(Gadus Gthr.), a lágyparás halak rendjének egyik neme a tőkehalfélék (Gadaidei) családjából, többé-kevésbbé megnyult, fogas pikkelyekkel fedett testtel, három hát és két alfelúszóval, önálló farkúszóval, keskeny hasúszóval és az alsó állkapcson egy bajusszal. A kabeljau (kabliau G., Morrhua L.) 1,6 m. hosszura és 50 kg. nehézre is megnő; háta szürke sárgás foltokkal, oldalvonalainak hosszában fehér csíkos, hasa sárgás-fehér. Az Atlanti-oceát lakja a 40° -től a Jeges-tengerig és 75. szélességi fokig. A kereskedésben szárítva stokfis néven ismerik (l. Halkonzerválás). Májából az u. n. csukamájolajat (l. o.) nyerik. Egy kis varietása, a G. Callioras L. a Keleti-tengerben él, főleg a nagyobb mélységekben. Ívás idején roppant csoportokba verődik össze, ugy hogy pár tengeri mérföldnyi területet is ellep. Az oceán keleti részén már februárban ívik, mig a nyugati részben csak májusban és juniusban, még pedig 25-50 fonal mélységig. A nőstény 4 millió ikrát tartalmaz. A fiatalok 6 hó alatt 20 cm. hosszura nőnek és harmadik évükben már ivarérettek. Nagyon falánk, halakkal, rákokkal és csigakagylókkal táplálkozik. A fogottakat lenyakazzák, belső részüket kivetik, ketté hasítják s a napon szárítják; már részöket besózzák (Laberdán). Máját májolaj készítésére használják; fejét takarmánynak, belső részét halguanónak értékesítik. A legnagyobb halászat 300 év óta Új-Foundland, Új-Skócia és Új-Anglai partjain folyik. Az évenkint fogott példányok számár 400-600 millióra becsülhetni. Skóciában hosszabb idő óta sós tavakban tartják és tenyésztik jó eredménnyel. A G. Aeglefinus L. 45-60 cm. hosszu, az Északi-tengert lakja. A Merlán (G. Merlangus L.) 30-40 cm. hosszu, a nyugateurópai tengereket lakja. A G. carbonarius L. az Északi-tenger lakója.
l. Gadoidae.
l. Tőkeadó.
l. Isten és Perfectibilitas.
az a jövedelem, amely a tőkének valamely vállalatban való közreműködéséből ered. A termelési tényezők mindig egyesítve fordulnak elő a vállalatokban és igy a nyereségnek az egyes tényezőkre számítandó részei sem különváltan jelentkeznek, hanem számítás és becslés útján határozandók meg. A T. a kamattól (l. o.) abban különbözik, hogy a kamat a tőke használatáért jár, tekintet nélkül arra, hogy a vállalat jövedelmez-e vagy nem; a T. ellenben csupán csak a vállalati nyereség egy része. A kamatban nem fordul elő a vállalat kockázati eleme, a T.-ben ellenkezőleg a vállalati kockázat eleme is szerepel. A kamat akkor is megfizetendő vagy felszámítandó, ha a vállalat veszteséggel járt, a T.-ről ellenben csak akkor lehet szó, ha a vállalat nyereséges volt. A T. nagysága erős ösztönzést nyujt a tőke utáni keresletre s igy közvetve nagyon fontos hatása van a kamatláb megállapodására.
az olyan ember, akinek pénzbeli tőkéje van. Termelő szerepe abban áll, hogy tőkéjével járul a termeléshez, azaz vagy kölcsön adja másnak használata a tőkéjét s ettől, t. i. az adóstól, kamatot követel azért, vagy pedig maga a T. fekteti be valamely vállalatába a tőkéjét s ez esetben tőkenyereségre számít. A T.-ek osztálya a termelő társadalmakban a leghatalmasabb osztály; vagyoni függetlenség, nagyobb műveltség és erős üzleti szellem jellemzik tagjait.
(Gros), kisközség Szolnok-Doboka vármegye magyarláposi j.-ban, (1891) 1497 oláh lak.
l. Kacsafélék.
l. Számla.
1. kisközség Szatmár vármegye erdődi j.-ban, (1891) 1436 oláh, német és magyar lak. - 2. T. (Trebisov), kisközség Zemplén vármegye gálszécsi j.-ban, (1891) 4189 tót lak., vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Itt ifj. Adrássy Gyula grófnak szép kastélya van s ugyanitt nyugszik Andrássy Gyula gróf igen díszes mauzoleumban. T. a felsőbodrogi vizszabályozó társulat székhelye.