l. Ding.
berlini eredetü kifejezés legalsóbb rendü zenecsarnokok jelzésére, melyek burleszk énekeket és darabokat adnak elő. A név Tange énekeskomikustól ered, ki a Triangel-épületben sokáig népszerü Triangel-nótáját adta elő.
Tanager (l. o.) régi neve.
l. Borax.
(ásv.), l. Boronátrokalcit.
l. Tinctura.
l. Tirunelveli.
v. athapaszk, indus törzsek (a szomszédos eszkimók inkáliknak, az oroszok kolsinóknak nevezik), a birt Észak-Amerika messze vidékeit a Churchill és a felső Saskatchavan közt délre, a Hudson-öbölig keletre, a Sziklahegységig nyugatra és az eszkimók által lakott Északi-sarktenger partjáig észak felé, mint halászok és vadászok bebarangolják. Legnevezetesebbek köztük a csipevájok (l. Indus). Ide tartoznak még a dogrib indusok, akik a Nagy-Rabszolgatótól északra tartózkodnak, továbbá a nyúlindusok (hare-indians) ugyanott a Machenzietől lefelé; a rézindusok a Rabszolgatótól keletre; a sárgakésindusok (yellow-knives) a Nagy-Rabszolgatótól északkeletre. A digothi vagy loucheux-indusok a Mackenzie alsó folyásán már hasonlítanak az eszkimókhoz. Némileg eltérők a hódindusok (beaver-indians) és a hegyindusok (strongbows); előbbiek a Peace-River mellett, utóbbiak ezektől délre a sziklahegység mellett élnek. Ide tartoznak még a sarcee- vagy sussié-indusok, az Athapaszk és Saskatchavan forrásai mellett, a tákali (pacullies vagy carrier-indusok a Sziklahegységtől nyugatra, akik tehát Brit-Kolumbia lakosságának egy részét teszik és a Lucsinok az alsó Mackenzie folyamán. Az athapaszk nép és nyelv Buschmann szerint négy csoportra oszlik.
(Thynnus), a tüskeparás halak rendjének Scomberidae családjába tartozó nem. Fajai nagy testüek, megnyultak, zsindelyformák, farkuk felé erősen vékonyodnak. Hátúszóik egymáshoz közeledtek; van 6-9 álúszójuk; hátul hát- és alfelúszójuk. Mellük nagy pikkelyekből álló páncéllal födött. A közönséges T. (T. vulgaris Cuv.) 2-3 m. hosszura, 3-12 mázsa nehézre nő. Háta feketés-kék, mellpáncélján fehéres-kék; oldalain és hasán szürke, fehér foltokkal és szalagokkal tarkázott; hát- és alfelúszói hússzinüek; álúszói kénsárgák, feketén szegettek. A Földközi-tengert lakja, északra felhúzódik Angliáig, megvan a Fekete-tengerben is. A nagyobb mélységekben tartózkodik, az ívás idején a partokhoz közeledik s itt határozott irányban ezrével vándorol. Áprilisban jelenik meg és juniusban ívik; fiataljai már októberig 1 kg. nehézre nőnek. Halakat és csigakagylókat eszik, a delfinek és cápák veszedelmes ellenségei. A régi korban nagyban halászták, főleg a Gibraltar és Helleszpont szorosokban; jelenben főleg az olasz partokon űzik nagyban halászatát. Vonulóútjaikon nagy hálókkal zárják körül s igy ezreket fognak egy csapásra. Húsa igen különböző s ennek alapján osztályozzák. Májából zsírt, bőréből és csontjaiból olajat főznek.
a régi Horvátország fővárosában, Kninben (l. o.) 1050 táján a spalatói érsek beleegyezésével alapíttatott. 1185. négy parókia tartozott hozzá. 1409. Nápolyi László ellenkirály Dalmátországot a velencei köztársaságnak eladta, ámde Knin és a T. Zsigmond magyar király birtokában maradt és 1417-től kezdve a T.-re is a magyar király kezdette a püspököket kinevezni. E kinevező jogot utóbb a pápa is elismerte s a magyar királytól kinevezetteket e püspökségben megerősítette akkor is, midőn a XVI. sz.-ban Knin (Tinnin) a törökök hatalmába került s a püspökség elpusztult. E megerősítésnél fogva a tinnini püspököket föl lehet szentelni (holott az 1417 előtt néha Magyarországhoz is tartozó, de azóta állandóan más hatalom kezén levő, p. arbei, sebenicói, buduai püspökségekre nem, bár a magyar király azokra is nevez ki), s igy a tinnini püspökök mint fölszentelt püspökök a megyés püspököket püspök-rendi teendőkben segíthetik. A T. jelenleg a kalocsai érseki tartományhoz tartozik, püspöke rendesen a kocsai érseknek a püspökrendi teendőkben helytartója (vicarius in pontificalibus) s az 1885. VII. t.-c. erejénél fogva az országgyülés felsőházának tagja. V. ö. Farlati, Illyricum Sacrum; Fraknói, A kegyúri jog.