(lat.) a. m. átültetés (l. o.); a sebészetben az a képző műtét, melynél a sebfelszinek befedésére távolról vett és egészen szabad szövet- illetve bőrrészleteket használnak fel (lásd Képzőműtét és Ortopédia).
(a lat. transportatio a. m. átvitel, átszállítás), árukra vonatkoztatva l. Átmeneti és Szállítás; büntetőjogi értelemben l. Deportáció.
l. Szögátvivő.
l. Áthelyezés.
(lat.), átirás, zenében l. Átirat.
(lat.), a templom kereszthajója.
l. Kilehelés.
l. Átváltozás.
(új-lat.). A vér a szivösszehúzódások által hajtatva az edényrendszerben mint zárt csőhálózatban kering az egész testben. A vékony edényfalak a vérsavó, sőt fehér vérsejtek számára is bizonyos mértékben normális viszonyok között is átjárhatók, de ha az átjárhatóság akár az edényfalak beteges gyöngülése, akár a vérösszetétel megváltozása, akár az edényeken belüli nyomás növekedése folytán fokozódik, ugy a rendes mennyiségnél több vérsavó fog az edénypályából a szervek szövetébe, vagy valamely testüregbe kilépni. Ily patologikus körülmények folytán az edénypályából kilépett s akár a szövetek kitágított nyirkpályáiban, akár nagyobb testüregekben felhalmozódott, tiszta, átlátszó, sárgás folyadékot nevezik T.-nak.
Erdély latin neve.