(növ., Cupulifera a. m. kupacstermők, kupulatermők, makkcsészések, Fagaceae a. m. bükkfafékék), a kétsziküek barkásainak családja. Legtöbbnyire fák. Levelük váltakozó egyszerü, melléklevelük szabad, hamar lehull. Virágjok egylaki, a belombosodást megelőzve v. vele egy időben fejlődik. A makk (nux. bükkmakk, tölgymakk) héja bőrnemü v. fás (mogyoró), egy magnak erősebb növekedése következtében a többi, valamint egynek kivételével a többi rekesz is félre szorul s a makk végre egyrekeszü és egymagu lesz. Mintegy 340 faja kiváltképen az északi földgömbön terem; Ausztráliában nincs, Afrikának is csak az északi partján nő. A déli földségen: Chilében, Tűzföldön, Új-Zélandon és Vandiemenföldön ismét előtünik. Legtöbb faja Jáva és Szumátra nedves hegyein s Mexiko Cordilleráin, 1300-2000 m. magasságban nő. A mérsékelt vidéken a száma tetemesen fogy, de az uralkodó fajok, mint a tölgy- és bükkerdő, nagy területet borítanak el. Már a krétakorszakban éltek. A mai élőkön kivül a Dryophyllum Deb., Fegonium Ung., Quercinium Ung. génuszai is voltak. Az élő fajoknak fája (tüzelő- és épületfa stb.), cserző sava értékes, némelyiknek a magva ehető. Bükkfanemüek (Fagincae) és gyertyánfanemüek (l. Gyertyánfafélék) alcsaládjára szakadnak. V. ö. de Candolle, Cupuliferae (Prodromus, 16 köt.); Örsted A S., Études sur les cupuliferes de l'époque actuelle (Kopenhága 1871).
(növ.), l. Madárlép.
a műfának nem használható, hibás, hámozott tölgyfahasábokból készül. A hasábokat forgáccsá aprítják, s ezt terjedelmes kádakba töltik és forró vizzel kilúgozzák. A lúgot azután légállóan zárt rézüstökbe eresztik és légszivattyúval ritkított levegőtérben besűrítik. Az igy elkészült T.-ot hordókra fejtik és szétküldik. Mennél világosabb a T. és mennél több csersav van benne, annál értékesebb az. T. készítésével hazánkban, különösen Szlavoniában több nagy gyár foglalkozik. A T.-ot főképen a bőr cserzésére használják.
(növ., Phegopteris Jée) a. m. bükkpáfrány (l. o.).
luxemburgi nagyhercegségi rendjel, melyet 1841 dec. 29. Vilmos nagyherceg és németalföldi király alapított IV osztályban. 1858 febr. 5. óta öt osztályból áll: nagykeresztesek, főtisztek, parancsnokok, lovagok. Jelvénye az I-III. osztálynál széles végü aranyszegélyü, fehér zománcos kereszt, középpaizsa kerek, aranyszegélyü, zöld zománcos, rajta koronás W betü aranyban. A IV. és V. osztály jelvénye a karokon átvonuló arany, illetve ezüst tölgyfakoszoruval bővül. Szalagja sötétzöld, két narancs-sárga szélcsíkkal. Az I. és II. osztály azonkivül bal mellén csillagot hord, mely az elsőnél ezüst, nyolc-sugaru, rajta a rendjelvény előlapja, körülötte arany szegélyü vörös karikában «Je maintiendrai» arany fölirat, e körül zöld tölgykoszoru, ahol arany szalaggal átkötve. A második osztály jelvénye nyolcágu kereszt, egyébként az elsőhöz teljesen hasonló.
l. Quercit.
tőrózsa (növ.), l. Lombrózsa.
első sorban némely húsfélének különböző anyagokkal, u. m. áztatott zsemlyével, tojással, vajjal, gombával, gesztenyével, zöld petrezselyemmel, szardellável stb. való megtöltése. Töltésre legalkalmasabb a szárnyas, vad, rostélyos; azonban főzelket is szokás tölteni, még pedig finomra vágott és fűszerezett hússal. Ilyen ételek a töltött ugorka, tök, káposzta, hagyma, kalarábé, paradicsom stb. A töltött ételek keleti eredetüek, különösen a magyar, szerb és török konyha űzi. A pástétom sem egyéb töltött ételnél, ugyszintén a tiroli rétes és a nálunk patkó név alatt ismeretes sütemény.
földes anyag, melyet a papirosgyártásnál a súly növelése és az áttetszőség csökkentése céljából a papirosanyag közé kevernek. L. Papiros.
kettős burkolatu deszka- vagy favázas falak közeit kitöltő, mohából, fürészporból, agyagból v. homokos mészanyagból álló töltelék.