(növ.), l. Kabakfa.
(növ., Cucurbitaceae), kétszitkü növénycsalád a csengetyükeképüek rendjében. Többnyire egynyári, kúszó vagy felfutó növények, váltakozó, érdes, ujjas erü, gyakran ötkaréju levelekkel, mellettök rendesen kacskaó fejlődik. A virág egylaki, a levél tövéből sarjadzik, ötöstagu, csillagszerü. A kehelynek meg a sziromnak közös csészeforma alaprésze van. Az ötlevelü vagy ötmetszetü párta a tövön a kehellyel összenő s ennek ereszével hull le. Magva (tökmag) lapos, magfehérje nincs, az egyenes csirának nagy, lapos szikje van, sejtjei pedig kövér olajjal vannak telve; a gyököcske rövid. Több mint 500 faja a forró tartományokban terem. Némely faj sok keserüséget termel (strucdinnye), ez erősen meghajt v. meghánytat, azért officinális (Bryonia tőkéje, Colocynthis és a magvarúgó [Ecballium Elaterium] gyümölcse).
a kártyában a tökfelső; általában a. m. ostoba.
l. Epididimitisz.
(növ., peponium), a bogyó egyik fajtája. Nagysága, külső keményes recsegő héja és reksztelen belseje különbözteti meg, ugy hogy a magvak a gyümölcs húsában vannak. T.-e van a töknek, dinnyének meg az uborkának.
(növ.), a tök futó szára.
a legértékesebb olajgyári hulladékok egyike, mert nagyon sok fehérjét tartalmaz, s igen ízletes, minélfogva minden állattal előnnyel etethető. Főleg hazánk keleti részén kapható, mert a gör. kel. vallásuak a nagybőjt idején táplálékul használják a tökmagolajat s e miatt házi iparként űzik annak előállítását.
l. Tülökmoha.
(növ., Scapus), l. Virágszál.
nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pesti alsó j.-ban, a Csepel-szigeten, (1891) 2017 szerb, német és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.