(ang., ejtsd: tréning) a. m. idomítás; T.-pálya, a T.-telepeken, vagy azok közelében lévő többnyire gyeppel borított sík föld, melyen a trainer (l. o.) felügyelete alatt lévő lovakat a futásban gyakorolják, a felállított gátakhoz s akadályokhoz szoktatják s versenyképességüket nap-nap után fejlesztik. Rendesen éppen ugy kimérik mint a nyilvános versenypályát, sőt az egyes távolságokat is gondosan kicövekezik. - T.-telep, az a hely, ahol a trainer (l. o.) lakik és a lovakat versenyképes állapotba hozza, illetőleg azokat a versenyekre előkészíti. Magyarországban nevezetesebb T.-telepek: Tata-Tóváros, Alag, Göd, Káposztás-Megyer, Mesztegnye. L. Lovaglás, Lóverseny és Idomítás.
(Trasen), a Duna mellékfolyója, melyet a Duna Alsó-Ausztriában vesz fel. Két fő forrása: az Unrecht-T. és a türnitzi T. 1200 m. magasságban ered s egyesülésükig előbbi 24, utóbbi 18 km. utat tesz meg. Egyesülésüktől fogva még körülbelül 69 km. távolságban folyik északi irányban és Traismauern alatt a Dunába ömlik. A T. mellékfolyója a Gölsen.
község Baden (ettől 4 km.-nyire) alsóausztriai kerületi kapitányságban, a Schwechat és vasút mellett, (1890) 3643 lakossal.
(franc., ejtsd: treté) a. m. értekezés, egyezség, szerződés.
l. Dácia (IV. köt. 844. old.) és Trajanus.
maradványai a régi rómaiak által a régi Moesiában (a mai Dobrudsában) felállított erődítményeknek. A T. Razsova és Csernavoda (3000 görög, román, tatár és bolgár lak.) nevü falvak közt a Duna mellől indul ki és 60 km.-nyi hosszuságban Küsztendséig nyulik el. Előtte Küsztendséig 6 km.-nyi távolságra, különösen Ny-i részében, mocsaras tavakkal borított völgy terül el. E mögött emelkednek három sorjában a sáncok: 2 földből, 1 kőből. Ezek magassága még most is 3-6 m. Számos őrház, tábor és erőd volt mögöttük. T. (Trajanszkoival) vagy római sánc nevet viselnek más erődítményromok is Romániában és Besszarábiában. V. ö. Schuchardt, Trajanswall (Arch.-epigr. Mitteilungen aus Österr.-Ungarn, Bécs 1885).
l. Trajanus.
Marcus Ulpius, az első provinciális ember, aki Rómában a császári trónra emelkedett, szül. Kr. u. 53. Hispaniának Italica nevü helységében (a mai Sevilla mellett), s már kora ifjuságában kitünt a harcmezőn, ilyen nevü apja mellett, ki mint vitéz katona ugy viselkedett Szíria és Palesztina csatamezőin, hogy a patriciusok sorába küzdötte fel magát és adopció útján az Ulpia gensbe jutott. T. méltó volt atyja érdemeihez és már 91. a konzuli tisztséget viselte. Nemsokára azután Domitianus átadta neki a rajnamenti hadak parancsnokságát Germániában. Ebbeli állásában olyan erélyt és ügyességet tanusított, hogy Nerva császár szeme is megakadt rajta, 97 végén őt nevezte meg mint utódját és megadta neki a Germanicus melléknevet. Egy évvel később Nerva meghalt és T., aki örökbe fogadott atyja haláláról a Rajna mentén értesült, mint császár diadalmasan és nagy fénnyel vonult be Rómába, melyet csak azért hagyott el, hogy a dákokat, akik Decebalus királysága alatt a Duna mentén veszedelmes erőre tettek szert, két véres háboruban megtörje és földjükön egy új római tartományt (lásd Dácia) szervezzen. A dák háboruval kapcsolatosan történt Pannoniának 105 és 107 között bekövetkezett ketté osztása. T. óta Pannonia Inferiort és Superiort különböztet meg a római közigazgatás. 114. háboru tört ki a pártusokkal, melyben T. ismét személyesen vette által a vezérletet. Már a rákövetkező évben elfoglalta Armeniát, 116. pedig Szeleukia és Ktezifon falaira tűzte fel a római sasokat, a mezopotámiai mozgalmakat és az ázsiai zsidók felkelését vérbe fojtotta. Éppen arra készült, hogy mindezen döntő győzelmeit ki fogja pihenni, midőn hire jött, hogy a szarmaták a Duna vidékét zaklatják. A császár erre a főparancsnokságot átadta Hadrianusnak és háborura készült ellenök, de a halál váratlanul utólérte (117) Szelinuszban (Kilikiában, mások szerint Sziciliában). T. kormánya a római császárság második fénykora, mely hatalomban és sikerben vetélkedik Augusztus korszakával. Mintaszerü közigazgatásának bizonysága az a levelezés, melyet barátjával, Pliniusszal, Bitinia helytartójával folytatott. Nemcsak hogy szerencsés háborukat viselt, hanem alattvalóinak testi és szellemi jólétéről is gondoskodott (az útrendszer helyreállítása és továbbfejlesztése, a Pontini-mocsarak lecsapolása, koloniák mindenfelé, rétoriskolák istápolása, végül a vagyontalan szabad szülők gyermekeinek segélyezése (l. Alimentarii). Ezzel szemben egyrészt az irodalom lendült fel a T. által visszaadott gondolati szabadság verőfényében, másrészt a nép élvezte a császár jóságát és bőkezüségét. A dunai tartományok helyén emlékét őrzik: 1. A Vaskapu szikláiba vésett út és felirat (T. táblája) Ogradenával szemben a szerb Taktalia falunál. 2. T. hídja (l. Dácia története) és sánca (l. o.). Rómában T. oszlopa és foruma szólottak és szólnak az utókorhoz T. erélyes és szerencsés uralkodásáról. A T. forumára vonatkozólag l. a Forum cikket, T. oszlopa ezen a forumon van és egy 32 m. magas emlék, melyet 113. állítottak fel a Basilica Ulpia előtt, s a melynek domborművei a dák háborunak képes krónikáját tartalmazzák.
Maastricht (l. o.) latin neve.
Utrecht (l. o.) latin neve.