(Kis-, Neppendorf, Turnisor), nagyközség Szeben vármegye nagyszebeni járásában, (1891) 2297 német és oláh lakossal.
olyan épület v. épületrész, mely alapterületéhez képest igen magas. A toronynak eredete bizonyára védelmi célokra vezethető vissza, a tömör, magas építményekről a körítő falak hajlított lövegekkel könnyen lévén megvédhetők. A torony azonban nemcsak védelmez, hanem tömegével, alakjával ki is tüntet valamit, azonkivül éppen tömege, emlékszerü alakításra igen alkalmas. Ennek következtében már a legrégibb időktől fogva látjuk a tornyot nemcsak védelmi és egyáltalában praktikus célokat (mint jeladás, hangelterjesztés stb.), hanem pusztán díszítő célokat is szolgálni. Igy használja azokat mindjárt a vallásos építészet, melynek érdekében állott, hogy templomai a többi épületek fölött uralkodjanak.
[ÁBRA] 1. ábra. A kölni székesegyház tornyai.
Találkozunk a toronnyal a khinai, japáni és indus vallásos építészeti pagodáiban (l. Építészet, I. képmelléklet 1. és 7. ábra, V. képmelléket 9. ábra), az egyiptomi templom pilonja szintén nem egyéb két vaskos toronynál (l. Építészet, II. képmelléklet 15. és 16. ábra); látjuk az asszír építészetben, a persában, valamint az amerikai ősnépek építészetében is. A klasszikus görög építészet, a tagozásaiban uralkodó vizszintes irány miatt, nem tűri a tornyot, csak erődítményeiben (l. Építészet, VII. képmelléklet, 2. ábra); úgy alkalmazza azt a római építészet is. Ugy a keresztény, mint a mohammedán művészetben megint fölkarolja a vallásos építészet a tornyot; mindegyik eleinte csak praktikus célokból: az egyik harangszóval, a másik élőszóval híván imára a hivőket. Azért a torony, mint campanile (l. o.), csak ugy mellékesen épül a templom közelében. A harangos tornyok később szerves összefüggésbe jönnek a templommal, sőt a román stílusban mellettük más, díszítő tornyok (a kereszthajó mellett) és valamely pontot markirozó tornyok (p. a hosszu hajó és a kereszthajó keresztezésénél a négyzet fölött) is keletkeznek, ugy hogy p. chartresi katedrális 8 toronnyal ékes. (Román tornyokat, köztük hazaiakat is, az Építészet cikkének XI., XIII. és XV. képmellékletein látunk; a muzulmán egyházi építészet karcsu tornyait, a minareteket, ugyanott a XX. képmelléklet mutatja be.) Legnagyobb és mindekkoráig utól nem ért művészettel alakítja tornyait a csúcsíves építészet; nemcsak erődítményeiben (l. Építészet, XVI. képmelléklet 1. és XVII. képmelléklet 2. és 3. ábra), hanem polgári építményeiben is, mint városházakban (l. Építészet, XVI. képmelléklet, 4. ábra), szövetkezetek házaiban, privát házakban stb. és főleg templomaiban. A függőleges tagozásu, magasba törekvő csúcsíves stílus kapva kap a tornyokon; alaprajzait fölfelé menet átidomítja a négyszögből a nyolcszögbe, külső fölületét gyámpillérekkel, geometrikus díszítményekkel tagolja, tetejét a sarkakon kisebb tornyocskákkal, a középen pedig magas, sokszor áttört művü kősüveggel koronázza (l. Építészet, XVI., XVIII., a legszebb magyar T.-nyal, a pozsonyi ferenciek templomának tornyával, és XIX. képmellékleteket). E sorok kiséretében az egyházi építészetből a leghatalmasabb művü tornyokat, a kölni székesegyház tornyait (1. ábra) mutatjuk be, a polgári építészetből pedig a bourgesi városház tornyának architektonikus alakítását (2. ábra).
[ÁBRA] 2. ábra. A bourges-i városháza tornya.
A csúcsíves építészetben keletkezik a huszártorony is (l. o.), mely közvetlenül a templom fedélzeten (rendesen a négyzet fölött) ül. A renassance építészet eleinte nem kedveli a tornyot; a templomok homlokzata oromzatos, a négyzet fölött pedig, igaz hogy sokszor egész toronyméreteket öltő, kupola emelkedik. A barokban a tornyok ismét helyet foglalnak a templom homlokzatán és hagymaalaku, fantasztikusan tagolt süveget kapnak. Igen szépek és jellegzetes hazai diszítményüek e korban a felső-magyarországi várak (Sárospatak, Frics, Késmárk stb.) és templomok (Szepesszombat, Késmárk stb.) tornyai. Lengyel befolyás alatt készültek, speciális magyar zamatu ornamentikával; tetejük lapos, csorbázatos magas mellvéddel, sgrafitto-díszítményekkel. A csúcsíves kortól kezdve sokszor az épületek sarkait, lépcsőházait, erkélyeit (egy igen szépet Nürnbergből a 3. ábra mutat) stb. tornyok v. tornyocskák alakjában formálják, hanem amit a modern, különösen a budapesti építészet a toronnyal mint díszítménnyel űz, az nincs indokolva, mert semmi esztetikai szükség sincs arra, hogy egy sorban levő, a szűk utcákban ugy sem érvényesülő bérházak sarkai, erkélyei, oromzatai stb. tornyokkal díszíttessenek. Az ókori ostromtornyok l. Hadigépek; a sakkjáték egyik figuráját is toronynak, másként bástyának (l. o.) nevezik. L. Sakkjáték.
[ÁBRA] 3. ábra. Toronyalaku erkély Nürnbergben.
(Nagy-), kisközség Zemplén vármegye sátoraljaújhelyi járásában, (1891) 670 magyar lak., kis fürdővel.
l. Erőd.
portugál kiályi rendjel, melyet V. Alfonz király 1459. alapított. VI. János király a rendet 1808 máj. 13. ujjáalakította, nov. 29-én alapszabályokat adva neki. 1832 jul. 28. a braganzai herceg ismét átalakította. A rend jelenleg a nagymesteren kivül főtisztek, nagykeresztesek, parancsnokok, tisztek és lovagokból áll. Jelvénye ötágu kereszt, arany szegéllyel, fehérre zománcolva, csúcsain arany golyókkal, karjain átvonuló zöld tölgykoszoruval. Fölötte arany torony. Középpaizsa kerek, előlapján aranyszegélyü kék karikagyűrün arany felirat, ezen belül tölgykoszoruval körülvett kard. Hátlapján hasonló gyűrün belül (de más felirattal) nyitott törvénykönyv. Szalagja sötétkék.
a hajóhad leghatalmasabb hajói; a rajtuk levő nagy kaliberü ágyuk megóvás céljából vértezett tornyokban vannak elhelyezve. L. Vértes hajó.
a toronynak csúcsos sátorfödelü faszerkezetében a középső hosszu és magasan kinyuló függő oszlop neve.
l. Akadályverseny.
az ugyanily nevü járás székhelye Pszkov orosz kormányzóságban, a Szlomennoje-tó É-i partján, a Toropánál, (1894) 6900 lak., szesz- és bőrgyártással. Főtemplomában egy Mária-kép van, melyet 1170. a bizánci császár ajándékozott egy orosz hercegasszonynak.
(állat), l. Rájafélék.