(növ.), l. Bábakalács.
l. Gébicsfélék.
(turfa), a legfiatlabb, legtökéletlenebb kőszén. Elhalt mocsári és vizi növények (tőzegmohok stb.) össze-visszakuszált szálainak, gyökereinek laza, kevéssé megszenesedett tömege. Képződése ugyszólván szemünk előtt folyik le. Ahol valamely mély medencében állóviz gyülik meg és e viz le nem folyhatik, a föld mélyebb rétegeibe nem szivároghat, ott nemsokára mocsári és vizi növények ütik fel tanyájukat. Ezeknek egyre elhaló részei a viz alatt nagy tömegekké szaporodnak és mivelhogy levegőtől elzárva bomlanak, lassankint megszenesednek, T.-gé válnak. Minél tovább tartott e bomlás, annál gazdagabb szénben. A széntartalom maximuma 59%. Legtöbb esetben a kémiai összetétele nem nagyon tér el a növényi rostétól (gyep-T.), a farostétól. Számos T.-telepen találni fatörzseket (gyökér-T.), állati maradványokat, egyes ásványokat (gipsz, pirit, markazit, vivianit), valamint az emberi kéztől eredő munkálatokat (edényeket, fegyvereket, szerszámokat stb.). Sok T.-ben az őt alkotó növények jól felismerhetők, megállapíthatók, de akad elég, melyben a növények annyira elváltoztak, hogy nagyon bajos a felismerésük. Hazánban nagy kiterjedésü T.-telepek vannak. Általában a T.-telepek vagy másképen lápok két fő csoportját szokták megkülönböztetni. A dombos láp a vizi mohából (sphagnum) épül fel és az a sajátsága, hogy a levegőben levő nedvességet magába szívja és olyan, mint valami óriás teleivódott szivacs. Középső részével kiemelkedik, kidomborodik s ott magasabban fekvőnek tünik fel, mint a széle. A legnagyobb hazai dombos láp az árvavármegyei, melynek területét 6-8 km2-re teszik. Kolozs vármegyében 15,5 katszt. holdnyi, Alsó-Fehér vármegyében 35 kataszt. holdnyi területen van meg. A sík láp (réti láp) leginkább sásokból, füvekből és némely lombos mohából keletkezett, soha sem domborodik ki, hanem lapos. Az Ecsedi láp, a balton- és fertőmelléki lápok, a Tisza és Körös mentén levők mind sík lápok. Amit a nép «savanyu rét»-nek nevez, az rendesen szintén sík láp. Hollandiában, Angliában, Francia- és Németországban óriási terjedelmü T.-telepek vannak; a hazaiak sem terjedelemre, sem vastagságra nem versenyezhetnek a külföldiekkel. A T.-telepeket a külföldön az utóbbi években mezőgazdasági mívelésre fogták, de igen sok helyen (nálunk is) a T.-et vágják, részint azért, hogy megszárítva mint tüzelőanyagot használják, részint pedig, hogy különféle ipari célokra dolgozzák fel, nevezetesen T.-pelyvát meg T.-lisztet gyártsanak belőle. A száraz T.-nek megvan az a nevezetes tulajdonsága, hogy folyadékokat meg gázokat igen nagy mennyiségben s mértékben képes magába szívni. Minál finomabb részekre van a T. szaggatva, annál nagyobb a felszívó képessége és ereje; növekedik még a felszívó képessége, ha a T.-et a szaggatás előtt a téli hidegnek tették ki. Ezt a tapasztalatot ugy értékesítik, hogy késő őszkor vagy télen a T.-ből téglákat vágnak, a T.-téglákat alkalmas módon egymásra rakják és a téli hidegnek teszik ki. Tavaszkor a szél meg a napfény kiszárítja a T.-et, melyet az után géppel szétszaggatnak és kész a T.-pelyva meg a T.-liszt. A durvábbja a T.-pelyva, finomabbja a T.-liszt. Azt állítják, hogy a T.-liszt felszívó ereje 283%-kal nagyobb, mint ugyanazon T. nagyobb darabjáé. A T.-pelyva meg a T.-liszt kitünő alom, mert a leggondosabb módon gyüjti magába a ganéj legfontosabb alkotó részeit. Tisztán tartja az istálló levegőjét és elejét veszi mindama bajoknak, melyeknek az állatok a tisztátalan levegőben ki vannak téve. Kitünő kovács-szenet készítenek belőle, rovargyüjteményekbe való lapokat, állatok kitömésre való darabokat, építőtéglát, a háztartásban használható tűzgerjesztőt. Használják még a T.-pelyvát a cukorgyárakban a lúgok felszívására és kitünő konzerváló tulajdonsága miatt gyümölcsnek, húsnak, halnak nagyobb távolságra való elszállítására.
(növ.), l. Fenyvesbogyó, Kukojca és Mámorka.
(növ., vérszem, komorka Diószegiéknél, Comarum L.), rózsavirágu fű, Európában csak egy faja terem. A szamóca meg a Potentilla közé esik, virágtengelye megnagyobbodik, taplós-húsos, de bogyó módjára nem lágyul el, mint a szamócáé, de husosabb, mint a Potentilláé, mellyel némelyek egyesítik, de amelytől termetére nézve is eltérő. A tavi T. (Comarum palustre L.) sötét-piros virágu. Alsóbb levele szárnyalt, a felső hármas; Európában mocsáros és tőzeges helyen nő, junius és juliusban virágzik és levele, valamint gyökere régebben hasmenés és váltóláz ellen orvosság volt. Cserzőnek és piros gyapjufestéknek is alkalmas.
l. Földek.
l. Tőzeg.
l. Tőzeg.
(növ., Sphagnum Ehrh.), a T.-k (Sphagninae) egyetlen génusza. A szerint, amint vizben vagy szárazon csiráznak, fonál- vagy harasztnemü telepök lesz. A termésben nagyobb makrospórák és apróbb mikrospórák keletkeznek, de csak a nagyobbak csiráznak. Mintegy 30 cm. magas, halavány, seregesen termő moha. Az erdők és hegyek ingoványán rugalmas, szivacsos, gyakran nagy terjedelmü moharétet alkot. Mintegy 20 faja az egész föld kerekségen nő, még pedig a síktól kezdve fel a havasokig. Hazánkban (8 faj) a síkon meg az alvidéken nem terem, legalacsonyabban talán Eger mellett a baktai erdőben. L. Tőzeg.
(planta torfacea), kiváltképen az olyan, melynek belsejét nem puha és őszkor elrothadó részek, hanem keményebb és szívósabb rostok alkotják, tehát évenkint nem minden része pusztul el, hanem a rostos maradékból több-kevesebb földdel keveredve, tőzeg vagy kotu alakul. A T. száma 300-400, sok közte a seregesen növő moha meg az alga.