v. gyilok, rövid pengéjü szálfegyver, melyet csak döfésre használnak. Meglevő leletek szerint használatát már a kőkorszakba tehetjük, s minden nemzetnél különféle elnevezésekkel fordul elő. Az északi országokban a tőr a viaskodásra amugy is alkalmas késből fejlődött. A középkorban segédfegyverként használták, hogy vele a már más fegyertől védtelenné tett ellenfélt megöljék. Ezen használattól származnak a misericordia és gnadgott elnevezések. Csak a tőrrel volt lehetséges, hogy a vértezet nyilásai közé hatolhassanak, sőt a páncéling gyűrüit áttörhessék. A XIII. sz. óta kezdték rendszeresen használni, mely időtől kezdve az előkelők a kard mellett a tőrt is viselték. Ekkor rendszeres hadi fegyverré vált és a jobb oldalon láncon hordták; a láncot a mell jobb oldalán megerősítették, hogy a kézi tusában a tőrt el ne veszítsék. Spanyolországból terjedt a XV. sz. vége felé az a divat, hogy a tőrt hátul, markolatával lefelé lógva viselték, mely viselési módot a landsknechtek és a svájciak is elfogadták. Olaszországban oly kicsi tőrt hoztak divatba, hogy valóban csak játékszernek tekinthették (stiletti, fusetti). A nyugati országokban a hadseregek rendezésével a tőrt mint a taktikának meg nem felelő fegyvert elvetették. Csak az olasz és különösen a velencei tüzérség viselte még a XVIII. sz.-ban. A tengerészetnél a tőr manapság is a felszereléshez tartozik, mint a kézi tusában alkalmas fegyver. Keleten a köznépnél és a nem rendezett csapatoknál manapság is megvan, noha a legújabb időben többnyire csak tőrkés alakjában, melyet a modern revolver mellett a derékövbe tűznek. T.-nek nevezik továbbá a kártékony vadaknak fogására használt vasból készült eszközöket. L. Kányafogó, Csapóvas.
(Törzburg, Bran), kisközség Fogaras vármegye törcsvári j.-ban, (1891) 858 oláh lak., a járási szolgabirói hivatal széke, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. T. felett meredek hegyen T. vára emelkedik; a vár az Árpádok óta szerepel; midőn II. Endre 1211. a német lovagrendet hivá be a tatárok védelmére, a fából épült T.-i vár is annak várai közé tartozott. Nagy Lajos 1377. kőfallal kerítette be és a Barcagsághoz csatolta. 1498. II. Ulászló Brassónak zálogosította el, 1650. pedig II. Rákóczi György végleg átadta Brassónak magyar várnagy tartásának kötelezettsége mellett. Thököly 1690. itt lepte meg a császáriakat. A regényes vár ma is lakható állapotban van és Brassó város tulajdona.
a D-i Kárpátok egyik jelentékeny hegyszorosa, Fogaras vármegye DK-i szögletében. A szoros Tölcsvártól DNy-i irányban húzódik a hasonnevü patak mentén és 1200 m. magasságban éri el a Brassói hegység gerincét, melynek hágója a Királykő csoportját a Bucsecs csoportjától választja el. Innen Románia területére, a Dimbovica völgyébe ereszkedik le. A T.-ban m. kir. belépő-állomás van.
l. Főszedő és Metteur en pages.
v. megbánás, l. Poenitantia; T.-i iratok, l. Libri poenitentiales.
a cséplés vagy nyomtatás alkalmával összezúzott szalma, különösen pedig a gabonaszalmának összetört és rendszerint polyvával kevert része, melyet takarmányul szoktak felhasználni, mert tápértéke valamivel nagyobb mint a tiszta szalmáé. T.-rosta, l. Rázó szita.
helyesebben tőrevágás, az a művelet, midőn a sinlődésnek indult, különösen legeltetés miatt elcsenevészett fiatalos fáit tőben levágják, hogy új, erőben teljes sarjakat hajtsanak. Az elcsenevészett, elvénhedt farétegek ugyanis már nem képesek rendes törzs fejlesztésére, holott T. után, a keletkező sarjak az aránylag nagy kiterjedésü gyökérzet által bőségesen tápláltatván, erős törzsek képzésére alkalmasak. Tőre kell vágni a futó tűz által megperzselt lombfafiatalosokat is, hogy a megsérült törzset a fiatal hajtás pótolhassa. A T. munkája leghelyesebben kora tavasszal történik.
az ásványoknak azon tulajdonsága, hogy kalapácsütésre a részecskék nem sík lapok szerint válnak el egymástól. A T.-i lap idoma lehet kagylós, egyenetlen, egyenes, horgas; a felület lehet sima, szálkás, földes. Mennél tökéletesebben hasad valamely ásvány, annál nehezebben észlelhető rajta T.; a nem hasadó ásványokon legjobban konstatálható a T. A hasadó ásvány a hasadási lappal ellenkező irányban törhet. - T. továbbá a len s kender áztatását követő művelet, amellyel a korhasztott faanyagot kis részekre törik, hogy a rostszálakból kitilolható legyen. A T.-t vagy kézi szerszámmal, vagy gépekkel végzik. L. Tiló.
(növ.), a borsajtolásból visszamaradt szőllőcsutka, l. Sajtolás, Szőllőtörköly.
l. Csiger, Lőre, Petiotozás.