l. Nevezetlen társaság.
a babonán alapuló különböző ügyességek, melyek módját titokban tartották, mint p. az alkémia, asztrologia, oneikritika, nekromancia, kiromantia, ördögidézés, orákulum, bűvészet stb. L. Occultismus és Bűvészet.
titkos szertartás, l. Misztériumok és Titok megsértése.
bizonyos körülmények között büntetendő cselekményt képez. Ide tartozik: 1. a levél- és távirdatitok (l. Levéltitok) megsértése; 2. a titoknak tiltott felfedezése, mely alatt btkvünk a közhivatalnokot, ügyvédet, orvost, sebészt, gyógyszerészt, szülésznőt bünteti, aki valamely család vagy személy jó hirnevét veszélyeztető és hivatalánál, állásánál vagy foglalkozásánál fogva megtudott vagy reábizott titkot alapos ok nélkül másnak felfedez. A cselekmény mint vétség 3 hónapig terjedhető fogházzal és 1000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő; de csak a sértett fél indítványára üldözhető. A tilalom kiterjed a fenn megjelölt személyek segédeire is. Nem esik a tilalom alá az az eset, ha a megjelölt személyek a titokról a hatóságot kötelességükhöz képest értesítik, v. a hatóság által megkérdeztetvén, v. mint tanu kihallgattatván, azt a hatóság előtt felfedezik.
(lat. disciplina arcani), a régi keresztény egyháznak az a gyakorlata, miszerint tanaiból és szertartásaiból a hitújoncok előtt többet titokban tartott és fokozatosan csak annyival ismertette meg őket, amennyi tehetségüknek megfelelt és szükséges volt addig, mig a hitigazságok és üdveszközök teljes birtokába juthattak a keresztség által. Ez okból a hitújoncok a szt. beszéd után eltávoztak, minek folytán a missa catechumenorum és missa fidelium keletkezett, mely a T.-t eléggé bizonyítja. A T.-nek tárgyai különösen a szentségek voltak. A T. az üldözések korán túl tartott és csak, midőn a pogányság eltünt, a VI. sz.-ban szünt meg. V. ö. Wetzer Welte, Kirchenlexikon (I).
l. Kémiai analizis.
(franc., ejtsd: titr) a. m. titulus, cím; okirat; a pénzérem finomsága, a selyem finomsági foka.
(lat.) a. m. címzetes, valamely hivatal címével biró, de funkciót nem végző egyén.
(lat.) a. m. cím; a jogban a. m. jogcím. T. justus érvényes jogcím, T. verus ugyanaz; ezzel szemben T. putativus vélt jogcím, amely t. i. valójában hiányzik, s csak menthető tévedésből érvényesnek vétetett; T. coloratus (egyházjogban) látszólagos jogcím; T. sine vitulo cím fizetés nélkül, t. i. ami a konyhára semmit sem (tehát borjut sem) hoz.
a Grál-monda hőse (l. Grál), a szent Grál első királya, melynek templomát ő építette. A német irodalomban két költemény viseli nevét: a régibb T., Eschenbachi Volfram époszának remek töredékei, és az ifjabb T., az előbbinek folytatása és hosszadalmas kidolgozása, melyet egy ismeretlen Albrecht (nem Scharfenberg Albrecht) irt. A nehézkes műnek legjobb része a Grál-templom fényes leirása. Sajátságos módon dolgozta fel a mondát újabbi időben Wagner Rikárd. V. ö. Zarncke, Der Graltempel, Vorstudie zu einer Ausgabe des jüngeren T. (Lipcse 1876).