(Amatonga-föld, helyesebben Tongo-föld), a Brit-Zuluföld legészakibb része Dél-Afrika K-i részében, Zuluföld, Szvaziföld, a portugál birtokok és az Indiai-oceán közt, 3320 km2 területtel. Lakói zulukafferek. Szvaziföld határán emelkednek a Lebombo hegyek. Egészségtelen klimája miatt nincs közgazdasági jelentősége. Ennek dacára a boerok el akarták foglalni, mivel ezzel kikötőhelyet akartak elnyerni. Anglia azonban ezt semmi áron sem volt hajlandó megengedni és az 1895-iki Szvaziföldre vonatkozó szerződés megkötésekor T.-et angol protektorátus alá helyezte és kormányzását a natali kormányzóra bizta. Ugyanakkor annektálta a Lebombo hegyek és a Pongola folyó közti területet is, bár ennek birtokára nézve az ottani benszülött fejedelmekkel Transzval már 1887. kötött szerződéseket.
(Barátság-szigetek), Polinéziához tartozó önálló szigetcsoport a Nagy-Oceánban a Szamoa- és Fidsi-szigetek, illetőleg a D. sz. 15 és 23° 30' és a Ny. h. 173 és 177° közt. Mintegy 150 kisebb és 32 nagyobb szigetből áll, összesen 999 km2 területtel és (1893) 17,500 lakossal, akik közt 250 idegen, nagyobbára angol. A T.-et három csoportra szokták osztani, ezek: a D-i vagyis Tonga-csoport, amelyben a legnagyobb és legtermékenyebb a Tonga-tabu vagyis szent Tonga (422 km2) és az Eua (171 km2); a középső vagyis Hapai- v. Haabai-csoport, amely csupa apró zátonyokból és szigetkékből áll, összesen 68 km2 ter., végül az É-i vagyis Vavau-csoport, amelyben a legnagyobb a Vavan (145 km2 ter.). A T. királyának uralma alatt áll a Niua nevü vulkáni szigetcsoport is. A T. földje termékeny; buja növényzet takarja őket; legfontosabb rajtuk a kókuszpálma. Emlős állatokban ellenben szegények. Folyóvizök alig van és ivóvizet is csak a tavakban és kutakban találhatni. Az éghajlat enyhe és egészséges; az évi középhőmérséklet 24-25°; az esős évszakban hirtelen nagy orkánok keletkeznek. Fő termékei: a jamgyökér, banána, kenyérfa, cukornád, édes burgonya, dohány, kukorica, pamut, narancs, citrom stb. A kivitel (1895-ben 116,319 sterling font) cikkei: kopra (az egésznek 9/10-e) és gyümölcsök; a bevitelé (1895-ben 85,898 font) kelmék (az egésznek 1/3-a), élelmi szerek, fa- és vasáruk. A hajóforgalom a bevitelben (1894) 73,632, amiből 57,298 t. brit, 13,948 norvég és 921 t. német. A T. lakói a legszebb polinéziai törzshöz tartoznak; nagyok, erősek és világos bőrszinüek. (Egy tongai nő szines képét l. az Ausztráliai népfajok mellékleten.) Jelenleg már keresztények (wesleyánusok); fő foglalkozásuk a földmívelés és hajózás. Királyuk 1893 óta II. György, Tongatabu É-i partján Nukualofában lakik. A törvényhozó testület minden két évben tartja üléseit és felében örökös, felében 3-3 évre választott tagokból áll. Az állam jövedelme (1892) 127,062, kiadása 120,051 dollár. Angliával, az amerikai Egyesült-Államokkal és Németországgal a tongaiak kereskedelmi szerződést is kötöttek. Az oktatásról a hittérítők gondoskodnak, akiknek iskoláit 5500 gyermek látogatja. Felsőbb iskolák egy ipariskola és egy college (Tubow college). A T. egy részét 1643. Tasman fedezte föl, 1775. és 1777. Cook kutatta át és Friendly Islandnak keresztelte. Egy kormány alá csak 1845. I. György király egyesítette. V. ö. Monfat, Les Tonga on Archipel des Amis (Lyon 1893).
l. Tonga.
l. Tongres.
(Tonkin), francia gyarmat Hátsó-India É-i részében Kuang-szi és Jünnan khinai tartományok, Felső-Birma, Sziám, Annam és a D.-Khinai-tenger közt, 90-100,000 km2 ter., mintegy 12.000,000 lak. Természeti alkata szerint három részre oszlik; ezek: a delta vidéke, az É-i fensík és a Ny-i erdős vidék. A delta-vidék területe, amely az ország többi vizeit is magában foglalja, 12,800 km2 ter. Fontos itt az Alongi-öböl, a szigetek közül pedig a Kebao-szigetek, széntelepeik és a Kak-ba halásztelepei miatt. É-on az ország összefüggésben van a khinai hegyes vidékekkel és meredeken ereszkedik le a delta-vidékre; É-on e magas részt sűrű erdők borítják, K-en azonban a földet művelik. A legfontosabb ásványkincsek: szén (Dong-trieu és Kebao közt a szénmedencék hossza 110 és szélessége 15 km.), vas, réz (Keluim és Than-hoa), ezüst és arany. Fő folyója a Szong-ka (Hong-kiang), amely átfolyik a gyarmaton és kitünő vizi útul szolgál Jünnan khinai tartomány felé. Az éghajlat forró és erős, különösen májustól szeptemberig, amidőn a viharok is gyakoriak. 16,5° és 28,9° a hőmérsékleti szélsőségek. Az erdők értékes fákban, egyebütt a föld tropusi gyümölcsfákban igen gazdag. A fő termék a rizs, amelyet főképen a delta-vidéken termesztenek és amely jóságra nézve a legjobb sziámival versenyez; 1892-ben 1,06 millió picult termesztettek; a rizst főképen Hong-kongba viszik ki. Egyéb fontosabb termékek: a cukornád, pamut, tea, kukorica és újabban az indiai mák. A kávé- és kákaó-ültetvények, valamint az európai gabonafélék jól díszlenek. Az állattenyésztés is jelentékeny. Selymet, papirost, indigót, olajat, cukrot, rizspálinkát gyárilag készítenek; pamutfonókat és szövőket is állítottak föl. A lakosok olyanok mint az annamiak, köztük mintegy 400,000 keresztény (r. kat.), 1500 európai és mintegy 10,000 khinai. A hegyekben moi, man, muong és egyéb nevü törzsek laknak. Hanoi a helytartó székhelye; a 14 tartományt mandarinok támogatása mellett francia tisztviselők kormányozzák. A külkereskedelem gyorsan fejlődik. 1894. a behozott áruk értéke volt 30.775,645, a kivitt áruké 15.001,295 frank; amazok közt a főbbek a fémek, gépek, fonalak és szövetek; ezek közt a rizs és egyéb élelmi szerek (8.644,156 frank), továbbá az állati termékek. A tranzitó-forgalom Jünnan felé 5, illetőleg 3,2 millió frankra rug. 1894. érkezett 197 európai hajó; ezek közül 115 volt francia. A forgalom középpontjai: Hai-fong, Namdink és Kuang-jen; mint hadi kikötő az Alongi, mint kereskedelmi Hai-fong állanak első sorban. A Szongka torkolatában a hajózás a folyam medrének eliszaposodása következtében nehézségekkel küzd. A Langsonig 1895. megnyitott vasút a forgalmat jelentékenyen emeli. A postahivatalok száma (1892) 19. Tenger alatti kábel visz Hueba és Hongkongba. Annam a T. összes bevétele volt (1895) 7.570,000 dollár; Franciaország 1897. fizetett T. javára 24.390,000 frankot.
Történelem. T. 1802-ig független ország volt; ekkor Annam fenhatósága alá került. 1873. tették meg a franciák a T. felé való terjeszkedésre az első lépést, 1874. pedig Annam császárjával szerződést kötöttek, amely szerint a Szongka folyón hajóikkal akadálytalanul járhatnak. Midőn azonban a khinai tengeri rablók francia hajókat is megtámadtak, 1882. Riviere tengerészkapitány elfoglalta Ha-noit és előkészítette T. elfoglalását. A khinaiakkal folytatott három évi küzdelem után (l. Franciaország VII. köt. 567 old.) 1885 jun. 9-én békét kötöttek Tien-cinben, amely szerint T. francia birtokká lett. Courcy generális a következő év májusig ott minden ellenállást megtört, ugy hogy a francia csapatok nagy része háborítatlanul térhetett vissza hazájába. Még ugyanazon évben szabályozták a T. fölötti protektorátust; e szerint a fő rezidens Ha-noiban, a másik két rezidens pedig Hue, illetőleg Ha-noiban székel. 1887 okt. a franciák T.-ot Indokhina néven Annamal és Kokinkhinával egyesítették és egy főkormányzó uralma alá helyezték; de mindegyik tartomány megtartotta külön közigazgatását. 1893. Sziám volt kénytelen Indokhina számára birtokainak egy részét átengedni, amivel lakóinak száma legalább két millióval szaporodott.
(ejtsd: tonr) vagy Tongern, az ugyanily nevü járás székhelye Limbourg belga tartományban, a Geer bal partján, vasút mellett, 8595 lak., ásványvizforrással; szeszfinomítással, bőr-, kalapgyártással és agyagiparral; Notre-Dame nevü XIII: sz.-beli plébániatemplommal. 1672., 1703., 1746., 1792. és 1794. várát a franciák foglalták el.
a zenében l. Alaphang; az orvostanban l. Erősítő gyógyszerek.
a robbanó szerek gyártásánál használt, lőgyapot és báriumnitrátból álló elegy.
v. kumarunafa (növ., Dipteryx Schreb., Coumarouna Aubl.), a Caesalpinia-félék fája, nyolc faja Amerika forró vidékén terem. Levele váltakozó vagy ellentett, szárnyalt. Virága lila vagy rózsaszin, ággá-boggá egyesülve tetőzi a szárat. Hüvelye tojásdad, lapított, csonthéjas, egymagu. A D. odorata Willd., D. oppositifolia Willd. meg a D. pteropus Mart. guajanai 20-27 m.-nyi fa. Magva a hollandi tonka- (tonga-, tonko-, tong-) bab (taba de tonka). Erős, kellemes fűszerszaga a somkóróéra v. a szénára emlékeztet, keserü fűszeres ízü kövér olaján kivül sok benne a kumarin. A fa kérge meg a fája is illatos. Utóbbi kumaruna-gajakfa néven becses áru, pirosassárga, finom rostu, nagyon tartós, de a zöldet a féreg nagyon bántja. Magvában sajátságos nyársforma kristályok képződnek. Ez a tonkakámfor vagy kumarin, kumaron hazai nevéből. A D. oppositifolia Cayenneben és Braziliában is terem. Terméke az apró angol tonkabab, de Európába ritkán jut. A D. oleifera Benth. a Moszkitóparton nagy fa, fája sárga és nagyon nehéz. Magva szagtalan, olajával a nép haját keni.
l. Tongking.