vagy hivatali eskü, a közhivatalnok által a hivatalba lépéskor a törvények értelmében leteendő eskü. Természeténél fogva igérő eskü (juramentum promissorium), ugyanazért a hivatali kötelességnek a büntető törvény súlya alá eső megsértése az erre fennálló törvény szerint és nem mint hamis eskü büntetendő.
l. Orvos.
az 1886. XXI. t.-c. szerint a törvényhatóság központi tisztviselője. A törvény szerint: a) a törvényhatóságnak jogtanácsosa, azért minden olyan ügyben, melynél a jogi szempont a döntő, határozathozatal előtt véleményét meg kell hallgatni; b) a törvények őre s mint ilyen a törvényhatóság határozatai ellen felebbezéssel élhet; c) képviseli a törvényhatóságot magánügyeiben; d) képviseli a széksértési kereseteket; e) eljár a fegyelmi ügyekben; f) adók s az adók módjára behajtandó tartozások biztosításánál és behajtásánál, jelesül ha a végrehajtás ingatlan vagyonra vetetendő, a T. a koncstárnak képviselője. T.-nek csak okleveles ügyvéd választható. Magánügyvédi gyakorlatot csak a törvényhatóság előzetes beleegyezésével és csak annyiban folytathat, amennyiben ez hivatalos teendőinek pontos teljesítését nem akadályozza. Szükség esetében a T. mellett alügyészek is alkalmaztatnak.
l. Házi kezelés.
Hernalsban és Sopronban vannak. Céljuk: katonatisztek leányait nyilvános tanítónőkké képezni. A soproni intézet 4 osztályból áll és a hernalsi intézetbe előkészít. A hernalsi intézet polgári iskolából és tanítónőképző intézetből áll. Mindkét intézetben kincstári és alapítványi díjmentes és felfizetéses, továbbá egészdíjas helyek vannak rendszeresítve. A hernalsi intézet 160, a soproni 70 növendék számára van berendezve.
l. Écharpe.
(dekopálás), azon fémtárgyaknak, melyeket galvánikus fémbevonattal akarnak ellátni, izzás és szódaoldattal való kezelése, valamint hígitott savak és dörzsölő kefék által való T.-a.
l. Eskü (VI. köt. 434. old.).
l. Gabonatisztító gép.
(lat. purgatorium), a kat. egyház tanítása szerint amaz igazak lelkeinek tartózkodási helye, akik bocsánatos bűnben haltak meg v. bűneikért életükben Isten igazságának eleget nem tettek s igy tisztulásra szorulnak, hogy a mennyekbe juthassanak. A T. létezését tagadták a katarok, valdiak stb. és megigazulási tanuk alapján a reformátorok. A r. kat. egyház a szentirás több helyén alapuló s áthagyományozott tant a firenzei s trienti zsinatokon ünnepélyesen meghatározta. A T. lényegére nézve az egyház nem határozott, szintugy arra nézve sem, vajjon a külső büntetési eszköz anyagi tűz-e vagy sem? Az egyházi tudomány az előbbire nézve kétféle bűntetést különböztet meg: poena danni, vagyis a mennyei boldogságnak időleges hiánya, és a poena sensus, vagyis belső és külső kínok, amelyek a kisebb bűnök és ideiglenes büntetések elégtételéül szolgálnak (lásd Pokol). Az utóbbira nézve a görögök az anyagi tüzet nem fogadják el, a nyugati teologusok általában mellette vannak. L. még Búcsu