görög keleti szerb alapítványi nevelőintézet Budapesten. Alapította Tököly-Popovics Száva (l. o.) aradi földbirtokos ama szegény és tehetséges gör. kel. szerb fiuk számára, akik Pesten a tudományos egyetemet látogatják. Az alapítvány eleintén 100,000 frt tőkével, a pesti két házból, aradi 3 házból és 28 hold földből, tehát vagy 200,000 frtnyi összértékből állott, a jelenlegi vagyona 500,000 frt értéket tesz ki. Az intézet eddig 60 év alatt, mióta fennáll, több mint 600 fiut nevelt föl. Eleinte 1838-1877. az intézet ügyeit az alapító végrendeleti megbizásából a Matica Szrbszka (l. Matica) irodalmi társaság vezette és kezelte. De 1877. a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a vagyon kezelését a fenti társaságtól elvonta s a 300,000 frtnyi alapítványi tőkének a kezelését a m. kir. állami központi pénztárra bizta, az intézetre való felügyelést pedig a pesti gör. kel. hitközségnek adta át, mely az intézetet egy külön felügyelő bizottság és egy igazgató által igazgatja.
Száva, a szerbek jóltevője, szül. Aradon 1761 aug. 17-én, megh. u. o. 1842 szept. 21. Tanult Budán, Bécsben és Pesten, hol 1785. jogdoktorrá lett; Csanád vármegyében mint aljegyző közszolgálatba lépett. 1790. a temesvári szerb nemzeti kongresszuson nemességi képviselő; mint az ellenzék vezére előkelő szerepet játszott. 1792. a magyar kancellária titkára, 1800. a nemesi fölkelésben az aradi ezred parancsnoka, az 1802-iki országgyülésen jelentékeny szerepet játszott és a magyar alkotmány buzgó védelmezője volt. 1838 aug. 21. két nagy alapítványt tett, egyet Bécsben a katonai és mérnöki pályára lépő szerb ifjak gyámolítására, ennek tőkéje ma közel 500,000 frt és egyet Budapesten, az ismert Tökölyanumot (l. o.). T. sok már alapítványt is tett, igy a szerb Maticának 5000 frtot, a m. tud. akadémiának 2000 frtot s a debreceni kollégiumnak 1000 frtot hagyott.
(növ.) a. m. bábás szilva (l. o. és Gombák, VIII. köt. 99. old.).
bádogból vagy üvegből készült kúpalaku edény, melyet folyadékoknak szűk nyilásu edényekbe való töltésénél használnak (l. Erjesztő cső). - Norinbergai T., l. Nürnbergi tölcsér.
l. Mell.
(növ., Richardia Kunth), a kontyvirágfélék (l. o.) virága, buzogányát a virágok egészen ellepik, lent a termő meg az álhimek vegyest, fent a himek helyezkednek el, termője háromrekeszü. A R. Aethiopica Kunth (Calla Aethiopica L., szerecsen sárkánygyökér, staniclivirág), Etiopiából meg a Fokföldről származó dísznövény. Nagy, szép fehér virágburokja van; papirostölcsér-formán összahajlik. Levele egész 1 m., hosszu nyelü, a tőkéből nő. Nálunk is gyakran ültetik s egész piaci növény lett; kövér földben könnyen tenyészthető, nyárra pedig a szabadba kiültethető. Szobában, ablak közt gyakran látni. A R. albomaculata Hook kisebb, levele ezüstösen foltozott. Szintén kedvelik.
(növ.), l. Tölgyfa.
Csík vármegyéből Romániába átvezető szoros, melyen a Kis-Beszterce (Bisztricsóra) vize folyik végig; a szorosban fekszik Gyergyó-Tölgyes (l. o.) kisközség és a m. kir. belépő-állomás és mellékvámhivatal.
Artur, tájfestő, szül. Szegeden 1853. Tizenhét éves korában a bécsi művészeti akadémiára került, ahonnan pár év mulva Münchenbe, majd végre Párisba utazott tanulmányai befejezése végett. Három évet töltött a francai fővárosban, azután visszatért Budapestre. Itt azonban nem sokáig maradt; vágya visszavonta Párisba, hogy ezúttal már nem a növendék, hanem a fejlődő művész szemeivel tanulmányozza a tájfestészet régi és modern mestereit. E második párisi tartózkodása alkalmával kötött közelebbi ismeretséget Corot, Daubigny, Rousseau és Troyon műveivel, kinek hatása aztán csakhamar meg is látszott művein, melyek hovatovább tartalmasabbakká váltak. T. erről a tanulmányútról már mint kész művész tért vissza hazájába, s azóta Budapesten nincs olyan kiállítás, melyen figyelmet ne ébresztene poétikus kedélyre valló, hangulatos műveivel. Jelentékenyebb képei: Az útszéli csárda Andrássy Gyula gróf, a Pásztortűz a király, Holdfölkelte József főherceg birtokában. Hortobágy-át annak idején Rudolf trónörökös vásárolta meg, egyik legpoétikusabb festménye: A magány pedig a nemzeti muzeum modern képtárában látható.
(növ., Quercus, l. a képmellékletet), a róla nevezett család fája vagy cserjéje, 300 faja (hazánkban 6, de több fajvegyülék és eltérés) Ausztrália és Afrika kivételével az egész föld hegyein terem, még pedig Ázsiában 148, Amerikában 142, Európában 20-24. Afrikának nincs külön tölgye, csak néhány déleurópai terem az északi részén. Kérge repedezett, levele egynyári vagy örökzöld, emez gyakran nem öblös.
Virága egylaki, him virágja szakadozott barkává egyesül, termővirága rügyforma, de a tetején kibuvó bibeszála a levélrügytől könnyen megkülönbözteti. Termése a makk ellipszoid, tojásdad vagy hosszas, az alját pikkelyes vagy bozontos külsejü makkcsésze (l. Álgyümölcs) takarja. Az amerikai meg a középeurópai tölgyek lombhullatók, a mediterrán vidék, Kis-Ázsia és Persia tölgyei többnyire örökzöldek.
I. csoport. Egyőszi makkosak, makkjok az első őszön megérik. A) Az óvilág tölgyei őszkor lehulló levelekkel. Ilyen a mocsártölgy v. mocsárfa (kocsános tölgy, Quercus Robur L., Quercus pedunculata Ehrh.). Levele vékony, kurta nyelvü, az alján fülhöz hasonló cimpája van, egy-egy oldalán legfeljebb ötkaréju. A levélfakadással egyszerre virágzik, makkja rövidebb v. hosszabb csumára (kocsán) van fűzve, ellipszoid és deres. Törzse 50 esztendős koráig sima, később mélyen megrepedezik. Koronája nem sűrü. Karógyökere 2,5 m.-nyire hat le a földbe, oldalvást számos erős ágat bocsát, tehát mély fenekü vagy legalább tetemes mélységig átjárható talajt kiván. Legszebben tenyészik a síkságnak jó kövér, laza talaján, de agyagos friss homoktalajon is megterem, a hegyen fölfelé a következő fajnak engedi át az erdőalkotást. Alföldünknek is ez az erdőalkotó fája. Magva csak az érése után való első esztendőben, de könnyen csirázik. Sok betegsége van (napégés, korhadás, tetőaszály, rák). Egy fán sem él annyi bogár, mint a mocsárfán. Legnevezetesebb e tekintetben a gubacsdarázs (l. Gubacs). Bántja a cserebogár, a búcsus lepke, a tölgy iloncája v. lombsodrója. De csak egymásra következő több esztendei lombvesztés ölheti meg, öregebb korában nagy sarjadzó képessége védelmezi. Fájának nagyon vastag és széles bélsugara (tükra, tükörrostja) és tágas edénye van. Fakeménye világosabb vagy sötétebb pirosas szürke-barna, néha barna-fekete, a 8-13 esztendős fafehérje sokkal világosabb. Keménysége középszerü, de a sűrüsége csekély. Minden körülmény között nagyon tartós, a vizépítkezésnél meg a hajógyárban nagyon becses, de sok más módon értékesítik. Hordódongának sokat feldolgoznak. Mint tüzelő és szénégető a bükknél valamivel kevesebb értékü; kérge nevezetes cserző szer (l. Cserző anyagok), de a makkja is hasznos (makk-kávé, makkoltatás). Ültetve nevezetesebb eltérése: a tornyos mocsárfa (Qu. pyramidalis Bosc. vagy Qu. fastigiata Lam.) jegenyetermetével, a szomoru mocsárfa (Qu. pendula Lodd.) vékony csüngő vesszőkkel, sőt sallangos és tarka levelü, valamint alacsony bokorformája is van. A muzsdaly-T. v. kocsántalan T. (Qu. sersiliflora Salisb.) levele aránylag keskenyebb, vastagabb, az alja cimpátlan, de különösen a nyele megnyult, makkja csoportos, gyakran kocsántalan v. rövidcsumás, inkább tojásdad. Mintegy 14 nappal később fakad s virágzik, mint a mocsárfa, mert rendesen magasabb helyen szokott erdőt alkotni (l. még Magyar tölgy). A festő T. v. gubacs-T. (Qu infectoria Oliv.) többnyire bokor, bokrosan n, 2 m. magas, levele kurta nyelü, hosszas, fordított tojásdad. Kurta csumán 1-3 hengerded, egész 4 cm. hosszu makkot érlel. Ruméliában, Görögországban s tovább keleten Szíriáig és Persiáig terem, gubacsa nevezetes iparcikk. Rajta terem a török v. aleppói gubacs, melyet az orvosságtáros sokfélekép használ; belőle készül az aleppói tinta, valamint a fekete festék is. A hazai T.-ek közül meg a pelyhes és a bodros levelü tölgy tartozik ide (Qu lanuginosa Lam. vagy Qu pubescens Willd. és Qu. crispata Stev.). Kérgét cserzőnek használják. B) Az újvilág lombhullató tölgyei, melyeknek levele lehulláskor szint nem változtat. A gesztenye-T. (Qu Prinus L.) Észak-Amerikában nagy erdőket alkot, s acuminate DC. és monticola Mchx fajtáival együtt a fehér cserzőkérget termeli (l. a Cserző növények képmellékletén). Ilyen hasznu továbbá ott a Qu. alba L. A Qu macrocarpa Mchx makkja u. o. 5 cm. hosszu, s a makkcsésze egészen vagy a 2/3-át elföldi, ehető. C) Örökzöld T. (Qu Ilex L.). Levele kerekded vagy hosszas, épszélü vagy öblösen fogas, a visszája molyhos. A Földközi-tenger mellékének 2-4 m. magas, berzedt bokorja; makkja hosszu; a spanyol, francia, valamint Afrika északi részén is ballota néven eszik, azért Qu Ballota Desf. is a neve. Több ültetett fajtája van, kérgével cserzenek. Ide tartozik a paratölgy (l. o.). A karmazsin-T.-t l. o.
II. csoport. Kétőszi makkosak; a makk két nyáron át érik meg. A fűzlevelü T. (Qu Phellos L.) levele keskeny ellipszisforma, többnyire épszélü, fiatalon szőrös, később lekopaszodik, egynyári. Az ezüstös fűzfához hasonlít, 20 m. magas, Észak-Amerika nyugati részén nő. A Qu. nigra L. (vizi T.) csemetéjének levele öblös, a nagy fájáé épszélü, ékforma, többnyire 2 v. több esztendeig marad a fán. Észak-Amerikának nedves helyein, különösen nyugaton nő; kérge cserző. A bársonyos T. (Qu. velutina Lam., Qu. tinctoria Barts., l. a Festő növények képmellékletén) levele hosszunyelü, szárnyasan hasogatott, a visszája bársonyszőrü, őszkor barnapiros, egész 3 dm. Kérge vastag, nagyon barázdás s mint T.-citromkéreg használatos. Hasonlója a Qu. coccinea Wangenh. (skarlátpiros T.), de a levélnyele meg a középere piros, őszre egészen skarlátpiros lesz. Az Egyesült-Államokban nagy erdőket alkot, fáját Angolországba szállítják, kérgével cserzenek. A Qu. rubra L. (piros T.) levele szárnyasan hasogatott, csak fiatal korában szőrös, makkja nagy, tojásdad. Csinos fa, a Huron-tótól kezdve Floridáig és Texasig terjedelmes erdőségeket alkot; kérge nagyon sok festő anyagot szolgáltat, éppen ugy mint a gyors növésü és aprómakkos tavi tölgyé (Qu. palustris Dur.). A Qu. castaneifolia C. A. Mey (gesztenyefalevelü T.) levele lándsás, öblösen fogas, fogai sertével végződnek, kitelel. A szelid gesztenyéhez, a makkja inkább a cserfáéhoz hasonlít. 20-25 m. magas. Ruméliában, Kis-Ázsiában, Persia északi részén a Kaspi-tóig nagy erdőségeket alkot. A Vallonea-T. (Qu. vallonea Kotschy) levele hosszas, egyenetlenül fogas, a fog sertehegyü, kitelel, a visszája szőrös. Makkja nyeletlen, egyenkint nő, a csészéje majdnem egészen eltakarja; makkcsészéjének pikkelyei szétállnak v. hátra görbülnek, szálasak. Ruméliának, Görögországnak és Kis-Ázsiának meglehetős nagy fája, makkcsészéjét (vallonea, belanidia, vallonida, balonia, cupulae Quercus Aegilopidis) ezer mázsánkint szállítják Európába és cserzenek vele, de fekete festék is készül belőle. A Qu. Aegilops L. (a. m. kecskeszem-T.) tulajdonképen több fajtának a közös neve, amelyről a vallonea-makkcsészét gyüjtik. Ilyen a Qu. Graeca Kotschy Attikában, Krétán és Kis-Ázsiában (l. a Cserző növények képmellékletén), továbbá a Qu. oophora Kotschy tyúktojásnagyságu vagy nagyobb makkjával Kis-Ázsiában. E sorozatnak tagja a mi cserfánk (l. o.), mely makkját szintén két nyáron át érleli meg. A T. egyik legnevezetesebb erdei fa, az erdész is nagy gondot fordít rá (l. Csererdő).
A T. az európai népek legrégibb természetvallásos mitoszával és művelődésével szorosan összefolyik, kivált az ó-görög, etruszk, germán, kelta, skandináv és porosz népével. Dodona T.-jában, Görögország északi részén székelt a legrégibb hellén orakulum s a papok a levelének susogásából jósoltak. A rómaiak Juppiternek szentelték (arbor lovis). Az ősgallus és germán a T.-t szent fának tartotta. A tölgyest az isteneknek szentelték s az áldozatot leghatalmasabb és legmagasabb T. alatt végezték. Több szláv törzs előtt is szent volt a T. s az áldozat tüzét T.-ból rakták. Midőn a kereszténység Németország s a Keleti-tenger országai felé terjedt, több szent vén T.-t kivágtak. Geismar hires szent T.-ját (Hessenben) szt. Bonifacius vágta ki. Judea és Persia népe is nagyra becsülte a T.-t. A tölgykoszoru minden időben komoly jelkép volt. Régi időben a pap koszoruzta magát vele, de mint corona a római polgárerénynek is jutalma volt. A tölgylomb a gót díszítményre gyakorolt hatást.
[ÁBRA] 1. A mocsártölgyfa (Quercus Robur L.) a himes (a) és termő (b) virággal.
[ÁBRA] 2. A hímes virág nagyobbítva.
[ÁBRA] 3. A termő virág nagyobbítva.
[ÁBRA] 4. Három érett makk a csumára (nyélre) fűzve.
[ÁBRA] 5. A mag keresztmetszése, alatta ugyanaz héj nélkül és (a) a fölfelé néző gyököcskével.
[ÁBRA] 6. A muzsdalytölgy (Quercus sessiliflora Salisb.).
[ÁBRA] 7. A nagyobbított termő virága.
[ÁBRA] 8. A virág hosszmetszése még jobban nagyítva, b az előlevél, c a fejlődő makkcsésze, p a lepel, n a bibe, o a magrejtő a petével.
[ÁBRA] A muzsdalytölgy csoportos makkja