az ótestamentomi apokrifus könyvek egyike, mely könyv egy valódi romantikus családi képet tár elénk, melyben a fő személyek T. és ennek atyja, a görögöse u. n. Tobit. A könyv valószinüleg a Kr. e. I. sz.-ból való. Egyébként ezen könyvet többféleképen átdolgozták, igy nevezetesen a septuagintában levő szöveg régibb és jobb, mint a Vulgatában levő, melyet Luther is fordításánál használt. Az újabb időkben (1853) Fritzschétől kitünő kritikai dolgozat jelent meg e műre vonatkozólag, Reuschtól (1857) és Sengelmanntól (1857) pedig becses magyarázó jegyzetek.
l. Ammodytes.
(Tovacov), város Prerau morva kerületi kapitányságban, a Morva mellett, (1890) 2632 lak., kastéllyal. 1866 jul. 15. itt a poroszok és osztrákok összeütköztek.
falu Bruneck tiroli kerületi kapitányságban, a T.-i mezőn, a Rienz és Dráva közti vizválasztón, vasút mellett, 1626 lak., néhány szép nagy hotellel; innen indulnak a turisták az Ampezzo-völgy megtekintésére.
1. Adolf, német filologus, szül. Hirzel faluban (Zürich mellett) 1835 máj. 23. Zürichben és Bonnban végezte tanulmányait és 1861 óta a francia és az olasz nyelvet tanította a solothurni kantoni iskolán. 1866. Bernben gimnáziumi tanár volt, ahol 1867. magántanár lett az egyetemen és már ugyanazon év őszén a román nyelvek tanára a berlini egyetemen; 1881 óta az ottani tudományos akadémia tagja. A román filologiának elsőrangu művelője, kit sokoldalu alapos tanultság és mélyre ható kritikai szellem jellemez. Munkái közül kiemelendők: Jehan de Condet ó-francia költeményeinek kiadása (1860); Brückstück aus dem Chevalier an Lyon (1862); Mittheilungen aus altfranz. Handschriften (1870); Die Parabel von echten Ringe (1871, 2. kiad. 1884); Vom franz, Versbau alter u. neuer Zeit (1880, 3. kiad. 1894); Li proverbi au vilain ó-francia költemény kiadás (1895); továbbá ó-olasz s egyéb román nyelvemlékek kiadásai a berlini akadémia kiadványaiban és önálló kutatások tudományos folyóiratokban.
2. T. Lajos, német filologus, az előbbinek bátyja, szül. 1827 jun. 1., megh. Zürichben 1895 aug. 19-én. 1866-72. a berni és azután a zürichi egyetem tanára volt. Munkái: Über die Wortzusammensetzung (1868); Schweiz. Volkslieder (gyüjtemény, 2. köt., 1882-84); 1881 óta Staub Ferenccel egyetemben kiadta a svájci kitünő tájszótárt, melynek első kötete 1885. készült el.
tiroli tó, l. Vezzano.
az Irtisnek 1290 km. hosszu baloldali mellékfolyója, amely az Ural D-i ágaiban több forrásból ered, nagyobbára ÉÉK-nek folyik; mellékvizeit (Uli 411 km., Isszet 451 km., a Nicával bővült Tura 725 km., a Loszva és Szoszvából alakult Tavda 1045 km.) leginkább balról kapja. Tobolszktól 3 km.-nyire torkollik. Kurgantól kezdve ápr. végétől okt. végéig hajózható. Mellékvizeivel együtt 2000 km. hosszu hajózható utat alkot, amelyen gőzhajók járnak. Vizkörnyéke 416,213 km2.
község Modrus-Fiume vármegye sluini j.-ban, (1891) 1499 horvát-szerb lak.
1. orosz szibériai kormányzóság a Jeges-tenger, Jenisszeiszk, Tomszk, Szemipalatinszk, Akmolinszk, Turgai, Orenburg, Perm, Vologda és Arhangelszk közt, 1.397,692 km2 területtel, (1892) 1.411,475 lak. Felszine nagyobbára egyhangu, részint kopár és száraz, részint mocsáros és erdős síkság. Az éghajlat általában hideg; az egyes helyek közt mindamellett nagy különbségek vannak; mig az évi átlagos hőmérséklet Berezovban -4,2°, T.-ban 0,2°, Kurganban pedig 1,2°. Megmívelhető föld csak a déli részeken (az 571/4°-tól délre) van s az egész területnek mintegy 1/12 részét teszi. Az európai házi állatokat csak D-en (623,000 ló, 564,000 szarvasmarha, 857,000 juh, 280,000 sertés) tenyésztik, mig az É-i részeken a rénszarvas a házi állat. A halászat és vadászat szintén fontos foglalkozási ág. A lakosok nagyobbára oroszok (92,8%), továbbá tatárok (47,000), osztyákok (29,500), szamojédek (6580), vogulok (5880); a lengyelek, zsidók és más nemzetiségüek csak csekély számban vannak. A kézi ipar kiterjed a fafaragásra, hajóépítésre, kátránykészítésre, bőrcserzésre, kötélverésre, szőnyegszövésre. Ipartelepek főképen a DNy-i részeken vannak; számuk 1889-ben 2034-re rúgott 3,7 millió rubel évi termeléssel; köztük 325 bőrcserző, 636 őrlő malom, 103 faggyufőző, 2 posztó-, 1 papirosgyár. A kereskedelem nem jelentékeny. Járások: Berezov, Isim, Jalutorovszk, Kurgan, Szurgut, Tara, Turinszk, Tjukalinszk, Tjumen és T.- 2. T., az ugyanily nevü kormányzóság és járás meg püspökség székhelye, az Irtis jobb partján, az É. sz. 58° 11' 54" és a párisi K. h. 65° 53' 24" alatt, 22,650 lak., bőrcserzéssel, faggyuolvasztással, szesz-, szappanfőzéssel és sörgyártással, élénk halkereskedéssel, folyami kikötővel, különböző iskolákkal. T. Szibéria egyik legszebb városa. Felső, falakkal körülfogott részében egyik téren Jermak szobra látható; a Zsófia-székesegyházban néhány régi szentkép látható; a Bogorodszkaja-templom egyik harangja Nagy Péter cártól való. Az alsó része sokszor áradásoknak van kitéve. T. helyén volt Bicik-Tura, amelyet a kozákok leromboltak, de 1587-ben Csulkov újra alapított. 1708-1837. Szibériának volt a fővárosa.
a hadsereg kiegészítése újoncokkal, kik bizonyos felpénz átvétele mellett önként lépnek a katonai szolgálatba. Az újoncot rendesen meghatározott szolgálati időre fogadták s u. n. kapitulációt kötöttek vele. A toborzó vagy zsoldos rendszert manapság az összeiró (conscriptionalis) rendszer és az általános védkötelezettségre alapított rendszer szorította ki. A toborzó rendszer ez idő szerint Angliában, Németalföldön és Svédországban van még alkalmazásban. L. még Jogtalan toborzás.