igy nevezték régibb magyar nyelvtanaink a -stul, -stül ragot, p. családostul, tövestül.
l. Kőzet.
l. Súlypont.
l. Fa (VI. köt. 621. old.).
l. Szakozási módok.
l. Monárkia.
l. Gravitáció.
vagy fojtó szelence. A gépészetben gyakori eset az, midőn több különböző nyomás alatt álló edényen ide-oda mozgó vagy forgó rúd számára készített lyukat nem gondosan készítjük, ugy hogy az a rudat szorosan körülzárja, akkor a nagyobb nyomás alatt álló edényből az ömlős test átömlik a vele szomszédos edénybe, illetőleg a szabadba. Hosszabb ideig használt szerkezeteken és ott, hol az átáramlást meg kell akadályozni, az edény fémfalába fúrt lyukat a mozgó rúd sohasem képes tartósan tömíteni, mert a lyuk rövid időn annyira kikopik, hogy a kivánt tömörséget nem képes megtartani. Ezért ilyen esetekben a rudat az átnyuló helyen rugalmas anyaggal bélelt bővebb szelencével fogják körül, melyben a rugalmas anyagot szorító vagy tömő hüvely segítségével erősen a rúdhoz szorítják. Ezeket a szerkezeteket T.-nek nevezik s a célnak megfelelően igen sokféle alakban készítik. A T. főbb részei: az alapgyűrü, a szelence, a fojtó anyag és a tömítő hüvely. A fojtó v. tömő anyag gyanánt faggyuba vagy más zsiradékba áztatott kendert, bőrt, kaucsukot v. külön e célra zsiradékkal és rizsporral preparált homokszerü anyagot és végre rugalmas fémgyűrüket használnak.
(olibanum), az északkeleti Afrikában és délnyugati Ázsiában termő Boswellia-fák megkeményedett tejleve. Halvány sárga, néha vöröses, merev, felszine lisztes, szaga gyöngén balzsamos, íze zamatos, kissé kesernyés, hevítve kellemes illatot terjeszt, 4,5-7% illanó olaj van benne. Füstölő szerül használják. L. Füstölő és Incensatio.
(növ., Boswellia Roxb.), a tropikus északi Afrika, Arábia és Kelet-India szabadon termő fája (13 faj). Páratlanul szárnyalt levelén átellenes, épszélü vagy gyengén fürészes-csipkés levélkéi vannak; virága hosszu fürtben, bokrétában álló, apró, zöldes-fehér, ötöstagu. 10 himje és magános belső magrejtője mirigykarikán áll; emez hárommagvu csontterméssé érik. A fából kicsipázó és megszáradó nedv a tömjén (l. o.). Kereskedésben gömbölyü vagy hosszukás, mintegy beporozott szemei ismeretesek; széttörve szintelenek s átlátszók, vagy sárga-pirosak. Legtöbbjét a gyakori egyházi T. (B. Carterii Birdwood) fájáról ős-idők óta szedik, mely az Adeni-öböl mellékén 4-5 m.-es fa. Molyhos levélzete, fehér szirmu virága és visszásan tojásdad gyümölcse a többi, szintén ugyanazon hasznu, bár ritkább T.-fajtól jól megkülönbözteti (B. serrata Col., B. papyrifera Rich., B. frereana Birdw., B. thurifera Col., B. neglecta Moore stb.).