l. Munkás-szakegyesületek.
l. Hagyomány.
l. Lapsi.
l. Creatianismus.
Albert, német költő és politikus, szül. Augsburgban 1830 jun. 12. Halléban és Lipcsében 1848-51. tanulta a jogot és a közgazdaságot. 1857. ülnök lett, 1862. ügyvéd és jegyző Cölledában, 1875. Nordhausenben. 1891 óta Berlinben lakik, 1874 óta csekély megszakítással a haladó párt programmjával tagja a német birodalmi gyülésnek és a porosz képviselőháznak. 1884. a német szabadelvü párthoz, 1893. a szabadelvü néppárthoz csatlakozott. Költeményeinek gyüjteménye: Gedichte megjelent Lipcsében (17. kiad. 1892). A szinház számára irta: Die letzte Puppe szólójelenetet (Bécs 1864); Eine Stunde vor der Hochzeit (genrekép egy felvonásban, 1871) és Pohl Emillel: Morgenstündchen einer Soubrette (1879).
az Atlanti-oceánba kinyuló hegyfok Sevilla spanyol tartomány déli partján, Tarifa és Cadiz között, 43 km.-nyire a Spartel-foktól. Hires az 1805 okt. 21. vívott tengeri ütközetről, amelyben Nelson angol admirális 27 hajójával a Villeneuve francia és Gravina spanyol admirálisok 33 hajóból álló flottáját 3 órai ütközetben megsemmisítette. Nelson elesett, Villeneuve fogollyá lett és Gravina sebeiben meghalt.
(ol. traffico) a. m. kereskedés, forgalom, üzlet; Ausztria-Magyarországon különösen a nyilvános (állami) dohányáruló üzletek; innen maga a dohány, melyre az állam rátette monopolizáló kezét (trafikdohány), ellentétben a szűz dohánnyal.
(gummi Tragacantha), Kis-Ázsia, Szíria és Persia hegyein termő Astragalus bokrokból szabadon kifolyó és a levegőn levél-, galand- vagy gömbös formában megmerevedő, szagtalan, nyálkás ízü mézga. A T.-nak csak kis része oldódik könnyen vízben, nagyobb része a vizben kocsonyává duzzad, ez utóbbi az u. n. baszorin. Pasztillák, cukros áruk, szövetnyomáshoz használt festékek stb. kötőszeréül alkalmazzák. L. még Csődfű és Sterculia.
(gör.), szomorujáték, főkép pedig hősi szomorujáték, megkülönböztetésül az u. n. polgári szomorujátéktól. A tragédia többnyire a társadalmi élet csúcsait választja ki szinhelyül, hogy a sors villámcsapásait annál föltünőbbekké tegye. Királyok, hősők, nevezetes események a tárgyai. Az ókorban a T. hősei koturnuson jártak, ami által is jelképezték, hogy a mindennapiságon jóval felül állnak. A T. belső rokonságban van az eposszal, amelyből meséi nagy részét is merítette. Az újkorban leginkább nagy világtörténeti események teszik a T. anyagát. De már az ókorban is Aischylos a görögök világharcait a persákkal drámai keretbe fűzte. A T. iránya: a nagy emberek küzdését a sorssal, diadalukat vagy bukásukat, megtisztulásukat és a nemezis uralmát bemutatni. Azáltal, hogy a sors hatalmát a nagyok fölött tünteti fel, mindnyájunkat megvigasztal, könnyek és rettegés közt megjavít. A görögök egyszerü és szövevényes, jellemrajzoló és szenvedélyes, fájdalmat keltő T.-kat különböztettek meg. Ami a szervezetét illeti, l. Dráma és Tragikum.
(állat), az antilopok egyik faja. T.-nak nevezték továbbá a görögök egyik ivóedényüket, melyben gímszarvast ábrázoltak. Az esztetikában T.-nak azt az irodalmi terméket nevezik, melyet ellenmondó tulajdonságainál fogva bajos az elfogadott osztályok valamelyikébe osztani. Goethe p. Faust-ját nevezte T.-nak.