldás (benedictio), által megy végbe; azért megkülönböztetünk konszekrált és benedikált templomokat. A konszekrációt csak püspök, a benedikciót a püspök engedelmével áldozó pap is teljesítheti. V. ö. Némethy, Szertarások; Lonovics, Archeologia (III. köt.).
T. a szó valódi értelmében a protestánsoknál nincs, de mégis mivel fontos mozzanat az illető gyülekezet kebelében, amikor ott egy új templom épül vagy az elavult régi templom újjáalakíttatik, azért azon alkalommal, midőn abban először istenitiszteletet tartanak, némileg ünnepiesebb szine van a vasárnapi istenitiszteletnek; ilyenkor az úrvacsorát kiosztják, egyszersmind ha újszülött van, azt a keresztség szakramentumában részesítik, a házasságra lépni kivánókat egyházilag egybeadják. A protestánsok az újabb időben az ily ünnepélyt inkább templomavatásnak szokták nevezni.
(voltakép Deutscher Tempel) címen alapított Hoffmann Kristóf, a pietisztikus hajlamáról és a kornthali szeparatisztikus gyülekezet alapításáról ismeretes Hoffmann Gottlieb Vilmos egyik fia, egy vallási társulatot a XIX. sz. utóbbi felében. 1854-ben bocsátotta ki Paulus Kristóffal együtt első felhivását, melyben a kegyes hivőket arra buzdította, hogy tömegesen vándoroljanak ki Palesztinába s ott a kegyes zsidókkal és katolikusokkal együtt gyakorolják magukat az ótestamentomi törvény betöltésében. Egyelőre idehaza tett kisérletet, Marbach közelében alapítván egy kis gyülekezetet. Majd 1861. újabb felhivást intézett az egész kereszténységhez egy központi szentségnek Jeruzsálemben leendő szervezése céljából; és 1869. csakugyan megkezdődött a Palesztinában, jelesen Haifában, Jaffában és Szaronában jól szervezett gyarmatok alapítása; 1878. pedig a T. központi igazgatóságának székhelye Jeruzsálembe tétetett át. Minthogy azonban Hoffmann a Süddeutsche Warte c. folyóiratban, majd Occident und Orient c. művében élesen kikelt a keresztények szentháromsági és a Krisztus istenségéről szóló tana ellen, ezér Haifában a «birodalmi testvérek szövetsége» (Reichsbruderbund) és az itteni T. elnöke Hardegg (megh. 1879.) különszakadt a főtemplomtól.
(ol.) a. m. idő, időmérték (l. o.).
(lat., egészen: bona T.) a. m. világi előnyök, az egyházi javadalommal összekapcsolt jövedelmeknek összessége. Ellentéte a spiritualia, az egyházi hivatallal járó egyházi jogoknak összessége.
(lat.) a. m. időre vonatkozó, világi; továbbá a halántékra vonatkozó, p. musculus T. halántékizom.
(lat.) a. m. az idők változnak s változunk mi is velök.
(lat., többes számban: tempora) a. m. idő; a nyelvtanban: igeidő (jelen, mult, jövő stb.). L. Ige. - T. clausum, zárt idő, l. Idő és Sacratum tempus. - T. continum, T. utile, l. Időszámítás.