(gör.), l. Hajszálképlet.
L. (növ.), l. Hajszirom.
(gör.), valamely egész felosztása 3 részre, különösen az u. n. trializmus, az a bölcsészeti felfogás, mely az embert a dualizmussal szemben nem 2, hanem 3 részre, t. i. testre, lélekre és szellemre osztja. Továbbá a. m. szárszálhasogatás. - T. a botanikában, l. Elágazás.
(állat), a fonálférgek osztályának egyik családja, nyakszerüleg megvékonyodott mellső testvéggel, papillák nélküli kis szájnyilással. Két neme: a Trichocephalus vagy ostorgiliszta (l. o.) és a Trichina (l. o.) az emberben is élősködik.
l. Velocipéd.
(ang., ejtsd: trik) a. m. fogás; a whist-játékban a hatodikon túl minden ütés.
(lat.), a rómaiaknál az ebédlő, melyben a patkóalaku (de egyenes vonalu oldalakkal) asztal volt, melynek 3 külső oldalán ültek a vendégek; a belső oldalak a szolgálat számára voltak fentartva. Később az ebédlőt hivták e néven. L. Lakóház.
(növ.) a. m. háromfejü (hármasgubócu Hazslinszkynál); Tricoccae, a kutyatejképüek (l. o.) neve.
(lat.) a. m. háromszinü.
(franc., ejtsd: trikó), kötött áru, a franciák leggyakrabban a kötött alsó nadrágot s inget nevezik T.-nak, gyakran azonban a kötött árukhoz hasonló szöveteket is. L. Bélelt szövetek.