olasz folyó, l. Toce.
tavas vidék vagy rész.
(ejtsd: toszkána), azelőtt nagyhercegség 22,338 km2 ter., (1861) 1.826,334 lak.), most olasz compartimento Liguria, Emilia, Romagna, a Markák, Umbria, a Tirreni és Liguri tengerek közt, 24,070 km2 ter. (1881) 2.208,869, az 1896-iki becslés szerint 2.310,534 lak. Feloszlik a következő tartományokra. Arezzo, Firenze, Grosseto, Livorno, Lucca, Massa e Carrara, Pisa és Siena.
T. a régi Etruria (l. o.) vagy Tuscia. A rómaiak uralmát a Kr. u. V. sz.-ban a keleti gótok, a görögök, a longobardok és a frankok váltották fel. Nagy Károly alatt őrgrófság címet viselt T. tartománya. A leghatalmasabb őrgróf II. Bonifác volt (1052), mig a családjából származó Matild őrgrófnő, a guelfek pártjának lelkes hive. T.-t 1115. a római szentszéknek engedte át. Az ebből kifejlett harcokban az egyes városok önállóságukat vívták ki és köztársaságokká alakultak. Firenze csakhamar élökre állt és a Medici-család uralma alatt ura volt egész T.-nak. V. Károly császár 1532. Medici Sándort Firenze örökös hercegévé nevezte ki; utódát I. Cosimót (1537-1574) a pápa T. nagyhercegévé. Az utolsó Medici halálával 1737. Mária Terézia férje I. Ferenc örökölte. Őt követte 1765. fia Lipót, 1790. annak fia III. Ferdinánd, akit 1799. a franciák elűztek. 1809. T. felett, mely etruriai királyság címet viselt, parmai Lajos uralkodott, mig az országot I. Napoleum Bacciocchi Eliz nővérének adományozta a T.-i nagyhercegnő címmel egütt. 1814. visszatért III. Ferdinánd és 1824. bekövetkezett haláláig uralkodott. Utóda II. Lipót Fossombroni minisztere haláláig (1844) az ország jótevője volt, azonban az osztrák reakció a tartományt a forradalomba kergette. 1849 jan. elűzték a nagyherceget és kikiáltották a köztársaságot. Ausztria segítségével II. Lipót 1850. ugyan visszatért, de az 1859-iki események őt is elseperték. Lemondott a trónról fia IV. Ferdinánd javára, de T. 1859 aug. 16. a Szárdiniához való csatlakozást proklamálta. 1860 ápr. 16. Firenzébe vonult be Viktor Emánuel. Egy évvel később T.-t az olasz királysággal egyesítették. L. Olaszország.
l. Gyémánt.
(ejtsd: toszki) Pál, olasz rézmetsző, szül. Parmában 1788 jun. 7., megh. u. o. 1854 jul. 30. Párisban Bervic rézmetsző tanítványa volt, 1819. pedig visszatért szülővárosába, hol a művészeti akadémia igazgatója lett. Kitünő metszetei: IV. Henrik francia király bevonulása, Gérardtól; Krisztus levétele a keresztről, Daniele da Volterrától; Venus és Adonis, Albanitól; Krisztus útja a vesztőhelyre (Io Spasimo di Sicilia), Ráfaeltól; Correggio u. n. Madonna della Scodellája és a parmai S.-Paolo-kolostorban festett freskóképei stb.
vagy testao, portugál ezüst váltópénz; ötvénysúlya 2,5 g., finomsága 11/12, értéke = 20,6 ezüst krajcár. Vernek kettős, ötös és fél T.-darabokat is; 1 T. = 100 reis.
Oppeln porosz kerület járása, 906 km2 ter., (1890) 100,679 lak., Gleiwitz székhellyel.
Boleszló, a lengyel T. hercegi család ivadéka, Beutheni II. Kázmér herceg fia s igy Károly királynak sógora. 1297. boroszlói kanonok, 1321. Sebenico érdekében már mint kinevezett esztergomi érsek járt Velencében. Ekkor még csak segédpapi rendje volt. A pápa előléptetésének útjában állott, de később, tekintettel előkelő származására, püspökké szentelte. 1328-ig volt érsek. Öccse Meskó 1313-22. a Szent-János-lovagrend tagja, 1318. annak magyarországi perjele volt, 1328. nyitrai, 1334. veszprémi püspök s e tisztet mint a királyné kancellárja és hive viselte 1344. bekövetkezett haláláig. V. ö. Fejér, Cod. Dipl. (VIII. 2. 296, 3. 725.); Anj. Okt. (III. 349.); Theiner, Monum. Hung. (I. 596., 672); Századok (1892,233.).
(új-héb., a. m. toldalékok), Rási (Salamon ben Izsák) talmudmagyarázatának helyreigazítása és kibővítése, melyet a francia és német zsidó tudósok Rási említett munkájának megjelenése óta vagy két századon át eszközöltek; a T., melyet rendesen a talmudkiadások lapszélére szoktak nyomni, nem mindig Rási alapján, hanem gyakran önállóan fejtegeti a talmudot. Ezen T.-on kivül még többféle T.-gyüjtemény létezett; róluk, valamint a T. szerzőiről (toszafistákról) v. ö. Zunz, Zur Gesch. und Litteratur (Berlin 1845, 29-60. old.).
1. nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kecskeméti járásában, (1891) 3312 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral, hires régészeti lelőteleppel. - 2. Kis-T. (Masztort), kisközség Torontál vármegye zsombolyai j.-ban, (1891) 1200 német lak., népbankkal. - 3. Nagy-T. (Heufeld), kisközség u. o., (1891) 1319 német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.