l. Érmek.
(Trento, Trident), önálló törvényhatósági joggal biró város, Dél-Tirol főhelye és vár a hajózható Adige bal partján, vasút mellett, mészkősziklákból álló hegyek közti termékeny völgyben, (1890) 21,486 nagyobbára olasz lak., selyemáru-, veronai szalámikészítéssel, posztószövéssel, kártya-, bőr-, nagy szeszgyárakkal, jelentékeny bortermeléssel és tranzitó-kereskedéssel; a többi közt fa- és kőfaragó-iskolával, márvány- és gipszbányával. A külsejében egészen az olasz városokhoz hasonlító T. legszebb tere a Piazza Grande a 35 m. magas városi toronnyal és a pompás Neptun-kúttal. A legkiválóbb épületek: a székesegyház, bizánci ízlésben egészen márványból épített nagyszerü templom, amelyet 12048. alapítottak, mostani alakjában 1212. kezdettek meg és a XV. sz.-ban fejeztek be, afrikai márványból készített fő oltárral, amely a Szt.-Péter-templom fő oltárának utánzata, továbbá Clesio Bernát kardinális síremlékével és szt. Vigilius ezüst koporsójával; a XV. sz.-ban barna-vörös márványból olasz ízlésben épült Sta Maria Maggiore, kitünő orgonával, arról emlékezetes, hogy 1562 jan. 18-tól 1563 december 4-ig itt tartotta üléseit a T.-i zsinat; a fő oltártól balra fel is van akasztva egy nagy olajfestmény, amely egy zsinati ülést ábrázol a zsinati ülésben résztvevők (7 kardinális, 3 patriárka, 33 érsek és 235 püspök) képeivel. Egyéb jelentékenyebb épületek a San-Pietro-templom új gót homlokzattal; a della Annunziata, amelynek nagy kupoláját négy hatalmas rózsaszinü márványoszlop tartja; a szinház, amely 1400 ember befogadására alkalmas; a katonai gyakorlótér (Piazza d'armi) elején a Castello buon Consiglio, egykoron érseki lakóhely, most kaszárnya, értékes freskók maradványival; az állítólag római eredetü Augustus-torony; a Zambelli-palota, amelyet 1581. Fugger György épített; a Tabarelli (most Salvadori-) palota, amely Urbinói Bramante tervei szerint készült; a temetőben a fehér máványoszlopokból készült arkádok. A Salvadori-palotában Tiziantól, Moronestől és Van Dycktól láthatók képek; a polgári nyilvános könyvtárban őrzik Giovanelli érem- és Mazetti könyvgyüjteményét, amelyek leginkább Dél-Tirolra vonatkoznak. 1896. leplezték le Dante szobrát.
T. (lat. Tridentinum) Tirol legrégibb városa és már Augustus császár korában megerősített római gyarmat volt. A népvándorlás idejében több ízben feldúlták és csak Theodorik építette föl újra. A város ezután gót, longobard hercegek, majd a frankok tulajdona volt, mig végre 1027. megkezdődött a T.-i püspökök uralma. 1545-63. itt tartották a T.-i zsinatot. 1803-ban a püspökséget szekularizálták és Ausztriához csatolták. 1805-1809-ig Bajorországhoz, 1814-ig az olasz királysághoz és azután ismét Ausztriához tartozott. V. ö. Perini, Trento e suoi contorni (T. 1859); Ambrosi, Trento e il suo circondario (u. o. 1881); Sommario della storia trentina (Borgo 1881); Öribauer, Führer f. T., Arco u. Umgebumg (Reichenberg 1884).
(Concilium Tridentinum), a kat. egyház bel- és küléletére nézve a legfontosabb közzsinat, mely a XVI. sz.-beli hitújítók ellenében a kat. egyház igazi megformálását hozta létre és új életre keltette azt. E zsinatot, sorrendben a 20-ikat, számos akadály után, aminők a keresztény fejedelmek között dúló egyenetlenségek és háboruk stb. voltak, III. Pál pápa 1542 máj. 22. hivta össze Trientbe, a bullában kifejezett e céllal: «Isten dicsőségére és magasztalására, a hit és keresztény vallás fejlesztésére és felemelésére, a tévtanok kiirtására, az egyház békéjére és egységére, a papság és a keresztény nép megjavítására, a keresztény név ellenségeinek megsemmisítésére». A zsinat azonban újabb zavarok miatt csak 1545 dec. 13. nyittatott meg ünnepélyesen a trienti főszékesegyházben. A történetirók a zsinatot három korszakra osztják. Az első tart 1545 dec. 13-tól 1549 szept. 14-ig, amikor azt III. Pál felfüggesztette. Ez időszakban 10 ülést tartottak a zsinat atyái, a 9. és 10-iket Bolognában, ahová a zsinatot, kiütött ragályos betegség miatt, amelynek a résztvevők közül többen áldozatul estek, 1547 márc. 11. áthelyezték. A második 1551 máj. 1.-től 1552 ápr. 22-éig III. Gyula pápa alatt. Összesen 6 ülést tartottak, a melynek utolsóján (XVI.) a zsinatot két évre felfüggesztették, de tiz év letelt, mig tovább folytatták. A harmadik 1562 jan. 18-tól 1563 dec. 4-éig IV. Pius pápa alatt, ki 1563 dec. 12. a zsinat végét, mely megszakításokkal 18 évig tartott, ünnepélyesen kihirdette és annak határozatait előbb konzisztoriumban (1563 dec. 30.), később 1564 jan. 26. bullában ünnepélyesen megerősítette. A zsinaton hazánk püspökei az ország zilált állapota és a megzavart vallási viszonyok miatt személyesen meg nem jelenhetvén, képviselőket küldtek Kolosváry János kolozsmonostori apát, később csanádi püspök és Dudich András tinnini, később pécsi püspök személyében. I. Ferdinánd magyar királyt Draskovics György pécsi püspök képviselte. A T. nemcsak a kat. egyház hitágazatait védte és állapította meg határozottan a hitújítók ellenében, hanem az egyházi fegyelmet is teljesen átalakította. A zsinatnak a hittanra vonatkozó határozatai decreta néven fordulnak elő s fejezetekre és kánonokra oszlanak. A fejezetekben a hitágazatoknak, különösen a megtámadottaknak, bővebb magyarázata foglaltatik, a kánonokban pedig a magyarázat rövid és szabatos tételekben összevonva található. A fegyelemre vonatkozó határozatok decreta de reformatione néven vannak jelölve. A hitágazatokról szóló határozatok eo ipso, a fegyelmiek Rómában azonnal, másutt 1564 máj. 1. léptek hatályba. A zsinat hitágazati és erkölcstani végzéseit minden katolikus elfogadta és hitszabályként tartotta; a fegyelmi határozatokat azonban nem mindenütt fogadták el és hirdették ki. IV. Pius pápa e zsinat határozatainak kihirdetése, azoknak kellő megtartása s a netán felmerült kételyek eloszlatása végett 8 bibornokból álló bizottságot nevezett ki, mely «S. Congregatio Conc. Trid. Interpretum» v. röviden «S. Congregatio Concilii» nevet visel. E bizottság határozatai 1718 óta évenként nyomtatásban is kiadatnak Thesaurus resolutionum S. Congregationis Concilii címen. E nevezetes zsinat történelmét legelőször Fra Paolo Sarpi szervita szerzetes irta meg, művéből azonban a Róma és az egyház ellen való ellenszenv rí ki, mit betetőzött azzal, hogy kéziratát a hitehagyott spalatói érseknek adta át, ki azt 1619. Londonban kiadta. Ennek ellenében Pallavicini Sforza (l. o.) adta ki a T. történelmét a leghitelesebb források alapján 2 kötetben: Istoria del concilio di Trento (1656-57, II. kiad. 4 köt. 1664). V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon; Hergenröther, Kirchengeschichte, ahol az idevágó irodalom bőven fel van sorolva.
1. közigazgatási kerület a porosz rajnai tartományban, Luxemburg, Lotaia és a bajor Pfalz közt; alakult az egykori T. érsekségből, Veldez, Zweibrücken és Lichtenberg fejedelemségekből, Saarbrücken grófságból és több uradalomból; összesen 7183 km2 területtel, (1890) 711,998 lakossal. Járásai:
2. T. (Treves, Augusta Treverorum), az ugyanily nevü kerület, egykoron T. választófejedelemség fővárosa, 10 km.-nyire a luxemburgi határtól, a Mosel jobb partján, szőllőkkel beültetett dombok közt, vasutak mellett, (1890) 36,166 lak., vasöntéssel, nagy bőrgyárakkal, butor-, kefe-, kalap-, dohány-, cipő-, ecet-, kocsi-, mustár-, sör-, zongoragyártással, optikai eszközök készítésével, üvegfestéssel; élénk fa- és borkereskedéssel; nagy városi könyvtárral (100,000 kötet értékes kéziratok), többféle közép-, nép- és egy vincellériskolával; különféle jótékonysági intézettel; több tudományos társulattal és egyesülettel. A régi város szabálytalan, mig az újabbnak széles utcái amazt mint körutak fogják körül és kötik össze az 1888. beolvasztott külvárosokkal. Dél-Franciaországot kivéve, sehol sem maradt fenn a római idők annyi emléke, mint T.-ben; ezek a Trajanus amfiteátrumát kivéve, mind a III. és IV. sz.-ból valók; ilyenek: a Porta Nigra (Simon-kapu), amelyet a XI. sz.-ban Poppo érsek kettős templommá alakított, de 1817. régi alakjába visszahelyeztek; a nagy termák St. Barbara külvárosban; a császárpalota romjai, amelyek még most is 20 m. magasak; e palotát a XII. sz.-ban templommá alakították, 1568. erődítményül használták és 1673. az amfiteátrum felől összelődözték; a bazilika, amely eredetileg római épület, későbben a frank királyok és helytartók, azután a választó fejedelmek lakóhelye volt, IV. Frigyes Vilmos helyreállíttatta és 1856. az evangelikus községnek adományozta. A székesegyház legrégibb részei szintén a római időkből valók; e templom kincstárában értékes misemondó-ruhákat és ereklyéket őriznek. A későbbi korból való épületek közül kiválnak a korai gót ízlésü Miasszonyunk temploma (1227-44); a Mátyás-templom a XII. sz.-ból, de azóta többször átalakították; a paulinus-templom (1734-ből) szép tetőfestményekkel; az u. n. vörös ház (Rothes Haus 1453-ból) egykoron városház, most hôtel; a barok ízlésben épült választófejedelmi palota, most kaszárnya; a Szt.-Maximin-apátság, most szintén kaszárnya és a tartományi muzeum, gazdag régiséggyüjteménnyel. A város egykori erődítményeiből csak csekély maradványok láthatók. Közelében pala-, gipsz-, ólom-, réz- és cinkércbányák vannak.
A római korban T. (Augusta Treverorum), olyan hirnévre és fontosságra jutott, hogy a régészet terén észak Rómájának is nevezik. Már Claudius alatt nagyban szerepelt, 285-től egészen II. Valentinianusig második székes fővárosa az Alpeseken innen. 464-ben a frankok kezére jutott. Műemlékei közül az ingóságok az 1877 óta létező muzeumban vannak, nagyok (épületek) a hires Porta Nigra, egy amfiteátrum és egy bazilika. Az érsekség valószinüleg 815 körül keletkezett egy állítólag már az I. században itt alapított püspökségből. A frank birodalom föloszlása után T. Austrasiához tartozott; a verduni szerződésben Lotaiának jutott, 870-ben Németországhoz, 895-ben ismét Lotaiához került, mig végre I. Henrik végleg Németországhoz csatolta. Későbben mint érseki székhely nagy hatalomra tett szert, de érsekeivel, akik szabadságait elismerni nem akarták, gyakran volt viszálkodásban és csakis 1580. nyerte el császári itélet alapján a birodalmi közvetetlenséget. A kiválóbb T.-i érsekek voltak: Balduin luxemburgi gróf (1307-54), VII. Henrik testvére és az érsekség hatalmának alapvetője; Rikárd greiffenklaui gróf (1511-31), aki a reformáció elterjedését akadályozta meg és aki a Sickinen gróffal való viszályáról ismeretes; Sötern Kristóf Fülöp (1623-1652), aki a franciákkal szövetkezett és a Rajna bal partján fekvő birtokai fölött a fenhatóságot rájuk ruházta és az utolsó választó Klemens Vencel szász herceg (1768-1803). A francia forradalom kitörésekor a francia royalisták T. választó fejedelemség területén Koblenzben gyülekeztek; miután a franciák T.-t és Koblenzet elfoglalták, a fejedelemségnek a Rajna ba partján fekvő részét és később csaknem az egész érsekséget hazájukhoz csatolták. A lunevillei békében 1801. az érsekség szekularizálását kimondták és az érseket 100,000 frt évi nyugdíjjal kárpótolták. A párisi béke után a fejedelemség visszakerült Németországhoz és pedig nagyobb része Poroszországnak jutott, amely ország 1834. és 1866. többi részeit is megszerezte és későbben belőle alkotta a T.-i kerületet.
(Trieste), Ausztria legélénkebb kikötővárosa és szabad birodalmi város (reichsumnittelbare Stadt), az osztrák tengerpart kormányának és püspöknek székhelye, az Adriai-tenger ÉK-i végében, a T.-i öböl partján, vasutak mellett, (1890) 157,466 lakossal, nagy szappanfőzőkkel, rosogliogyártással, gyertyaöntőkkel, konzerv-, kártya-, tészta-, kötél-, sörgyártással, nagy petroleumfinomítókkal és különösen jelentékeny hajógyártással, meg a hajók fölszereléséhez szükséges tárgyak előállításával. T.-nek azonban kereskedelme nyujt jelentőséget. Fölvirágzása a XVIII. sz. közepére vezethető vissza (1758. még csak 620 háza és 6424 lak. volt); ezt első sorban annak köszönheti, hogy 1719. VI. Károly császár szabad kikötövé tette és az osztrák törvényhozás által eléje gördített számos akadálytól szabadította meg. A Gotthard-vasút megnyitása, Fiume versenye, a német kereskedelmi flotta kifejlesztése és egyéb körülmények újabban a fejlődést megakasztották; ehhez járult, hogy 1891. megszünt szabad kikötő lenni. Mindamellett T. máig is az osztrák-magyar monárkia legélénkebb forgalmu kikötővárosa. Van egy régi és egy újabb nagyszerü kikötője. Az első négy nagyobb és több kisebb molóval rendelkezik; ezek közt a legmesszebb D. felé kinyulón áll a pompás világító torony. A két kikötő közt nyulik be mélyen a városba a 332 m. hosszu és 15 m. széles Canale grande; ezt 1756. építették, ugy hogy a nagyobb vitorlások befogadására is alkalmas. 1867. kezdték meg Talbot francia mérnök tervei szerint az új kikötő építését, amely 20 millió frtba került; ennek 4 széles molója van és a déli szelek ellen 1100 m. hosszu töltés védi; a legmesszebb É-nak fekvő medencéje a petroleumkikötő. A molókon a rakodópartok hossza összesen 2800 m., a kikötő területe 39,5 ha. és a viz mélysége 8,5 m. A partmenti raktárak 26,1 h.-nyi területet foglalnak el; vasúti sinekkel és villamos világítással vannak ellátva. A be- és kivitel 1891-93. a következő volt:
Behozatal:
Kivitel:
A külföldi államok közül a legélénkebb a szárazföldi forgalma Németországgal. A tengeri forgalmára nézve a legfontosabb országok: Török-, Olaszország, K.-India, Egyiptom, Brazilia, Görögország és Nagy-Britannia. A Törökországgal való forgalomban a kivitel a túlnyomó, ellenben az Olaszországgal, Egyiptommal, különösen pedig a Braziliával (kávé), K.-Indiával (pamut) és Nagy-Britanniával (szén, vas) való forgalomban a behozatal a kivitelnél jóval nagyobb. A hajóforgalom 1894. a következő volt: érkezett 3430 vitorlás 139,637 t., gőzhajó 4000, 1.468,687 t. tartalommal; távozott 3457 vitorlás 136,133 t. és 3984 gőzös 1.477,462 t. tartalommal. Hajózó társaságai közül a legfontosabb az osztrák-mgyar Lloyd. Közművelődési és jótékonysági intézetei közül a kiválóbbak: a császári akadémia (kereskedelmi, hajózási és hajóépítési osztállyal) obszervatoriummal, egy nyilvános könyvtár (50,000 kötet) értékes gyüjteményekkel (Petrarchesca és Piccolominea), egy archeologiai muzeum (amelyben kiválnak az aquilejai leletek), a Societa della Minerva (irodalmi felolvasásokkal), a kertészeti társulat, a Societa adriatica di scienze naturali, különféle közép- és népiskola, különféle kórház stb. T. a tengerparton és a mellette fekvő, itt-ott örökzöld növényzettel takart dombokon amfiteatrumszerüen épült; föl van osztva: ó városra, amely a régi erőddel koszoruzott várhegy lejtőin épült, az ettől a legélénkebb utca, a Via del Corso által elkülönített új városra vagyis Terézvárosra és DNy-on fekvő Józsefvárosra. Az ó város, különösen annak a zsidók lakta része szűk és görbe utcákból áll, amelyeknek nagyobb részében kocsi nem járhat; az új várost azonban széles, egyenes utcák és terek alkotják. Terei: a tenger partján elterülő Piazza grande, VI. Károly császár márványszobrával és a theresianumi vizvezetéknek Mária Teréziáról elnevezett, 1751. fölállított kútjával Mazzolinitől és egy újabban alapított kerttel; a Piazza della Borsa I. Lipót császár szobrával és egy szép Neptun-csoporttal; a Piazza del Ponte rosso egy kúttal; a Piazza S. Giovanni, della Legna (fapiac), della Stazione szép új ültetvényekkel, a Giuseppina Miksa császár bronzszobrával (1875-ből, Schilling mintázata szerint). A dombon fekvő San Giusto székesegyház egy római templom helyén áll, amelynek alapjából egyes részek és néhány oszlop most is látható; a mai épület a XIV. sz.-ban három egymás melletti épületnek (egy ó-keresztény bazilika, egy baptiszterium és egy kis bizánci kupolás templom) egyesítéséből keletkezett; homlokzatán püspökök bronz-mellszobrai láthatók; az előbbi temető helyén a mostani Museo Lapidarióban van Winckelmann archeologusnak 1832. fölállított emléke, akit 1768. a Locanda Grandéban meggyilkoltak. Egyéb szebb templomok: a Santa Maria Maggiore, Sante új, nagy freskó-képével; a görög ízlésü San Antonio (di Padova) Nuovo, amely homlokzatával a Canal grandéra néz. Kiváló profán épületei: a Tergesteo, a nagyszerü városháza, négy keresztútba osztott üveggalleriával, amely a szomszédos termekkel együtt a börze helyiségéül szolgál; a hatalmas régi börze, amely most a kereskedelmi és iparkamara helyiségeit foglalja magában; az osztrák-magyar Lloydnak Ferstel tervei szerint épített palotája; a hajósakadémia épülete a Miksa Ferdinándról elnevezett muzeummal, amelyben a többi közt az Adriai-tenger teljes faunája látható; a képekkel és szobrokkal ékesített Revoltella-palota, most városi muzeum; a Teatro Fenice egy régi amfiteátrum helyén és a város legnagyobb szinháza: a Teatro Politeama. A régiségek közül jelentékenyebbek egy római amfiteátrum, egy római vízvezeték maradványai és egy régi városi kapu (Arco di Riccaro). Környékének kiválóbb helyei: Servola (2629 lak.), hires osztrigákkal; Prosecco (1168 lak.), jó bortermeléssel; Opcsina, a Karszt szélén, gyönyörü kilátással T.-re és a tengerre; Lipizza császári ménessel; a 230 m. magas dombon, a Cacciatorén a Villa Ferdinandea, szép parkkal és végre a hires Miramare kastély gyönyörü parkkal és Muggia, a Lloyd-társulat hajóépítő helyével.
T., a régi Artemidorus, a későbbi Tergeste, Vespasianus uralma alatt lett római gyarmattá. A középkorban többször cserélt urat és 1382. került Ausztriához, amelynek uralma alatt az 1797-1805. és 1809-14. terjedő időszakot (midőn a franciáké volt) kivéve, mostanig meg is maradt. 1719 márc. 18. VI. Károly császár szabad kikötövé tette. A francia uralom alatt szenvedett károkat lassan-lassan kiheverte és később Velencének is felülkerekedvén, az Adriai-tenger legjelentékenyebb kereskedelmi helyévé lett. Az 1848-iki olasz forradalom idejében hű maradt Ausztriához. 1848 májustól aug. 12-ig egy szárdiniai és nápolyi hajóhad tartotta körülzárva. 1849 okt. 2. egy császári rendelettel birodalmi várossá emeltetett. Az 1867-iki alaptörvény szerint vidékével együtt külön tartományt alkot, amely a birodalmi gyülésbe követet küld. Városi közgyülése egyszersmind tartományi gyülés. Újabban a város az új kikötő kiépítése dacára lépésről-lépésre hanyatlik, amit az irredentisták pártja a maga érdekében iparkodik kiaknázni. A kormány ismételten kényszerítve látta magát a képviselőtestületet ellenzéki magatartása miatt feloszlatni, de ezzel keveset nyert. Hogy a város hanyatló forgalmán segítsenek, a Borst-Herpelje felé szárnyvonalat építettek, mely által T.-et az osztrák államvasúttal hozták összeköttetésbe. Közelebb pedig megkezdik annak a nagy és költséges vasútnak építését, mely a Tauern hegyláncot fogja áthidalni és Karintia s Krajna felől fog T. felé haladni.
l. Általános biztosító társaság.
(növ.), l. Korállszil.
(gör.), tulajdonkép három évi időköz; a görögök mégis két évre terjedő ünnepi időt értettek rajta. L. Isztmusi játékok.
(franc., ejtsd: triőr), konkolykiválasztó, a gabonatisztító gépek egyike. Célja a gabonát az oly magvaktól megszabadítani, melyek (mint p. a konkoly) gömbalakuak s melyeknek átmérője közel oly nagy, mint a gabonaszem középső átmérője. Közönséges rázószitával (l. o.) v. hengeres szitával ellátott elválasztó gépek e faladatnak nem képesek megfelelni, mert a szita lyukain ugy a gömbölyü magvak, mint a gabonaszemek áthullhatnak. Egészen más elv szerint oldják meg a kérdést a T.-ök, melyek elsejét Vachon 1845 körül szerkesztette Lyonban. A T.-ök rendesen cinklemezből készült hengerek, belső felületükön félgömbalaku mélyedésekkel ellátva.
[ÁBRA] Kettős működésü trieur.
E hengerek mintegy 10° alatti hajlással vannak elhelyezve a vizszinteshez és szilárd tengelyük körül átlag 15-20 fordulatot tesznek percenként. A szilárd tengelyre csatorna van felerősítve, a hengerrel párhuzamosan ennek belsejében, mely csatornának simító lemeze közel áll a henger belső felületéhez. A garatból leömlő gabona a T. hengerébe jut, melynek forgása következtében jobbra-balra hányatva előre csúszik. E közben a gömbölyü magvak, mint konkoly, bükköny stb. a félgömbalaku mélyedésekbe esnek, mig a búzaszemek azok fölött részben elsiklanak, részben félig fele jutnak. A mélyedésekbe jutott magvakat a henger forgása közben fölviszi a simító lemezig, hol a kiálló búzaszemek a simítóba ütköznek s visszahullanak, a gömbölyü magvak ellenben a simítót kikerülik és a kellő magasságba esve, a csatornába esnek, melyben szállító csiga által előre hozatva a henger végén kifolynak. Ha a hengert különböző távolságokban más-más nyilásu rostalemezből készítjük s az egyes osztályokból kihulló magvak külön elvezetéséről gondoskodunk, a T.-t különböző hosszuságu s átmérőjü magvak elválasztására is használhatjuk (l. az ábrát). A T., mint az a malmokban használatos, átlag 1,7-2 m. hosszu, 0,4 m. átmérőjü s munkabirása 24 óra alatt mintegy 180 hl.
(Trbovlje), község Cilli stíriai kerületi kapitányságban, a T. patak és vasút mellett, (1890) 8464 lak., cément- (1894-iki termelés 8800 t.), kémiai és üveggyárral, környékén nagy barnaszéntelepekkel, amelyeknek 12-24, helyenként 48 m. a vastagsága. A T.-i szénbánya 1894-ben 430,000 t. szenet szolgáltatott és 2200 munkást foglalkoztatott. A T.-i bánya-társulat kibérelte 1897. az esztergomi primás és káptalan tulajdonában levő dorogi kőszénbányát 75 évre.