a hegyoldal két meredekebb része között hosszabban elnyuló rész.
a terep oly részlete, hol csapatok velemely irányból a tűzhatás vagy áttekintés elől el vannak födve: előbbi esetben azt mondják, hogy a csapatok födött téren, utóbbiban pedig, hogy beláthatatlan téren vannak.
mindaz, ami a föld felületén, abból kiemelkedve nyugszik (növényzet, építmények).
kisebb, a sík terepből néhány méternyire kiemelkedő része a terepnek (hullámos terep).
valamely területre nézve a terep alakulásán vagy a födözeten, vagy mindkettőn felismerhető jellemző vonások összessége. Van: nyilt terep (semmi vagy kevés födözet); ezzel ellentétes a födött terep; átszeldelt terep (sok árok, csatorna, patak, folyó); sík terep (szembeötlő szinvonal változás nélkül); hullámos terep (l. Terephullám), hegyes terep, változatos terep.
a hegyoldal hosszában (néha keresztben is) húzódó, a mívelés által keletkező 1-2 m.-nyi meredek, fűvel, bokrokkal borított, nem mívelhető része.
l. Terepábrázolás.
oly terület, amelyen belül a terep általános jellege nem változik, s amennyiben jellege a szomszéd területekétől elüt, a terepen egy szakaszt alkot. P. egy emelkedés, völgy, erdő, cserje, szőllő, egy mocsáros szakasz, egy helység, folyó stb. szakasz. A T. fogalma a csapat nagysága szerint viszonylagos.
katonai szaktudomány, mely a föld felületét, a terepet, a hely-, viz-, hegyleirás keretében részleteiben megismerteti s ezek katonai jelentőségét a mozgás, harc és nyugvás szempontjából tárgyalja és a tájleirásban egész vidékek jellegével foglalkozik. A tájékozásra s a terepen való eligazodásra támpontokat nyujt. A T. a harcászat igen lényeges segédtudománya, az ebben való alapos tájékozottság a harcászat tanulmányozásának előfeltétele.
a földfelület mesterséges úton létrejött födözete (házak, utak, kerítések, töltések stb.).