vértes- v. csatahajókból álló hajórajoknak v. egész hadi flottáknak egymással a tengeren való megütközése, mig a tengeri ütközetben tulajdonképeni csatahajók csak ritkán vesznek részt. Egy tengernagy parancsnoksága alá helyezett vérteshajóraj vagy csataflottához a felderítő és biztosító szolgálat teljesítésére még cirkáló hajók, avizo-gőzösök és torpedónaszádok osztatnak be. Mint a szárazföldi hadseregnél, ugy a tengeren is a csataflotta előtt az elővéd különíttetik ki, mely a maga részéről ismét kis, de gyorsjáratu torpedónaszádokat mint felderítő csoportot előre küld. A hajók egymással és a vezérhajóval jellobogók által érintkeznek és ugyancsak a jellobogók által adatnak a parancsok is; jelentések közvetítésére azonkivül még torpedónaszádok és avizo-gőzösök is szolgálnak. A csataflotta maga több, 2-3 hajóból alkotott, egységes vezetés alatt álló csoportokba oszlik. Miután a két ellenséges csataflotta egymáshoz közeledett és a lövegtűz megkezdődött, a parancsnokok részéről a további vezetésnek lehetősége általános nézet szerint bizonyára megszünik s összekeveredve megkezdődik a hajók, legjobb esetben az egyes csoportok egymás elleni harca, a hajók párbaja. A gőzhajók keletkezése és a lövegek tökéletesbítése, valamint a torpedónak feltalálása óta a tengeri taktika olykép változott, hogy a jelenlegi harcászati elvek a régi elvekkel homlokegyenest ellenkeznek. L. Tengeri harcászat és Tengeri háboru.
(Asteroidea), a tüskebőrü állatok (l. o.) egyik osztálya; a lapított test leggyakrabban ötsugaru és csillagforma; fölületét szabályosan elhelyezett, leggyakrabban tüskézett mészlemezkék födik, hasoldala csigolyaforma, mozgékony mészvázrészleteket tartalmaz; szájuk alul, a sugarak középpontján fekszik és a fogakat helyettesítő öt lapos tüskével fegyverzett; bélcsatornájuk néha vakon végződik, máskor végbélnyilással bir, de mindig vakbélszerü kitüremlésekkel van ellátva; a végbélnyilás ha megvan, a hátoldalon nyilik; lábacskáik, az u. n. ambulakrál barázdában fekszenek; madreporalemezük a hátoldalon van. Vált ivaruak és majdnem kizárólag ivaros úton szaporodnak, előfordul azonban ritkán az oszlás útján való szaporodás is. A peték termékenyítése a tenger vizében történik. A lárvák átalakuláson mennek át, egy részük Bipinnaria-, más részük Brachioloria-lárva elnevezés alatt ismeretes. Kizárólag tengerekben élnek, igen nagy visszaszerzési képességgel birnak, elveszített sugaraik hamar kinőnek. Helyüket mászkálással változtatják s e célra az ambulakrál lábacskák szolgálnak, néha azonban a karok maguk is mozognak. Igen falánk állatok, különösen lágytestü állatokkal és rákokkal táplálkoznak, de fiatal halakban is tesznek kárt. Jelenben is élő fajaiknak száma a 500-at meghaladja s mintegy 60 nembe tartoznak; de van több kihalt fajuk is. Három nagy csoportra oszthatók: csillagkaruakra, kigyókaruakra (Ophiuridae), hengeres karokkal, a hasoldalon fekvő madreporalemezzel, és osztott karuakra, melyeknél a hengeres karok többszörösen ágazottak.
(Merlucius Gth.), a tőkehalfélék családjának egyik neme, két hát- és egy alfelúszóval; elkülönült farkúszóval; jól fejlett hasúszókkal, bajuszok nélkül. A közönséges T. (M. vulgaris Flem.) 1,25 m. hosszu, 16 kg. nehéz; háta barna-szürke, oldalain világosabb; hasa ezüstfehér. A Földközi-tengert és Atlanti-oceánt lakja az európai partokon Norvégiáig. Ivása idején januártól áprilisig a tenger fenekén tartózkodik. Igen falánk; nagy tömegekben halásszák.
(állat, Pholas dactylus L.), l. Fúrókagylók és Datolyakagyló.
(Cystophora proboscidea Nills) v. orrmányos fóka, l. Fókák.
l. Tengeri állatok és Tengermélyi fauna.
(Sterna L.), más neve a halászkának (l. o.).
l. Tengeri tájkép.
(növ., flora marina), egészen sajátságos, a szárazföldétől meg az édesvizekétől nemcsak a fajokat meg a génuszokat tekintve merőben különböző, hanem más szisztematikai rendbe v. osztályba is tartoznak, az alakjok is egészen sajátszerü. Néhány tengerpázsit (l. o. és Vizi növények) kivételével a tengerben más virágzó növény nincs, viszont a Fucus v. hajónyüg faja a földség édes vizében nem él. A tenger vizében a moszatok bővelkednek, de a tenger kovahéju bacillariáit a földség fajaitól már kis iszappróbából is könnyen meg lehet különböztetni.
(növ.), l. Tengerpázsit.