olyan ív, amelynek 18 lapja, vagyis 36 oldala van.
volt ezüstpénz a konvenciós pénz ideje alatt, a forint 1/6 része, vagyis 1/2 huszas = 10 pengő kr. Későbben a 10 krajcáros váltópénzt és a 10 forintos bankjegyet nevezték T.-nek.
(növ., decandria és decandrus), oly növények, melyeknek tiz szabad himszálu virága van. Linné rendszerében a tizedik sereg.
(ejtsd: ticián), tulajdonkép Tiziano Vecelli da Cadore, olasz festő, szül. Pieve di Cadoréban 1477., megh. Velencében 1576 aug. 27. Már tiz éves korában Velencébe került és ott Zuccato mozaikkészítő tanítványa lett, csakhamar azonban Bellini Gentile, majd Bellini Giovanni műhelyébe lépett be. Életének következő éveiről mit sem tudunk. Valószinüleg kortársának Giorgionenak hatása alatt fejlődött ki, ő vele együtt készítette 1507-08. a velencei Fondaco de'Tedeschi homlokzatai freskóképeit, melyek azonban majdnem teljesen elpusztultak. Fejlődésének ezen első korszakából valók a következő képek: A szenvedő Krisztus (Velence, Scuola di S. Rocco); Krisztus a kereszttel (u. o., S.-Rocco-templom); Madonna a korlát mellett (bécsi muzeum); Madonna a cseresznyével (u. o.); a világhirü Adógaras (1508 körül, drezdai képtár), mellyel már annyira túlszárnyalta a régi velencei iskolát stb. Ez utóbbi mellett leghiresebb fiatalkori képe a Mennyei és földi szeretetnek nevezett allegoriai képe (Róma, Borghese), mely nyilván Giorgione hatása alatt keletkezett. 1511. Padovába ment és ott több nagy freskókép-sorozatot alkotott, illetőleg azoknak kompzicióit készítette el, mert a Scuola del Carmine és a Scuola del Santo freskóképeinek kivitele nagyrészt Campagnola Domenico padovai festőtől való. Velencébe visszatérve, roppant tevékenységet fejtett ki. 1516., Bellini Giovanni halála után, a köztársaság hivatalos festője lett, de a ferrarai és mantovai hercegi udvaroktól is számos megrendelésnek lett részese. Hazatérése évében (1512) készült a velencei S. Maria della Salute templomnak a négy szent között trónoló szt. Márkust ábrázoló nagy oltárképe. A freskófestés és a velencei módra, vászonra való diszítő festés terén aránylag kevés kisérletet tett (doge-palota), annál nagyobb számmal maradtak fönn függő képei, művészete tetőpontjának ragyogó emlékei. Számos oltárképet festett nemcsak Velence, hanem egyéb városok templomai számára is. A trevisói székesegyházban van az angyali üdvözletet ábrázoló oltárképe, Bresciában (S. Nazaro e Celso) Krisztus föltámadása (1522); Zoppe falu templomainak készültek. Ezek: Mária mennybemenetele (Assunta 1518, velencei akadémia); melyen olyan páratlan festői erővel ábrázolta Mária megdicsőülését és az apostolok hatalmas, mozgalmas alakjait; A Madonna megjelenik hat szentnek (vatikáni képtár); a Pesaro-család Madonnája (1526, Velence, Frari-templom), ez a szabad elrendezésü, hatalmas festői hatásu kép, a Pesaro-család tagjainak képmásaival és kitünően jellemzett szentjeivel; Szt. Péter vértanu meggyilkoltatásának drámai képe (1530); mely 1867. a S. Giovanni e Paolo templomban elégett, ugy hogy ma csak másolatok révén ismerjük. Egyéb vallásos tárgyu képei ez időből: Noli me tangere (londoni nemzeti képtár); Krisztus sírbetételének megrendítő komolyságu és ragyogó szinezésü képe (Páris, Louvre); az idilli fölfogásu Madonna a házi nyúllal (u. o.), különösen szép háttérrel; Madonna szentekkel (drezdai képtár) stb. Főleg II. Alfonz, Ferrara hercege számára festette mitologiai képeit, melyekben szelleme nem kevésbbé mutatkozik képesnek a bacchanáliák kicsapongó életkedvének ábrázolására, mint az előbbiekben a legmélyebb vallásos érzés kifejezésére. Ide tartoznak: Venus ünnepe és A menádok tánca (madridi muzeum); Bacchus és Ariadne (londoni nemzeti képtár) és Venus születése (London, Bridgewater-képtár). Gyöngéd, bájos humor ömlik el Az élet három szakasza címü szimbolikus képén (u. o.). Java korabeli képmásai egyszerü nemes fölfogásuak. Mindenik egyént kitünően jellemzi, de semmi sem zavarja előkelő nyugalmát, mely szinte az ábrázolt személyek fölött áll. Csak néhányat említünk: a dogék képmásai közül Soranzo Jacopo arcképe (velencei akadémia); Alfonz herceg képmása (madridi muzeum); Izabella őrgrófné képmása (bécsi muzeum); a hires, vakító szépségü Bella di Tiziano (Firenze, Pitti-palota); ez, valamint az u. n. Urbinói Venus, egy mezítelen hölgy elfogulatlan, klasszikus szépségü képe (u. o. Uffizi-képtár), valószinüleg Gonzaga Eleonora urbinói hercegnő képe; a hasonló jellegü Flora (u. o.) és Ferrarai Alfonz de'Dianti Laurával (Louvre). Műterme idővel a legelőkelőbb férfiak és tudósok gyülekezőhelye lett, barátjai közé számította Sansovino Jacopót, a hires építészt és Aretinót, a rettegett irót. Vezérszerepet játszott Velence művészi életébe, a ferrarai és mantovai udvarokon kivül az urbinói udvar is kereste barátságát, Rómában III. Pál pápa vendége volt és teljes mértékben részese lett V. Károly császár kegyének, aki 1533. palotagróffá nevezte ki és többször magához idézte. 1548-50. az ágostai német országgyülésen is jelen volt. Óriási alkotó ereje, melyet hosszu élete végéig megőrzött, sem volt elegendő, hogy a megrendelések végtelen tömegének eleget tegyen, azért képeinek kivitelét gyakran tanítványaira bizta, sajátkezü festményein is gyorsan elérhető, nem kevésbbé meglepő hatásokra törekedett; szinezése végre is egységes, ragyogó lett, de már nem oly üde, mint élete első két harmadában, 1531. fejezte be a doge-palota számára vászonra festett nagy, dekorativ falképét, mely a szt. Márkus által a szent Szűz kegyelmébe ajánlott Gritti dogét ábrázolta, de ez, valamint a doge-palota nagy terme számára festett hires, nagy Háboru (1537) 1577. elégett és ma csak másolatokból ismerjük őket. 1555. kezdte el a Hit nagy dekorativ képét, melyet Grimani doge rendelt meg a doge-palota számára és mely olyan jellemzően mutatja be élete utolsó korszakának a modorát. Ezekhez sorakoznak: Ábraház áldozata; Kain megöli Ábelt; Dávid megöli Góliátot; a velencei S. Maria della Salute mennyezetképei; a Szt.-Márk-könyvtárnak a Bölcseséget ábrázoló mennyezetképe. Szinte számtalan az oltárképek és egyéb ájtatossági képek mennyisége, melyeket élete utolsó 40 évében alkotott. A legnevezetesebbek: Tóbiás az angyallal (Velence, S. Marciliano); Ker. szt. János (u. o., akadémia); Szt. Lőrinc vértanusága (u. o., jezsuiták temploma); Magdolna (Pitti-palota); Mária templomba menése (Velence, akadémia); Ecce homo; Krisztus siratása (bécsi muzeum); Krisztust tövissel koronázzák (Louvre); Az utolsó vacsora (Escorial) stb. Különös kedvvel festett ez időben mitologiai képeket, melyek alkalmat adtak a mezítelen női test pompás, festői ábrázolására. Ilyenek: Venus (Uffizi-képtár); Venus és Adonis (madridi muzeum, londoni nemzeti képtár); Amor nevelése (Róma, Borghese-képtár); Danae (nápolyi muzeum); Zeus és Antiope (Louvre) stb. Képmásaihoz képez átmenetet a madridi muzeum hires Venus-képe, mely ugy mint az urbinói Venus, mezítelen, ágyon fekvő hölgyet ábrázol. Hatalmas egyénisége kitünően nyilatkozik meg képmásaiban is. Festői szépségök mellett csalhatatlan jellemzésöknél fogva kiváló történeti értéküek: III. Pál pápa képmása (1545, nápolyi muzeum); a Cornaro-család képe (1560, Almoick Castle); V. Károly császár számos képmása, melyek közül különösen hires a madridi muzeum két képe, az egyik (1532-33) a császárt teljes császári díszben ábrázolja, a másik (1548) lovon, fegyveresen mutatja be és a legkitünőbb lovas képmások közé tartozik; I. Ferenc francia király (Louvre); Medici Hippolit biborno díszmagyarban (Pitti-palota); a szász választó fejedelem (bécsi muzeum); Bembo bibornok (Róma, Barberini-képtár) stb. Női alakjai között gyakran találkozunk bájos leányának, Laviniának képeivel (Berlin, Madrid, Drezda), mig saját képmásai (Bécs, Berlin, Uffizi-képtár, Madrid) a nagy mester vonásait tartották fönn számunkra.
T. a velencei festészet legragyogóbb, legünnepeltebb képviselője. Első sorba kolorista volt, a szineket a maguk mély, meleg pompájukért szerette, a mellett azonban a nemes, egyszerü formáknak is legnagyobb mestere. Mikor művészete drámaivá vált, a legragyogóbb szinezés járult hozzá, hogy a mozgalmas alakok díszítő hatását még nagyobbá tegye. Műveit olyan vonzókká azonban főleg az életnek az a nemes fölfogása, harmonikus előkelő ábrázolása teszi, mely ecsetének minden vonásában nyilatkozik.
(állat, Decapoda), a fejlábu vagy lábasfejü lágytestüek (Cephalopoda) osztályának egyik alrendje. Fontosabb családok: Oigopsidae nyitott szaruhártyával; Myopsidae zárt szaruhártyával; Spirulidae belső, kamarás, csigaforma vázzal; Belemnitidae kihalt fajokkal. L. még Kétkopoltyúsok.
(Decapoda), a kocsányos szemü rákok (Podophthalmata) rendjének egyik alrendje, három állkapcsi lábpárral. Legnagyobb részük tengeri. Táplálékuk korhadó állati anyagokból áll. Eddig ismert fajaik számát 301 nemből 2000-re becsülhetni s ezeknek 2/3-a a forró övet lakja, mig a hideg övben 40-nél alig él több. A kihaltak száma 100-nál nagyobb s a legrégiebbek a kőszén- és devon-képletekből valók, a Brachyurák a jura-képletekben jelentek meg először. A potroh szerkezete alapján két nagy csoportba osztatnak: A) Brachyura (l. Rövidfarku rákok) és B) Macrura (l. Hosszufarku rákok).
(tulajdonképen tiz szó v. ige, görögül dekalogosz), azok az utasítások, melyeket az ó-testamentom előadása szerint isten a Sinai hegyen Mózesnek adott az izraelita nép vallási és politikai életének alapjaként. A T. az egyiptomiak szokása szerint két kőtáblára (a törvénytáblákra) volt felirva, mely táblákat a szövetségládában őrizték az izraeliták és még Salamon király idejében is (Kr. e. mintegy 1000 évvel) megvoltak (I. Királyok könyve 8, 9). A későbbi korra két vagy három bővített s egymástól több helyütt eltérő szövegezésben maradt fenn (II. Móz. 20, 2-17; 34, 11-26; V. Móz. 5, 6-18). A keresztény egyházak mint általában az egész ó-testamentomot vallásuk alapjául elfogadták, ugy átvették a T.-ot is, és a gyóntatószék körüli eljárásnál, majd az ifjuság kateketikai vallásos oktatásánál ezt vették alapul. Sokan a lutheránus lelkészek papi öltönyénél a nyakról lelógó hosszukás, négyszegletü, két fehér gyolcsdarabban a törvénytáblákra emlékeztető jelképet akarnak felismerni.
az északi öbölben használatos kis vizi jármű, egy árboccal és azon egy nagy ágvitorlával; a hajótő felhúzható és lebocsátható pallosokkal ellátva, mely a szél által való letereltetést csökkenti és egyúttal a stabilitást fokozni van hivatva.
sziget, l. Szumba.
l. Tornajátékok.