l. Magyar táncok.
l. Quintamar de la Orden.
(növ., conus, strobilus), a fenyőféléknek sajátszerü termő virágzata. Tengelyén körös v. csavarodott vonalban sűrüen sorakoznak a meddő pikkelyek, ezek tövében pedig egy-egy nyilt termőlevél, vagyis T.-pikkely vagy termőpikkely van. Ezen vagy ennek a tövében sarjad a fenyőpete (a női virág). A lombos fák némelyike, p. az éger termő virágzata szintén utánozza a T. külsejét, mert szintén fás pikkelyekből alakul, de ezek a hegyelevél meg az előlevélkék összenövéséből támadnak.
(növ., álbogyó, galbulus), a tobozféle szerkezetü termés elhúsosodása és a pikkelyeinek összenövése, l. Boróka.
l. Terpentinolaj.
(növ.), l. Nyitvamagzók és Tobzosok.
a. m. enyvesztő lap vagy enyvesztő dúc, amelyet az asztalos a fa enyvezésénél, de főképen a funérozásnál melegítve az enyvezendő rész és a szorító között alkalmaz. (l. Enyvezés és Funérozás). Azt a vasból vagy bőrből való karikás tárcsát is jelenti, amit egyszerü ajtóknál az ajtó emelése céljából a pánt alatt a csapra szoktak felfűzni.
(állat, Manis L.), a foghijas emlősök rendjébe tartozó nem a rovarevők családjából, megnyult, nagy, lemezszerü, kemény, igen éles szélü szarupikkelyekkel fedett testtel. A pikkelyek a fenyőtobozéhoz hasonlóan födik egymást s innen a magyar név; a torok, a hasoldal s a lábak belső oldala azonban pikkelytelen. Fajai Közép-Afrika és Dél-Ázsia pusztáit és erdős vidékeit lakják; igen lassu, békés természetü állatok; egyenkint élnek, önásta gödrökben laknak s csak éjjel járnak ki zsákmányaik után. Táplálékuk hangyákból áll, melyeket nyelvükkel szednek föl. Csak hátulsó lábaikon járnak, ügyetlenül ugranak, de a fákra is felmásznak. Érzékszerveik gyengék, hangjuk nincs, szaporodásmódjuk még nem ismeretes biztosan. Húsuk ehető, pikkelyeiket dísztárgyakul használják. A hosszufarku T. (M. longicaudata Shaw.) 1,3 m. hosszura nő, melyből farkára 80 cm. esik. Pikkelyei feketés-barnák, közöttük szőrök nincsenek. Hazája Ny.-Afrika. A kurtafarku T. v. pangolin (M. laticaudata III.) 65 cm. hosszu, ugyanily a farka is, mely tövé igen széles. Kelet-Indiát és Cejlont lakja. Már Aelianus megemlíti és Phatagennek nevezi. A Temminck-T. (M. Temminckii Smith) 50 cm. hosszu, farka hirtelen kerekített, pikkelyei világos sárgás-barnák. Afrika termeszekben gazdag térségeit lakja.
(növ., tűlevelüek, Acerosae, Coniferae), a nyitvamagzók rendje vagy családja. Fák vagy cserjék, törzsük a tetőn nem ritkán évszázadokon keresztül is növekedik s 100 m.-nyi is lesz. Levelük egyszerü vagy tűforma, legtöbbnyire maradandó télizöld, váltakozó, átellenes v. örves. Fájokban edény nincs, egy- vagy kétlakiak. Him virágjok, melyeket barkának is neveznek, pikkelyforma vagy paizsdadon nyeles himekből alakul, két vagy több porfejtője van s barkaalakuan csoportosodik. Petéjök a tobozzá egyesülő termő levélen keletkezik, mindig egyenes és csak egy héja van. Tobozuk fás, ritkán bogyó módjára ellágyul (l. Albogyó). Magjoknak olajos magfehérje van, csirája egyenes, szíkje kettő v. több örves. 340 faja leginkább a mérsékelt és hideg vidéken, többnyire társasan nő, s terjedelmes erdőséget, a magasabb helyek felsőbb régiójába (regio abietina) széles övet alkot s a fatenyészet határát bezárja. Három családra oszlanak: a ciprusfélékre (thuja, ciprus és boróka), tiszafafékékre (tiszafa) és a fenyőfélékre (cédrus, fenyő, búrfa, rozmafenyő). V. ö. Endlicher, Synopsis coniferarum (St. Gallen 1847); Henkel és Hochstetter, Synopsis der Nadelhölzer (Stuttgart 1865); Parlatore, Coniferae (De Candolle Prodromusában, 16 köt.); Strasburger, Die Koniferen u. die Fnetaceen (Jena 1872); Gordon, Pinetum, a synopsis of all the coniferous plants (új kiad. London 1879).
l. Tokantinsz.