l. Magyarországi tót közművelődési egyesület.
kisközség Vas vármegye muraszombati j.-ban, (1891) 742 lak. Templomában XIV. sz.-beli falfestmény.
(Todleben) Ferenc Eduárd Ivanovics gróf, orosz tábornok, szül. Mitauban 1818 máj. 20-án, megh. Soden fürdőben (majnai Frankfurt mellett) 1884 jul. 1. Részt vett az 1848-50-iki kaukázusi hadjáratban és 1854. Szilisztria ostromában. Különösen Szebasztopol védelmének vezetése alkalmával tünt fel nagy tehetsége, melyet erődítmények felállításában és a tüzérség célszerü alkalmazásában fejtett ki. 1855 jan. 20. súlyos sebet kapott, s a vezetéstől visszavonult. Időközben vezérőrnagy és a császár segédtisztje lett, Nikolajev kikötőnek és a Duna-torkolatnak erődítésével, valamint Kronstadt erődítményeinek kiegészítésével bizták meg. 1869. mérnöktábornok lett. Az 1877-iki orosz-török háboru alkalmával eleinte nem kapott parancsnokságot, de több balsiker után Plevna előtt a hadműveletek vezetésével bizták meg, melyek teljes sikerhez vezettek. 1878 ápr. főparancsnok lett, Sumlát és Várnát kapitulációra kényszerítette és a berlini kongresszus határozatainak pontos végrehajtásával a békekötést siettette. 1879 ápr. Odessza főkormányzójává nevezték ki és ugyanazon év okt. grófi rangot nyert. 1880. a vilnai katonai kerület parancsnoka lett. 1884 okt. 17. Szebasztopolban temették el. Orosz, német és francia nyelven tette közzé T. Szebasztopol védelmének történetét (5 köt., Szt.-Pétervár 1864-72).
egyiptomi királyok, l. Egyiptom (V. köt. 776. old.).
A tót nyelv a magyar felvidék tót népének nyelve, a szláv nyelvcsalád egyik teljesen kifejtett szólásmódja. Középhelyet foglal el az északi és délszláv nyelvek között, miért is e nyelven legkönnyebben megérthető valamennyi más szláv nyelv. A tót nyelvet legtisztábban beszélik Zólyom, Turóc, Liptó, Nógrád, Bars és Hont vármegyékben; az ott divó nyelvjárást fogadta el a Matica irodalmi nyelvnek. A többi felvidéki vármegye tót lakosságának nyelvjárásán a szomszédos szláv törzsekkel való érintkezés befolyása nagyon szembeszökő. Igy a Pozsony és Nyitra vármegyékben beszélt tót nyelv már közelebb áll a cseh nyelvhez, mint a tóthoz, mig a Galiciával határos vármegyék (Szepes, Sáros, Abaúj vagy Zemplén) lakói félig lengyelül, Bereg és Ung vármegyében pedig orosz nyelvjárással keverten beszélnek. Minthogy a Stúr és Hodsa által elfogadtatott tót nyelvjárás irodalma csak félszázados multtal bir, a Bernolák által kezdeményezett (nyitrai nyelvjárás) irodalma pedig alig száz éves, s az ezt megelőző időkben az összes vallási és imakönyvek csehek voltak: az ág. ev. egyházi nyelv maig is a cseh, melyet ezen felekezet iskoláiban mint egyházi nyelvet rendszeresen tanítanak is. Minthogy ezen cseh egyházi nyelv a huszitákkal származott be a felvidékre, annak elfogadásától a r. kat. papság mindig vonakodott s ez birta reá Bernolákot is, hogy a nyitrai nyelvjárásra alapított Grammatica slavicáját 1790-ben kiadja. Ez maradt használatban 1846-ig, mikor Stúr Hodsával együtt a maig is érvényben álló zólyom-liptói nyelvjárást fogadtatta el irodalmi nyelvül. A 1861. keletkezett Matica tót irodalmi társulat ez utóbbi mellett foglalt állást, nyomtatványait ezen irodalmi nyelven adta ki s ezzel végleg megállapította a tót irodalmi nyelvet, melyet ma már kivétel nélkül használnak az összes tót irók. Ezen irodalmi nyelvnek első nyelvésze volt Hattala Márton, s irói az ezen idő óta szerepelt és szereplő tót költők, mint Sladkovics, Chalupka S., Paulinyi Tóth Vilmos, Botto János stb.
Hazánk felvidékét a Dunától a Kárpátokig s a Kis-Kárpátoktól Ung vármegyéig a nagy északi szláv népcsalád egyik törzse, a tót nép lakja. E népfaj, mely saját külön tót nyelvét beszéli, mintegy 2 milliónyi számban lakja tömegesen a felvidéket s elszórtan található az Alföld több községeiben is, hová főleg az irtó török háboruk után a felvidékről telepíttetett le. A tót nép szereti hazáját s ragaszkodik a földhöz, melyet az őt mindenben jellemző szorgalommal és kitartással mível. Jellemére szelid, búsongó kedélyü, türelmes és tanulékony nép, melynek egyedüli nagy hibája a felvidék zord éghajlatában gyökerező iszákosságra való hajlam, illetve a pálinkaivás. Fő foglalkozása a földmívelés és állattenyésztés, illetve a pásztorkodás mellett a házi ipar és házaló kereskedés. Csaknem minden vidéknek megvan a maga házi ipara, minők: a vászonszövés, faedények, kerekek, hordók készítése, a csipkeverés, a fa-szállítás, szén-, mészégetés, tutajozás stb. A nyári hónapok alatt tömegesen szállingóznak a fővárosba s az Alföld nagyobb városaiba, hol főleg az építkezéseknél mint napszámosok nyernek foglalkozást; mások mint aratók keresik meg a télire valót. Egyes vidékek lakosai mint drótosok vagy házalók az ország határain túl is elbolyonganak. A tót nép vallásos, papját, tanítóját és egykori földesurát szereti, s hogy nem könnyen izgatható, azt a közelmult események nemzetiségi bujtogatásai is eléggé igazolják.
saját nyelvvel biró nép a Mexikói-öböl partján, Veracruztól északra, a Sierra határáig. Régi fővárosa Guiahuiztlan volt, később Cempoallan, melynek romjai maig megvannak. A népet eleinte a chichimeca törzsek, később a mexikói királyok leigázták és itt kereste Cortez a támpontot hódító hadjárata alkalmából. Régiségeiket Strebel gyüjtötte össze. V. ö. Strebel, Alt-Mexiko (2. köt., Hamburg és Lipcse 1885 és 1889).
az ugyanily nevü departamento (1430 km2 területtel, 158,420 lak.) székhelye Guatemala középamerikai köztársaságban, Quecaltenango közelében, 2484 m.-nyi magasban, mintegy 20,000 lak., akik nagyobbára tlaxkalai indusok, posztószövéssel, cserépedény-, butor- és hangszerkészítéssel, meleg ásványvizforrással.
Szlavonia régi neve. L. Horvát-Szlavonország.
Budafalvához (l. o.) tartozó bányatelep Máramaros vármegye szigeti j.-ban, ezüst-, réz- és ólombányákkal.